A baloldali morál

5502795 16.05.2018 European Parliament member and film director Daniel Cohn-Bendit during a photo call for On the Road in France (La Traversee) at the 71st Cannes Film Festival. Ekaterina Chesnokova / Sputnik

Egy fél évszázad úgynevezett progresszióban eltöltött időszaka hatalmas ovációt érdemelne, viszont egyáltalán nem biztos, hogy van, mit ünnepelni, írja Ivan Rioufol, az egyik legjobb francia esszéista a Le Figaróban. Egészen furcsa ugyanis nyomon követni ezt a folyamatot, amely a 68-as eszmék dicsőítésétől egészen a mostanában napvilágra kerülő pedofil ügyekig vezet. 

Ivan Rioufol írása elején William Goldnadel-nek, a közismert konzervatív közírónak, ügyvédnek nemrégiben megjelent esszéjére utal, amelyben Goldnadel a baloldali morál teljes csődjéről értekezik.

Igen, a baloldal teljes erkölcsi csődben van, mondja Goldnadel, különös tekintettel arra, hogy az Origo által is ismertetett sorozatos baloldali pedofil botrányok fölött egészen eddig szemet hunytak a baloldali morál támogatói és ideológusai, sőt, politikusainak egy része is.

William Goldnadel Forrás: AFP/saget/Joel Saget

Goldnadel arra is kitér, hogy

a baloldal a 68-as szlogenek tükrében korábban »a tiltani tilos« elvet vallotta, most pedig új szerepet talált magának: az erkölcsök rendőre szerepében tetszeleg.

Az európai baloldal mindig is a túlzások oldalán állt, szögezi le Goldnadel, elég csak azt megfigyelni, milyen gyűlölettel fordult ez az ideológia a hagyományok ellen, és

javasolta például „kisfiúk simogatását",

amit Daniel Cohn-Bendit volt zöld-párti európai parlamenti képviselő az alternatív óvodában végzett pedagógiai munkájáról 1975-ben megjelent „Le Grand Bazar" című könyvében is megírt.

Érdekes, hogy Cohn-Bendit mind a mai napig arra hivatkozik, hogy ez csak provokáció volt. Mármint, hogy provokációból írta, de nem tette meg...

Daniel Cohn-Bendit Forrás: AFP/Sputnik/Ekaterina Chesnokova

Miközben a kommunista hagyományokra épülő baloldali és azóta már szocialista-liberális köntösbe öltözött Libération című napilap temetni kezdte a keresztény örökséget, és nyíltan perverzióra felhívó petíciókat tett közzé ugyanebben az időszakban. (Erről az Origo itt írt.)

Sőt,

az LMTBQ-militánsok a 70–es években (akkor még nem így hívták persze magukat) védelmükbe vették a pedofíliát, emlékeztet rá Goldnadel, még a „pedofóbia" terminológiát is megalkották.

Tiltakoztak a pedofilok elleni „lincshangulat" miatt is, a pedofilok elleni fellépést képtelen és aljas módon a holokauszthoz hasonlították.

„Méretre szabott pedofíliát alkotnak, és rács mögé dugják őket, mint ahogy megalkották a zsidó fogalmát is, és vetették őket a kemencébe", írta a Gai Pied francia homoszexuális havilap akkoriban.

René Schérer, közismert baloldali filozófus és LMBTQ-aktivista pedig a pedofilok elutasítását egészen hihetetlen módon „végső megoldás"-ként aposztrofálta. Persze minden következmény nélkül.

Goldnadel emlékeztet arra is, hogy 1977-ben François Mitterrand elnök unokaöccsének, a homoszexualitásáról nyilvánosan rendszeresen beszélő Frédéric Mitterrand-nak a tulajdonában levő párizsi Olympic moziban egy egész napos programot szenteltek a „gyerekek szexualitásának".

A szocialista köztársasági elnök unokaöccse 30 év elteltével pedig közzétette gyerekekkel folytatott fizetett szexuális kalandjait,

akárcsak Matzneff, aki erről naplót is írt.

François Mitterrand szocialista köztársasági elnök Forrás: AFP/Jacques Demarthon

Erre utal egyébként Amaury Brelet újságíró is a „Les Valeurs Actuelles"-ben megjelent írásában, amikor azt mondja, hogy a baloldal és a pedofília kapcsolata egyenesen „szörnyűséges".

40 év telt el a 70–es évek döbbenetes időszaka óta, írja Ivan Rioufol ezután a kitérő után, amely időszak, ahogy az egykori baloldali miniszter, a Soros György-támogatta Orvosok Határok Nélkül szervezet alapítója és későbbi reklámarca mondta a Le Point hetilapnak adott interjújában, „bántóan laza, megengedő volt, olyan, amelyben az embereket elborították az ideológiák".

