Sadiq Khant, London polgármesterét a britek a Munkáspártnak köszönhetik. Annak a Munkáspártnak, amelynek vezetője, az antiszemitizmussal vádolt Jeremy Corbyn a pártot a gyökereihez (értsd: Marxhoz) akarta visszavezetni.
A pakisztáni származású, de már Nagy-Britanniában született ügyvéd 2016 óta polgármester, és először akkor került a lapok címoldalára, amikor a homofóbia elleni küzdelem világnapján kitűzte a városházára a melegek és leszbikusok szimbólumát, a szivárványszínű zászlót.
Khan 2017-ben hirdette meg a "London Plan"-t, amelynek lényege, hogy a fővárosban a lehető legtöbb ember lakjon.
Büszkén jelentette ki, hogy míg Párizs lakossága csökken, Londoné majd növekedni fog.
Célom, hogy a világ legnagyobb városa legyünk
– mondta egy sajtótájékoztatón.
Szerinte
az ellenőrizetlen bevándorlás sem probléma, és még legalább másfélmillió migránsra számít.
Ez azért volt furcsa, mert Londonban már 2018-ban is fennakadásokat okozott a megfelelő infrastruktúra hiánya. Zsúfoltak a közlekedési eszközök, csillagászati árakon lehet lakást bérelni és venni.
Egyes szakértők azt mondták, hogy
a London Plan összeomlásba sodorhatja az Egyesült Királyság fővárosát.
Az már csak "hab a tortán", hogy a bűnözés is tragikus növekedésnek indult.
Londonban már 2018-ban több gyilkosság volt, mint New Yorkban.
Khan azonban ezzel kapcsolatban csak annyit jegyzett meg, hogy
egy nagyvárosnak együtt kell élnie az állandó terrorveszéllyel.
A háttérben azonban érdekes jelenség bontakozott ki: egyre több londoni gondolta úgy, hogy elege lett a fővárosból. Ez pedig tavaly érte el a csúcspontját.
"Escaping the madness", azaz menekülés az őrületből – címmel most arról írt az amúgy baloldali The Guardian, hogy
2019-ben a londoniaknak már 13 százaléka északabbra lévő városokba költözött.
London lakossága (nem kevés bevándorlóval) 8,9 millió volt 2018-ban.
A brit Statisztikai Intézet előrejelzése szerint a következő tizenöt év alatt akár a 11 milliót is elérheti. Ha csak a jelenlegi állapotot vesszük alapul, akkor a 13 százalékos elvándorlás azt jelenti, hogy
az elmúlt két évben körülbelül egymillió londoninak lett elege a városból.
Egy tavaly novemberi cikk szerint
Londonban a fehér bőrszínű emberek aránya 41 százalékra csökkent.
Bizonyára az elköltözők között is vannak bevándorlók, ám a "helyettük" Londonba költözők között szinte csak ők vannak.
A Londont elhagyók elsősorban Sheffield, Leeds és Newcastle városaiban, illetve környékén telepednek le, ahol sokkal jobb az életminőség.
A lapnak nyilatkozó Patrick Cox türelme akkor fogyott el, amikor Londonban egy csésze teáért 3,50 fontot kértek tőle. Amy Everettnek elege lett a napi 2 órás ingázásból, a túlzsúfolt városkörnyéki vonatokon való döcögésből, amely miatt sokszor érezte úgy, hogy talán soha nem fog hazaérni. Amikor pedig este nyolckor hazaért, épphogy bekapta a vacsorát, majd újra dolgozni kezdett a laptopján, mielőtt az ágyba zuhant.
Az emberek állandóan rohannak. Én is számtalanszor éreztem úgy, hogy kiégek, vagy annak a határán vagyok
– mesélte. Amy három évig szinte minden nap ugyanabba a kávézóba járt Londonban, de soha nem ismerték őt fel.
Sheffieldben, ahol most már a Kelham-sziget környékén él, tele kávézókkal, éttermekkel és kézműves boltokkal, a kiszolgálók megismerik, és tudják, hogy mit szeretne rendelni. "Ha eljön a délután fél 6, máris otthon vagyok, hogy elkezdjem az élet esti részét" - fűzte hozzá.
Cox Leedsbe költözött a barátnőjével. Azt mondta, hogy itt sokkal lassabb ütemben kell élnie, jók az ételek, olcsó a sör, és amikor Londonba látogat, már alig várja, hogy ismét hazajöjjön az új lakásába.
Egy ház átlagos ára tavaly Londonban 475 000 font volt, Liverpoolban 132 000, Newcastle-ben 155 000, Sheffieldben pedig 164 000 font.
A lakásbérlet is sokkal alacsonyabb. Az átlagos keresethez képest a lakásbérleti mutató értéke Londonban 12,9, míg például Sheffieldben 5,8; azaz kevesebb, mint a fele.
Youg Lee, aki szintén Sheffieldbe költözött, elmesélte, hogy az új szomszédjai "jó reggelttel" köszönnek neki, pedig még alig ismerik egymást. A parkban pedig idegenek közelednek hozzá, és beszélgetést kezdeményeznek, ami eleinte igen furcsa volt, ám jó érzéssel töltötte el.
Ahogy arról az Origo is beszámolt, mindezek ellenére Karácsony Gergely, Budapest balliberális főpolgármestere, amikor a múlt héten Sadiq Khan meghívására Londonba látogatott, arról értekezett, hogy
a brit metropolisz mintájára tenné élhetővé a magyar fővárost.
A világ egyik vezető – egyébként balliberális – gazdasági lapja, a brit The Economist 2019 szeptemberében (tehát még Tarlós István főpolgármestersége alatt) közzétette a saját, Intelligence Unit nevű kutatóintézete osztályozását a világ városainak az élhetőségéről.
Ennek alapján
Budapest élhetőbb, mint London,
ugyanis a magyar főváros a lista 34., míg a brit metropolisz csak a 48. helyén szerepel.