A koronavírus megmutatta, hogy a határok elutasítása már nem tartható fenn

2020.03.25. 08:05

Gilles-William Goldnadel konzervatív esszéista és egyébként közismert, sikeres francia ügyvéd a Le Figaróban azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy a koronavírus bebizonyította, hogy milyen nagy szükség van a határvédelemre, és persze mindennek a mélyén a nemzetállamokra. És szemben a baloldali, Európa-imádó retorikával, szükség van határokra. Abszurdnak tartja, hogy a nyugati típusú, politikai korrektség hazugságával átszőtt gondolkodás miatt a koronavírus-járvány idején ennyire késlekedett például Franciaország a határok lezárásával. Goldnadel az utóbbi hetekben nagy visszhangot kiváltó esszét ír egyébként a feminizmus és a baloldal agresszivitásáról, a César-díjátadó botrányával kapcsolatban. 

Gilles-William Goldnadel arról is ír, hogyan bélyegezték szélsőségesnek azokat a francia politikusokat, akik idejében le akarták zárni az olasz-francia határt a járvány elején. (Azóta egyébként pontosan tudjuk, hogy akár több száz ember életét is megmenthették volna a határzárral, és azt is, hogy végül Macron elnök nem tudta elkerülni a zárlatot.)

Forrás: AFP/HECTOR RETAMAL

"A kínai vírusválság kezdete óta, Eric Ciotti-tól Nicolas Dupont-Aignan-on keresztül Marine Le Pen-ig, többen is felszólaltak és követelték a megelőző intézkedéseket, majd azt követően a határzárat, illetve fokozott ellenőrzés bevezetését a nemzeti légi és szárazföldi határoknál. A „megfelelő gondolkodás" erre azonnal kényszeredett nevetésbe, vagy ordítozásba kezdett. Az ordibálók ezeket a javaslatokat a populisták opportunizmusának bélyegezték. A nevetők a csípősen naftalinszagú csernobili felhőből jöttek elő. 

A baloldali médiaideológia jellemző sajátossága, hogy az ellenfelet a probléma cinikus kihasználásával vagy „fantáziadús félelemkeltéssel" vádolja.  Az idióta szélsőjobboldaliak – ahogy ők mondják – egyfajta új Maginot-vonal ostoba kieszelőiként épp csak azt nem veszik figyelembe, hogy egy vámtiszt nem tudja megállítani a vírust!" - írja ironikusan Goldnadel, hogyan próbálta a baloldal butasággal vádolni a velük ellenkező véleményen levő embereket. Természetesen a végén az derült ki, hogy a határellenző baloldal enyhén szólva tévedett.

A szerző által említett politikusokról tudni kell, hogy Eric Ciotti képviselő és a Nizzát magába foglaló megye vezetője, Sarkozy pártja, az LR tagja, tekintélyes jobbközép politikus. Dupont-Aignan pedig gaulle-ista, Chirac indította el a pályáját, később saját, szuverenista pártot alapított, elnökjelölt is volt, és régóta képviselő. Marine Le Pen pártját nem lehet összekeverni apja valóban vállalhatatlan, régi pártjával, ő a nemzeti jobboldal képviselője. Mindhármuknak igaza volt a koronavírus-járvány kezelésében - szemben Macron elnök halogató lassúságával.

Majd ezt írja Goldnadel: "Tegnapelőtt a létbizonytalanság volt a képzelet műve. Tegnap az iszlám terrorizmus és a bevándorlók. Ma egy vírus." Vagyis, hogy ezeket próbálta, próbálja elkerülni a baloldal, mint beszédtéma. 

(...) "Ha a jobboldal által javasolt óvintézkedések a nemzeti határok védelmének általános szükségességével kapcsolatban valóban ideológiai aggodalmaikat tükrözik, akkor a túloldalon a baloldal dühös kifogásai viszont az internacionalista multikulturalizmusról árulkodnak, amelynek hirdetéséhez mindenkinek joga van mindaddig, amíg ezt beismeri.

És most jöjjön a válasz mindazoknak az okos elméknek, akik azt állítják, hogy a határellenőrzési óvintézkedések furcsa módon „nem képeznek akadályt". (Azaz feleslegesek.)  A vírus terjedéséhez emberi tényezőre van szüksége. Az ember az, aki hordozza a fertőzést, de még az útlevele is.

Forrás: AFP/Joel Saget

(...) És mivel az emberi tényező kiemelkedő jelentőségű, napjainkban a maximális elszigetelődés a helyes út.