Rioufol joggal teszi fel a kérdést, hogy vajon újra 40 évet kell majd várni ahhoz, hogy egy másik generáció is rájöjjön ugyanerre?

Arra, hogy a genderelméletek, a genetikai módosítások és a »megrendelésre« gyártott gyerekek ideológiájának valódi természetével szembesüljön?

Ezekben az esetekben ugyanis az emberi természet már csak egy tárgy, semmi több, egy akadály, amit le kell küzdeni.

Ahogy azt korábban megírtuk, január 19-én vasárnap,

Párizsban hatalmas tüntetést szerveztek azért, hogy a gyerekeknek joguk legyen ahhoz, hogy egy apától és egy anyától szülessenek,

és ne mesterségesen „állítsák őket elő", azaz a tüntetők az orvosi indok nélküli mesterséges megtermékenyítés és a béranyaság intézményének bevezetése ellen tiltakoznak.

De

a tüntetők felemelték a szavukat a gyerekek felnőttek általi szexuális célú kihasználása ellen is.

Rioufol szerint ebből is látszik, hogy a konzervatív Franciaországnak más mozgatórugói vannak, mint az instabil és mindenből gúnyt űző baloldalnak.

Érdemes szóba hozni, hogy a France Inter rádióadó egyik adásában a szólásszabadság védelme és illusztrációja céljából Frédéric Fromet botrányos dalát játszották le, „Jézus egy bu..i" címmel.

Frédéric Fromet Forrás: Twitter

Mi sem természetesebb, mondja Rioufol, hogy a France Inter Mohamed ellen nem mond soha semmit, a blaszfémia rá nem terjed ki, az énekes pedig amúgy is tudja, hogy a keresztények nem vonják felelősségre, mint ahogy a Notre-Dame leégésekor elénekelt, a tűzeseten gúnyolódó dalának sem lett semmi következménye.

Valójában ezeknek a baloldali, saját véleményük szerint erős intellektuális lelkülettel megáldott értelmiségieknek köszönhetően jutottunk el oda, hogy már senkinek és semminek nincs tisztelete,

Franciaországot egy elhagyatott országgá tették, ahol folyamatossá vált az erőszak.

A korlátok nélküli migráció támogatásával, az állam és az oktatás leépítésével katasztrófaszerű állapotokat idéztek elő.

Nem szabad hallgatni

„Nem hallgathatok tovább", idézik Szent Ágostont XVI. Benedek emeritus pápa és Robert Sarah kardinális néhány napja megjelent közösen jegyzett könyvükben, amelyben az evangéliumi radikális tanokhoz történő visszatérést sürgetik. (Az Origo erről itt számolt be.)

Robert Sarah Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

Sarah kardinális előző könyvében („Esteledik, a nap már lemenőben van" - „Le soir approche et déjà le jour baisse") már állást foglalt a Vatikánnak az ENSZ bevándorlási paktumához fűzött pozitív álláspontjával szemben, mert az nem veszi figyelembe a saját országukban élők érdekeit.

Vajon miért nem kérdezték meg erről (mármint a migráció támogatásáról) az aláírók az ott élő embereket?

- tette fel a kérdést a kardinális.

Rioufol úgy látja, hogy Robert Sarah összefüggést lát a magát progresszívnek (is) valló Ferenc pápa és a hívők fokozatos demoralizációja között, de ugyanígy elutasítja azokat a teológusokat, ideológusokat is, akik az emberek csalódottságát kihasználva kísérleti laboratóriumokat hoznak létre, és lényegében boszorkánykonyhát csinálnak a tudományból.

Rioufol számára egyébként egyértelmű a két egyházi méltóság üzenete:

rendet kell tenni ezen a területen is.

„A Nyugat erejének végén jár", mondja Sarah kardinális.

Az állami erőszak

A progresszizmus komédiába csap át, ha már meg sem hallják a nép követeléseit, folytatja Rioufol. Macron a legutóbbi véres rendőri beavatkozásokat követően érezhetően idegessé vált, és utasította Christophe Castaner belügyminisztert, hogy „javítsa a deontológiát" (mármint a rendőrség erkölcsi hozzáállást).

Holott maga Emmanuel Macron elnök adott utasítást arra, még a sárgamellényes tüntetések elején, hogy

fokozni kell a visszatartó erőt a „gyűlölettel teli tömeggel szemben", azaz több és nagyobb erőre van szükség a tüntetők ellen,

emlékeztet erre Rioufol.

Nem a rendőrök tehát az okai a kialakult helyzetnek, hanem a felülről jövő állami erőszak.