A koronavírus megmutatta, hogy a határok elutasítása már nem tartható fenn

Shoppers wearing face masks queue at the register in a supermarket on March 16, 2020, in Pfastatt, eastern France, as people stock up on goods amid the outbreak of COVID-19, caused by the novel coronavirus. - The French president is due to address the nation on the evening of March 16, with many expecting him to unveil more strict home confinement rules in a bid to prevent the virus from spreading. France has closed down all schools, theatres, cinemas and a range of shops, with only those selling food and other essential items allowed to remain open. The balance sheet of the epidemic climbed to 127 dead and 5,423 confirmed cases in France. (Photo by SEBASTIEN BOZON / AFP)

Gilles-William Goldnadel konzervatív esszéista és egyébként közismert, sikeres francia ügyvéd a Le Figaróban azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy a koronavírus bebizonyította, hogy milyen nagy szükség van a határvédelemre, és persze mindennek a mélyén a nemzetállamokra. És szemben a baloldali, Európa-imádó retorikával, szükség van határokra. Abszurdnak tartja, hogy a nyugati típusú, politikai korrektség hazugságával átszőtt gondolkodás miatt a koronavírus-járvány idején ennyire késlekedett például Franciaország a határok lezárásával. Goldnadel az utóbbi hetekben nagy visszhangot kiváltó esszét ír egyébként a feminizmus és a baloldal agresszivitásáról, a César-díjátadó botrányával kapcsolatban. 

Gilles-William Goldnadel arról is ír, hogyan bélyegezték szélsőségesnek azokat a francia politikusokat, akik idejében le akarták zárni az olasz-francia határt a járvány elején. (Azóta egyébként pontosan tudjuk, hogy akár több száz ember életét is megmenthették volna a határzárral, és azt is, hogy végül Macron elnök nem tudta elkerülni a zárlatot.)

Forrás: AFP/HECTOR RETAMAL

"A kínai vírusválság kezdete óta, Eric Ciotti-tól Nicolas Dupont-Aignan-on keresztül Marine Le Pen-ig, többen is felszólaltak és követelték a megelőző intézkedéseket, majd azt követően a határzárat, illetve fokozott ellenőrzés bevezetését a nemzeti légi és szárazföldi határoknál. A „megfelelő gondolkodás" erre azonnal kényszeredett nevetésbe, vagy ordítozásba kezdett. Az ordibálók ezeket a javaslatokat a populisták opportunizmusának bélyegezték. A nevetők a csípősen naftalinszagú csernobili felhőből jöttek elő.

A baloldali médiaideológia jellemző sajátossága, hogy az ellenfelet a probléma cinikus kihasználásával vagy „fantáziadús félelemkeltéssel" vádolja.

Az idióta szélsőjobboldaliak – ahogy ők mondják – egyfajta új Maginot-vonal ostoba kieszelőiként épp csak azt nem veszik figyelembe, hogy egy vámtiszt nem tudja megállítani a vírust!" - írja ironikusan Goldnadel, hogyan próbálta a baloldal butasággal vádolni a velük ellenkező véleményen levő embereket. Természetesen a végén az derült ki, hogy a határellenző baloldal enyhén szólva tévedett.

A szerző által említett politikusokról tudni kell, hogy Eric Ciotti képviselő és a Nizzát magába foglaló megye vezetője, Sarkozy pártja, az LR tagja, tekintélyes jobbközép politikus. Dupont-Aignan pedig gaulle-ista, Chirac indította el a pályáját, később saját, szuverenista pártot alapított, elnökjelölt is volt, és régóta képviselő. Marine Le Pen pártját nem lehet összekeverni apja valóban vállalhatatlan, régi pártjával, ő a nemzeti jobboldal képviselője. Mindhármuknak igaza volt a koronavírus-járvány kezelésében - szemben Macron elnök halogató lassúságával.

Majd ezt írja Goldnadel: "Tegnapelőtt a létbizonytalanság volt a képzelet műve. Tegnap az iszlám terrorizmus és a bevándorlók. Ma egy vírus." Vagyis, hogy ezeket próbálta, próbálja elkerülni a baloldal, mint beszédtéma.

(...) "Ha a jobboldal által javasolt óvintézkedések a nemzeti határok védelmének általános szükségességével kapcsolatban valóban ideológiai aggodalmaikat tükrözik, akkor a túloldalon a baloldal dühös kifogásai viszont az internacionalista multikulturalizmusról árulkodnak, amelynek hirdetéséhez mindenkinek joga van mindaddig, amíg ezt beismeri.

És most jöjjön a válasz mindazoknak az okos elméknek, akik azt állítják, hogy a határellenőrzési óvintézkedések furcsa módon „nem képeznek akadályt". (Azaz feleslegesek.)

A vírus terjedéséhez emberi tényezőre van szüksége. Az ember az, aki hordozza a fertőzést, de még az útlevele is.

