A hibás stratégia katasztrófahelyzetbe sodorta Nagy-Britanniát

koronavírus, London, Nagy-Britannia, Egyesült Királyság
LONDON, UNITED KINGDOM - MARCH 13: People wear medical masks as a precaution against coronavirus in central London, United Kingdom on March 13, 2020. There have been 596 confirmed cases across the country, but health officials have said they believe the actual number of people infected could be between 5,000 and 10,000. Ilyas Tayfun Salci / Anadolu Agency
Vágólapra másolva!
Ami a koronavírussal való küzdelmet illeti, ahogy mondani szokták, az idővel fut versenyt jelenleg Nagy-Britannia: néhány héten belül kiderül, hogy a sorozatosan rosszul meghozott stratégiai döntéseket vajon orvosolni tudják-e a napokban bejelentett szigorítások. Az olaszországi helyzet alapján talán nem túlzás kijelenteni, hogy van okuk a briteknek az aggodalomra.
Vágólapra másolva!
Sümeghi Lóránt, a Századvég Alapítvány elemzője. Forrás: Kozma Zsuzsi

A tíz, legtöbb koronavírussal megfertőződött beteggel rendelkező országokat tömörítő listán az Egyesült Királyság jelenleg a kilencedik helyen szerepel. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság egy szigetország, amelynek határait javarészt természeti akadály képezi - ennek fényében azok sokkal könnyebben kezelhetők, lezárhatók -, kifejezetten aggasztó a helyzet.

Mi több, a statisztikák szerint – ahogyan Európa számos más országaiban is -, mostanság lépett a járvány a meredek felívelés szakaszába: amíg március 15-én csupán 1 100 fertőzöttet regisztráltak a hatóságok, két nappal későbbre ez a szám megduplázódott, majd újabb két nap elteltével ismét annak duplájára nőtt. Csakhogy hiba lenne azt állítani, hogy mindez pusztán a járvány sajátosságának köszönhető. Két alapvetően súlyos stratégiai hibát követett el a brit kormány, amelynek katasztrofális következményei miatt jogos a britek félelme.

Először is, későn cselekedtek. Amíg Magyarországon az első igazoltan koronavírussal megfertőzött eset regisztrációját követően a kormány 7 nappal később már veszélyhelyzetet hirdetett, bezárásra kötelezte az iskolákat (az első regisztrált beteg megjelenése után a 12. napon) és a szórakozóhelyeket, addig a brit kormány az érdemi megelőző intézkedések bevezetésével jócskán elkésett.

Miután február 29-én regisztrálták az első olyan szigetországi megbetegedést, amely nem külföldről volt eredeztethető, a kormány egészen március 23-ig kivárt a különböző szigorító intézkedések bevezetésével. Olaszország tragikus példáján keresztül láthatjuk, mennyire kulcsfontosságú szempont, hogy egy ország az első megbetegedést követően milyen gyorsan képes a megelőző intézkedések bevezetésére.

Ám ami ennél is nagyobb mulasztás volt a brit kormány, valamint a politikai tanácsadók részéről, az az úgynevezett „nyájimmunitással" való kísérletezés, amely egy ellenanyag nélküli pandémia idején nemcsak különutas stratégiának minősül, hanem járványügyi szakértők szerint egy kifejezetten kontraproduktív és veszélyes eljárásnak.

Boris Johnson brit miniszterelnök meglátogatja az angol járványügyi szolgálat laboratóriumát. Forrás: AFP/Henry Nicholls

Boris Johnson brit miniszterelnök március 12-én ugyanis bejelentette, hogy felhagynak a legminimálisabb kontaktkutatással és a tesztekkel is, mivel a tanácsadói szerint elég csak a veszélyeztetett korúakra odafigyelni, és majd ha kell, esetleg izolálni őket. Akkori meglátásuk szerint a fiatalabbak nem szorulnak semmilyen kormányzati útmutatásra, sőt - köztük szabadon terjedhet a vírus. És ha a gyógyultak száma elér egy kritikus pontot, akkor kialakul az úgynevezett „nyájimmunitás", azaz a vírus reprodukciós száma nullához közeli lesz.

A bejelentés napján, március 12-én az Egyesült Királyságban 459 fertőzött volt. Két héttel később, március 26-án már 9 640.

Természetesen a drasztikus növekedés láttán, ha nem is azonnal, de reagált a politika. Nemrég a brit parlament elfogadta azt a soron kívül benyújtott törvénytervezetet, amely a brit kormányt rendkívüli intézkedésekre is felhatalmazza annak érdekében, hogy megküzdhessen a koronavírussal. Ezen intézkedések között megtalálható minden olyan praktikus elem, amely valóban elősegítheti a megbetegedések lassulását: a kijárási tilalom, az iskolák nagy részének bezárása, a polgármesteri és helyhatósági választások elhalasztása, és a nagyjából 30 ezerre (!) tehető, hiánycikknek számító lélegeztetőgép beszerzése.

Szájmaszkos utasok a londoni metróban. Forrás: AFP/Tolga Akmen

Ám sokak szerint mindez túl későn történt, és a számok ezen aggodalmakat alá is támasztják. Hogy az otthonmaradás helyett a „nyájimmunitással" való kísérletezés mögött gazdasági megfontolások, vagy a liberális demokrácia által kitermelt „behavioral fatigue"-tól való félelem áll – a jelenség, amikor a társadalom nem kellően együttműködő és elővigyázatos a kormányzat által bevezetett intézkedések betartása során –, az most már mindegy.

Nagy-Britanniában általánossá vált a pánik és a zavarodottság, miközben meredeken húz felfelé a megbetegedések görbéje. Sajnos már nem az a kérdés, hogy okozott-e kárt a különutasság, valamint az elkésett kormányzati szigor, hanem, hogy mérsékelhető lesz-e az emberi veszteség az elkövetkezendő hetekben-hónapokban.

Szerző: Sümeghi Lóránt, a Századvég Alapítvány elemzője