Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A kubai kormány a hidegháborús korszak egyik utolsó fennmaradt relikviája. A kommunista rendszert még Fidel Castro kezdte kialakítani 1959-ben, és a Szovjetunió 1991-es összeomlása, valamint az évtizedeken át tartó amerikai szankciók ellenére még mindig ők vannak hatalmon. A mostanihoz hasonló tüntetések meglehetősen ritkán fordulnak elő a szigeten, azonban most több fontos tényező is közrejátszott abban, hogy krízishelyzet alakult ki Kubában, ráadásul nemcsak néhány városra korlátozódnak a megmozdulások, hanem az ország minden pontján utcára vonultak az emberek.
Az első demonstrációk vasárnap kezdődtek, a legkézenfekvőbb ok a kirobbanásukra pedig a koronavírus-járvány drámaian rossz kezelése, valamint az akut gazdasági válság, amely Kubát sújtja. Ugyan az ország 2020-ban még látszólag kordában tudta tartani a járványt, az elmúlt hetekben drámaian megemelkedett az új fertőzöttek száma. Vasárnap a helyi adatok szerint 6750 új fertőzöttet regisztráltak, és 31-en haltak bele a vírusba.
Az ellenzéki csoportok viszont úgy gondolják, hogy a hivatalos közléseknél a valóságban még rosszabb lehet a helyzet.
Az egészségügyi összeomlásnak már múlt héten is mutatkoztak jelei, amikor is Kubában rekordot döntött nemcsak az új fertőzöttek száma, hanem az új halálozásoké is. A BBC-nek többen is azt nyilatkozták, hogy rokonaik, szeretteik az otthonukban haltak meg, mivel az orvosok nem tudták ellátni őket. A 35 éves Lisveilis Echenique például arról számolt be, hogy testvére az után halt meg otthonában, miután a kórházból hazaküldték, mert nem volt elegendő hely az ellátására.
A közösségi médiában napok óta terjed az #SOSCuba hashtag, amely arra kéri a különböző humanitáriánus csoportokat, hogy lépjenek közbe, és segítsenek a krízishelyzet megoldásában.
Az internetes mozgalomhoz már több ezer kubai is csatlakozott, akik videókat és képeket is megosztottak a kórházakban kialakult embertelen körülményekről és káoszról. A nép haragját csak tovább fokozta Miguel Díaz-Canel, Kuba elnökének vasárnapi üzenete, amelyben kijelentette, hogy a koronavírus területén az országban nem egyedülálló a helyzet, számos más államban is hasonló állapotok uralkodnak. Hozzátette, hogy Kuba már saját vakcinát is gyárt, de a BBC kiemeli, hogy ezekhez alig-alig lehet hozzájutni.
A járvány mellett az országot gyakorlatilag folyamatosan sújtó gazdasági válság is fontos tényező a mostani események hátterében. Kuba számára a turizmus az egyik legjelentősebb bevételi forrás, a járvány következtében azonban gyakorlatilag megbénult a szektor. Egy ideje már folyamatosan emelkedik az infláció, rendszeresek az áramkimaradások, nincs elég élelmiszer, orvosság, és más alapvető cikkeket sem lehet beszerezni. Ezt a kommunista kormány egy év elején bemutatott gazdasági reformcsomaggal próbálta orvosolni, amelynek keretében növelték a béreket, ezzel viszont csak azt érték el, hogy az országban kilőttek az árak.
Pavel Vidal, a Pontificia Javeriana University of Cali in Colombia közgazdászának becslése szerint átlagosan 500-900 százalékkal emelkedtek az árak néhány hónap leforgása alatt.
A kormány erre is reagált, azonban ismét egy olyan lépéssel, amely csak még inkább feldühítette a lakosságot. A helyieknek elkezdtek olyan központi üzleteket létrehozni, ahol külföldi pénzért cserében juthattak hozzá az alapvető árukhoz, ez viszont a lakosság jelentős részének semmilyen segítséget nem nyújtott, mivel az országban, akárcsak majdnem minden másból, úgy a külföldi pénzből is hiány van, az emberek pedig a fizetésüket kubai pesóban kapják.
Ennek ellenére még mindig van egy jelentős réteg, akik megtehetik, hogy a kormány által létrehozott üzletekben vásároljanak, ehhez viszont a Szovjetunió hiánygazdaságát idéző többórás sorokat kell kiállni. Számos tartományban viszont már annyira rossz a helyzet, hogy tökből készült kenyeret árulnak, mivel már nincs elegendő gabonaliszt. Nem jobb a helyzet az orvosságok terén sem. A BBC-nek nyilatkozó kubaiak szerint már múlt héten elfogyott az aszpirin a legtöbb egészségügyi központban, pedig a koronavírus-járvánnyal egy időben több fertőző betegség is terjed a szigeten.