Forrás: AFP/Joel Saget

(...) És mivel az emberi tényező kiemelkedő jelentőségű, napjainkban a maximális elszigetelődés a helyes út.

Elsőre azt vehetjük észre, nem meglepő módon, mintha a kritikus szellem befelé felfüggesztené észrevételeit, miközben megfigyelhető, hogy az Egyesült Államok gyűlölt elnöke – kívül – nem ússza meg a média kritikáit. Néhány nappal ezelőtt például egyik esti napilapunk éles szarkazmussal ócsárolta Trump Amerikáját azért, mert határainak védelmében szerintük szükségtelen és káros intézkedéseket hozott.

A Le Monde manapság furcsa módon kedvezőbben ítéli meg Európát. Mindazonáltal észre kell vennünk, hogy sok olyan ország van – amelyeket nem tekintünk kevésbé intelligensnek, mint a miénket, bár nyilvánvalóan a miénk a legérzékenyebb a világon – , amelyek a nemzeti határaik megvédésére korlátozó intézkedéseket vezettek be."

Goldnadel ironikusan éppen Franciaország érzéketlenségére és a baloldal által gyűlölt Trump igazságára utal. Írása szerint minden észszerű európai országnak le kell zárnia a határait. És ezt írja:

Kétségtelenül hatékonyabb lett volna már korábban megvédeni a saját nemzeti határainkat a legfertőzöttebb országoktól.

Forrás: AFP/ Hans Lucas/Antoine Martin

Goldnadel Macron televíziós beszédére ironikusan utalva pedig ezt írja: "elnökünk, az européer és antinacionalista Köztársaság elnöke, támogatta Európa külső határainak védelmét, és nem zárta ki teljesen a nemzeti határok lezárását sem.

Ennek következtében ténylegesen felmerül, hogy a nem feltétlenül ideológiai logikát kedvelő elmék már azt a kérdést vizsgálják tudományos szempontból, vajon mennyire lehet hasznos a D+20-as tarackágyú a kontinens külső határainak védelmében a fertőzöttekkel szemben, miközben valószínűleg hatékonyabb lett volna korábban nemzeti szinten megvédenünk magunkat a legfertőzöttebb országoktól.

Joggal merül fel a kérdés, hogy nem lett volna hazánk sokkal inkább védett, ha már néhány héttel ezelőtt nem jönnek repülőgépek Kínából vagy Iránból, és ha az olasz-francia szárazföldi határt lezárták vagy jobban ellenőrizték volna?

Nyilvánvalóan anélkül, hogy e részleges megoldás egyetemes csodatévő erejében hinnénk, ezt a nemzeti eszközt alkalmazni kellett volna.

Különös tekintettel a kormányunk által elméletileg elfogadott várakozási és körültekintő késleltetési stratégiára, amely lehetővé teszi, hogy egészségügyi rendszerünk megbirkózzon a feladattal – ellentétben a vakmerő és meggondolatlan brit stratégiával, amelybe beépítették a tömeges fertőzést az immunitás kialakulása érdekében.

Lehet szomorkodni emiatt, de a legnagyobb szomorúság sem feledtetheti velünk azt a gondolatot, hogy a határok nélküliség ideológiája akadályozta meg a nemzeti határok lezárásával történő megelőzést.
És ez az ideológia, mely annyira fertőző és radikális, hogy nem kímélte meg az orvosi szakma egy részét sem, mélyen gyökerezik a kortárs nyugati tudattalan elgyötört szuperegójában.

A Másik feltartóztatása, gyanúsítása, egy külföldi belépésének megakadályozása a mai társadalomban nehezebben keresztülvihető gondolat, mint az önvédelmi reflexek létfontossága, vagy a szent és sérthetetlen „elővigyázatossági elv" téves és átláthatatlan alkalmazása.

A nyugati nemzetállamok határa csúnya szó, a rendőrség pedig alantas. A fal egy olyan obszcenitás, mely szemérmetlenebb, mint a meztelenség."

Az esszéista a globalizmus és nemzetállam-ellenesség mániájával kapcsolatban ezt írja:

a határvédelemmel szembeni kínzó allergia pszichoszomatikus eredetű. Tiltja mind a fertőzés, mind az invázió elleni védekezést.

Egy példa az ezer közül, amely feltárja bizonyos egyének kollektív tudatalattiját: míg a közlekedési miniszterünk azt tanácsolta a francia fiataloknak, hogy ne menjenek a fertőzött Lombardiába, lombardiai futballszurkolók szívesen látott vendégek egy lyoni focimeccsen.

A miniszter tudatalattijának fordítása jól mutatja a kormányzat következetlenségét: te ne menj be Máshoz, de Más bemehet hozzád..."

Ismételjük meg Goldnadel gondolatát: a nemzetállamokkal, a határvédelemmel szembeni kínzó allergia már-már egy lelki betegség. A globalizmus korlátlan elfogadása mellett ez a lelki kór tiltja mind a fertőzés, mind a bevándorlás elleni védekezést.