Elsőre azt vehetjük észre, nem meglepő módon, mintha a kritikus szellem befelé felfüggesztené észrevételeit, miközben megfigyelhető, hogy az Egyesült Államok gyűlölt elnöke – kívül – nem ússza meg a média kritikáit. Néhány nappal ezelőtt például egyik esti napilapunk éles szarkazmussal ócsárolta Trump Amerikáját azért, mert határainak védelmében szerintük szükségtelen és káros intézkedéseket hozott.

A Le Monde manapság furcsa módon kedvezőbben ítéli meg Európát. Mindazonáltal észre kell vennünk, hogy sok olyan ország van – amelyeket nem tekintünk kevésbé intelligensnek, mint a miénket, bár nyilvánvalóan a miénk a legérzékenyebb a világon – , amelyek a nemzeti határaik megvédésére korlátozó intézkedéseket vezettek be."

Goldnadel ironikusan éppen Franciaország érzéketlenségére és a baloldal által gyűlölt Trump igazságára utal. Írása szerint minden észszerű európai országnak le kell zárnia a határait. És ezt írja: 

Kétségtelenül hatékonyabb lett volna már korábban megvédeni a saját nemzeti határainkat a legfertőzöttebb országoktól.

Forrás: AFP/ Hans Lucas/Antoine Martin

Goldnadel Macron televíziós beszédére ironikusan utalva pedig ezt írja: "elnökünk, az européer és antinacionalista Köztársaság elnöke, támogatta Európa külső határainak védelmét, és nem zárta ki teljesen a nemzeti határok lezárását sem.

Ennek következtében ténylegesen felmerül, hogy a nem feltétlenül ideológiai logikát kedvelő elmék már azt a kérdést vizsgálják tudományos szempontból, vajon mennyire lehet hasznos a D+20-as tarackágyú a kontinens külső határainak védelmében a fertőzöttekkel szemben, miközben valószínűleg hatékonyabb lett volna korábban nemzeti szinten megvédenünk magunkat a legfertőzöttebb országoktól.

Joggal merül fel a kérdés, hogy nem lett volna hazánk sokkal inkább védett, ha már néhány héttel ezelőtt nem jönnek repülőgépek Kínából vagy Iránból, és ha az olasz-francia szárazföldi határt lezárták vagy jobban ellenőrizték volna?

Nyilvánvalóan anélkül, hogy e részleges megoldás egyetemes csodatévő erejében hinnénk, ezt a nemzeti eszközt alkalmazni kellett volna.

Különös tekintettel a kormányunk által elméletileg elfogadott várakozási és körültekintő késleltetési stratégiára, amely lehetővé teszi, hogy egészségügyi rendszerünk megbirkózzon a feladattal – ellentétben a vakmerő és meggondolatlan brit stratégiával, amelybe beépítették a tömeges fertőzést az immunitás kialakulása érdekében.

Lehet szomorkodni emiatt, de a legnagyobb szomorúság sem feledtetheti velünk azt a gondolatot, hogy a határok nélküliség ideológiája akadályozta meg a nemzeti határok lezárásával történő megelőzést.
És ez az ideológia, mely annyira fertőző és radikális, hogy nem kímélte meg az orvosi szakma egy részét sem, mélyen gyökerezik a kortárs nyugati tudattalan elgyötört szuperegójában.

A Másik feltartóztatása, gyanúsítása, egy külföldi belépésének megakadályozása a mai társadalomban nehezebben keresztülvihető gondolat, mint az önvédelmi reflexek létfontossága, vagy a szent és sérthetetlen „elővigyázatossági elv" téves és átláthatatlan alkalmazása.

A nyugati nemzetállamok határa csúnya szó, a rendőrség pedig alantas. A fal egy olyan obszcenitás, mely szemérmetlenebb, mint a meztelenség."

Az esszéista a globalizmus és nemzetállam-ellenesség mániájával kapcsolatban ezt írja: 

a határvédelemmel szembeni kínzó allergia pszichoszomatikus eredetű. Tiltja mind a fertőzés, mind az invázió elleni védekezést.  Egy példa az ezer közül, amely feltárja bizonyos egyének kollektív tudatalattiját: míg a közlekedési miniszterünk azt tanácsolta a francia fiataloknak, hogy ne menjenek a fertőzött Lombardiába, lombardiai futballszurkolók szívesen látott vendégek egy lyoni focimeccsen.

A miniszter tudatalattijának fordítása jól mutatja a kormányzat következetlenségét: te ne menj be Máshoz, de Más bemehet hozzád..."

Ismételjük meg Goldnadel gondolatát: a nemzetállamokkal, a határvédelemmel szembeni kínzó allergia már-már egy lelki betegség. A globalizmus korlátlan elfogadása mellett ez a lelki kór tiltja mind a fertőzés, mind a bevándorlás elleni védekezést.