Megelőzték a kelet-európai országok Nyugat-Európát

"Reagan-nek volt igaza, nem Mitterrand-nak. A kelet-európai emberek megértették ezt, és nekünk is meg kell értenünk Franciaországban, hogy hogyan kell ezt az állami betegséget kikúrálni" – írja tanulmányában Nicolas Lecaussin, esszéista, aki szerint a kelet-európai országok megelőzték Nyugat-Európát – írja a V4NA nemzetközi hírügynökség.

A francia származású esszéista tanulmányában részletesen elemzi a rendszerváltás utáni gazdasági átmenetet a közép- és kelet-európai országokban. Úgy véli,

a keleti országok harminc évvel a berlini fal leomlása után a gazdasági liberalizmus mellett döntöttek.

Mint írja, 1990-ben volt néhány olyan francia államférfi, akiket nagyon meglepett a kommunista rendszer összeomlása és óva intettek a piacgazdasági átmenethez vezető túl gyors eseményektől, reformoktól. Sok szocialista volt köztük, akik nem tanultak a marxizmus kudarcából és mindenáron egy számukra tetsző kiutat akartak mutatni, miközben olyan országokat kritizáltak, mint Magyarország, Lengyelország, Szlovénia, Csehország, illetve a balti országok.

Nicolas Lecaussin, francia esszéista Forrás: Twitter

Azonban ezek az országok messze megelőznek gazdaságilag olyan országokat, mint Románia vagy Bulgária, ahol mérsékelt gazdasági reformokat vittek véghez. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy nem véletlen, hogy más országoktól eltérően Lengyelországot nem érte el a 2009-es gazdasági világválság.

Vajon tényleg illiberális országok ezek, ahogyan sok elemző és újságíró állítja – teszi fel a kérdést Lecaussin. A politikai vezetőik között ezekben az országokban (Magyarország, Lengyelország, Románia) valóban van eltérés, de a demokratikus szabályokat mindannyian tiszteletben tartják.

Az országaikat pedig gazdasági szabadság jellemzi pedig mindent újra kellett építeniük az összeomlott gazdaság romjaiból.

Jelenleg ezekben az országokban a gazdasági növekedés 3-4 százalék. A 90-es évek végén, 2000-es évek elején több kedvezményes, mindenki számára azonos, nagyon alacsony mértékű átalányadót vezettek be Csehországban, Magyarországon és a balti államokban, de Romániában is.

Ennek eredményeként rengeteg befektető érkezett ezekbe az országokba a világ minden tájáról, fellendítve ezzel a gazdaságot.

A szerző példaként említi, hogy Lengyelországban a társasági adó 19, Magyarországon és Montenegróban pedig csupán 9 százalék, szemben Franciaországgal, ahol 33 százalék. A munkanélküliségi ráta is jobb ezekben az országokban, mindösszesen 5 százalékra tehető. (A legutóbbi adatok szerint még ennél is alacsonyabb, 3 százalék körüli a munkanélküliség Magyarországon és Lengyelországban.)

Az esszéista szerint természetes, hogy a fejlődés mértéke különböző; Lengyelország, Szlovénia, Csehország és a balti országok például gazdagabbak, mint a románok, bolgárok vagy albánok. A szegénység kockázata az Eurostat adatai szerint Szlovéniában és Csehországban a legalacsonyabb.
Egy nemrégiben végzett felmérés szerint ezekben a feltörekvő keleti országokban nagyon sikeresek a liberális reformok, feltéve, hogy respektálják és megfelelően végrehajtják azokat.

A kommunizmust nem lehet megreformálni

A konzekvenciákat levonva tehát Lecaussin úgy véli, 1989-ben nagyot tévedtek azok, akik nyugaton megakarták reformálni a kommunizmust, ugyanis, mint írja:

a kommunizmust nem lehet sem megreformálni, sem tökéletesíteni.

Hozzáteszi: a szocialista utópia mindenütt csődöt mondott, csak egyetlen működőképes rendszer van, ami nem más, mint a gazdasági liberalizmus. A keleti országok ezt remekül felfedezték és megragadták a lehetőséget, míg a nyugati országoknak, köztük Franciaországnak felül kell kerekedniük az országot bénító béklyókon, ha lépést akarnak tartani a feltörekvő kelet-európai államokkal.