Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az idei francia könyvpiac egyik legfigyelemreméltóbb meglepetését minden bizonnyal Yasmina Reza új könyve, a „Serge" okozta, egyértelműen erre lehet következtetni a kritikai észrevételekből, értékelésékből, és magából a regényből is.
A „Masque et la Plume" („Maszk és a toll") című, lassan már 60 éve sugárzott vasárnap esti művészeti rádiómagazin kritikusait elkápráztatta a könyv, ahogy a vezető kritikusuk, Jérôme Garcin fogalmazott, „Yasmina Reza, aki bűnösségre soha nem utaló könnyedséggel dolgoz fel tragikus témákat, abszolút lenyűgöző, és éppen ez adja művészetének lényegét". És valóban, a könyv szinte játszi könnyedséggel, gyönyörűen megszerkesztett, színpadra való dialógusokkal operál (ennek később még lesz jelentősége), és egy keserédes, fiktív családi krónika elevenedik meg a szemünk előtt.
Reza humorral és melankóliával vizsgálja egy nem hívő zsidó család kapcsolatait és emlékeit. Három testvér viszonyán keresztül a szülők eltűnésének rémálma, Birkenau-Auschwitz iszonyatos tragikuma, vagy épp a gyerekvállalás súlyos kérdései adják a mű történetét. Az anyai ágon magyar származású írónő, Yasmina Reza könyvében, a történet ismeretében talán nem is véletlenül, megemlékezik Kertész Imréről, akinek nagy csodálója, és Kertész Magdáról is, a Nobel-díjas magyar író feleségéről - a könyvét ugyanis nekik ajánlja.
Fontos megemlékezni arról is, hogy Yasmina Reza valójában drámaíró (bár regényeiért számos rangos irodalmi elismerést is kapott), sőt, talán az egyik legsikeresebb drámaíró Franciaországban, akinek a modern kortárs művészeteken ironizáló „Art" („Művészet") című, 1994-ben írt világhírű darabját New Yorktól Berlinen át Bombay-ben, Johannesburgtól Tokióig a világ számos színházában bemutatták, és vagy 35 nyelvre lefordították. Párizsban Fabrice Luchini, Pierre Arditi és Pierre Vaneck játszotta a három szerepet a bemutatón 1994-ben, de később Luchini figuráját Jean-Louis Trintignant, Arditi szerepét pedig Jean Rochefort vette át. (Aki esetleg látta annak idején a budapesti Katona József Színházban a Művészet című előadást, ne tévedjen el Yasmina Reza művészetében: Haumann Péter nagyszerű játéka ellenére nem túlságosan mély bulvárvígjátéknak tűnt a leegyszerűsített értelmezés. Valójában sokkal többről van szó.)
Az öldöklés istene volt a másik sikerdarabja, Párizsban Isabelle Huppert főszereplésével mutatták be. Később pedig Roman Polanskival is dolgozott Reza a forgatókönyvön (ez volt a magyarul szintén „Az öldöklés istene" című film, amelyben Kate Winslet, Christoph Waltz és Jodie Foster voltak a főszereplők.) Mint drámaíró Tony- és két Olivier-díjat is kapott.
Ha már legújabb könyvének bemutatásával kezdtünk, fontos kitérni arra is, hogy íróként Nicolas Sarkozy egykori sikeres köztársasági elnökhöz fűződő különleges és szoros kapcsolata tette az egyik legnagyobb francia íróvá. Ennek a baráti kapcsolatnak ugyanis egy nagy sikerű esszégyűjtemény, a „L'Aube, le Soir ou la Nuit" („Hajnal, este vagy éjszaka") lett az eredménye, ami minden tekintetben egyedülálló mű.
Yasmina Rezának sikerült az, ami sem előtte, sem utána senkinek. 2006-tól egy évig ugyanis mindenhová követhette az akkor éppen elnöki kampányt folytató, még belügyminiszter Nicolas Sarkozyt. Reza oda is bejáratos volt, ahová a sajtó részéről senki nem követhette, részt vett az utazásain, magánjellegű programjaiban; azt is hallhatta, amit senki más, és élményei alapján egy hagyományosnak semmiképpen nem tekinthető művet alkotott. A könyv 2007 augusztusában jelent meg, akkor, amikor Nicolas Sarkozy már köztársasági elnök volt.
A könyv leginkább azoknak okozott csalódást, akik baloldalinak remélték az írónőt. És azoknak is, akik egy hagyományos portrét vártak Rezától. Az írónő ehelyett egy kivételes politikus kampányának láncszerű impresszióit, ha úgy tetszik, metafizikáját tárja olvasói elé. Ebben a metafizikus tárlatban Reza úgy vezeti végig az olvasót, hogy megjelenik a szemünk előtt Sarkozy saját belső világa, intimitása, filozófiája, miközben politikai gyűlések előadásrészletei keverednek személyes megjegyzésekkel, viccekkel, helyszínekkel. Sarkozy, hogy teljes legyen az irodalmi (és politikai) talány, maga is nyilatkozott úgy a könyvről, hogy az valójában egy fikció, és nem róla szól...
E két kivételes ember, az írónő és a politikus, Yasmina Reza és Nicolas Sarkozy életében több párhuzam is említésre méltó, fontosak a magyar és a zsidó gyökerek is. Ez a közös élmény különös hangulatot ad a könyvnek és Reza megközelítésének, aki a közös múlt miatt érezhető csodálattal (és intelligenciával) szemléli Franciaország legújabb kori történelmének De Gaulle után talán legnagyobb formátumú politikusát.