Tovább rontja a gazdasági kilátásokat, hogy a kubai kormány szerint az Egyesült Államok áll a tüntetéshullám hátterében, emiatt pedig a bankoknak megtiltották, hogy dollárban fogadjanak el letéteket, miközben a kubai emigránsok éppen dollárt küldenek haza a rokonoknak Amerikából. A szakértők szerint a kommunista kormány részéről ez Fidel Castro óta a legjelentősebb dollárt célzó szankció.
Az egészségügyi és a gazdasági válság mellett az internetnek "köszönhető", hogy ekkora méreteket öltöttek a mostani tüntetések.
Ahogyan a BBC is megjegyzi, Kubában a legutóbbi hasonló eset 1994-ben történt, akkor viszont még nem tudtak az emberek interneten kommunikálni egymással, nem értesültek a hírekről, és nem voltak közösségi oldalak, ahol bárki megoszthatja az általa készített képeket és videókat. Most már sokkal nehezebb meggátolni az információáramlást, bár a kommunista kormány próbálkozik, például az internet korlátozásával, kikapcsolásával, ahogy tették azt Fehéroroszországban is, hiszen ezzel lassítható a tüntetők közötti kommunikáció, és szervezetlenebbé vállnak a megmozdulások.
A mostani tüntetéshullám San Antonio de los Baños városából indult, amely Havannától délnyugatra található, de a közösségi médiának és az internetnek köszönhetően gyakorlatilag pillanatok alatt országos méreteket öltött. A demonstráció viszont semmiképp sem nevezhető békésnek, az emberek rendőrautókat borogatnak, kifosztják az állami kézben lévő üzleteket, összességében pedig elmondható, hogy a helyzet nem csitul, hanem fokozódik.
Ugyan méretekben közel sem lehet akkora tömegekről beszélni, mint a fehéroroszországi események, vagy az arab tavasz során, Kubában már az is komoly erőt adhat, ha ezren az utcára mennek és hallatják hangjukat.
Az olyan skandálások, mint a "le a kommunizmussal" és a "szabadságot" pedig még inkább szokatlanok a kommunista kormány uralta szigeten, ráadásul erről számos videót meg is osztanak a résztvevők a közösségi médiában. A kubai kormány ezt ellensúlyozva saját videókat is elkezdett közzétenni arról, hogy lojalisták masíroznak azt kiáltozva, hogy "ezek az utcák Fidelhez tartoznak".
Nemcsak az interneten, hanem az utcákon is hadat üzent Havanna a rendszer ellen felszólalóknak. A kubai DDC arról számolt be, hogy sok helyen erőszakkal léptek fel a rendőrök a tüntetőkkel szemben, újságírókat támadtak meg, sokakat letartóztattak. Mauricio Mendoza, a Diaro De Cuba újságírója szerint a gyorsreagálású különítmény több helyen is a tömeg elé vonult, akik erre válaszul kövekkel és más tárgyakkal dobálták őket. Egy másik újságírót, Maykel González Viverót börtönbe vitték. Vele együtt Frank García Hernández újságírót is letartóztatták, akit a rendőrőrsön meztelenre vetkőztettek.
A kubai független sajtó szerint vasárnap a havannai Plaza de la Revolución-t elfoglalták a rendőrök, hogy a tüntetők ne tudjanak ott gyülekezni, az Ayestarán utcánál, ahol számos magas beosztású párttag lakik, pedig szintén komoly készültség van még most is.
Itt viszont nem a rendfenntartó erők vannak jelen, hanem a kommunista párt erőemberei, többségében civil ruhások, baseballütőkkel és más tárgyakkal a kezükben.
A Geopolitical Features rövid összefoglalója szerint a tüntetések kubai mértékkel szervezetnek tűntek, és ők is az internet és a közösségi média erejének tudják be mindezt, azonban kiemelik, hogy jelenleg még nem lehet végbemenő következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy külföldi erők segítik-e a demonstrációk összehangolását, esetleg másmilyen támogatást is nyújtanak a kommunista kormány félremozdítását kívánó tüntetők részére.
Ugyan Havanna szerint az Egyesült Államok szítja a lángot, ez nem bizonyítható, annak ellenére sem, hogy Amerika korábban is próbált már beavatkozni a szigeten, például a katasztrofálisan elhibázott Disznó-öbölbeli invázió során 1961 áprilisában, amikor a CIA szervezésében indultak Castro-ellenes csapatok a kubai kormány megdöntésére. Az akció viszont alig két nap leforgása alatt megbukott.
A baloldali és alapvetően tehetetlen Joe Biden-kormány érezhetően ki akar maradni a forradalmi helyzetből, azt meg főleg nehéz lenne állítani, hogy a kommunista kormánnyal joggal elégedetlenkedőket bátorítaná. Egy helyettes államtitkár a nyugalom fontosságáról beszélt, úgy általánosságban, egy külügyi tanácsadó pedig nagy bátran azt mondta, lényeges a szólásszabadság.
