Ha a zöldeken múlna, akkor novembertől nem lenne sem áram, sem fűtés

A Paks II. Atomerőmű megépítését ellenzők és a megújuló energiaforrások, főleg a szélenergia lobbistái egyfolytában Németországra mutogatnak követendő példaként, mondván: egyre nagyobb arányban kell a megújulókat a rendszerbe integrálni. Arról viszont, hogy mi történik akkor, amikor a szél- és naperőművek nem termelnek, egyáltalán nem hallunk tőlük. A megújulók átgondolatlan rendszerbe integrálása „hazárdjáték": a krach biztos, csak az a kérdés, hogy mikor következik be, és mikor marad áram nélkül a fogyasztók jelentős része. Külön lapra tartoznak a német klímavédelmi célok, amelyek az atomerőművek leállításával egyszerűen elérhetetlenekké váltak. Nézzük meg, hogy miért!

Vegyünk egy friss példát a számtalan közül! 2020. november 10-en este nyolc körül járunk. A nap már lement Németország felett, szélcsendes, szomorú, szürke őszi idő van. A német állampolgárok már az otthonukban vannak, a gyárak üzemelnek és – a jelenlegi koronavírus-járvány közepette a legfontosabb – a kórházakban is működnek a lélegeztetőgépek és más, az életfunkciókat szükség esetén mesterségesen fenntartó orvosi berendezések. Mindez a folyamatos villamosenergia-ellátásnak köszönhető. Ha csak és kizárólag a nap- és szélerőművekre bíznánk az áramtermelést, akkor mindez lehetetlen lenne.

Forrás: Hárfás Zsolt

A nap- és szélenergia rendelkezésre állása az időjárás- és napszakfüggőség miatt óráról órára, napról napra folyamatosan és hektikusan változik, ezért egyre gyakoribb, hogy bizonyos időszakokban az áramtermelésük a nullával egyenlő, amit az alábbi ábra is mutat. Az ellátásbiztonság ma még fennáll Németországban, de ehhez importra, az atom-, szén- és a gázerőművek folyamatos működésére van szükség, és adott esetben akár áramkorlátozások is bekövetkezhetnek! Mindezek nélkül Németországban este egyszerűen beköszöntene a sötétség.

A németországi villamosenergia-termelés összetétele, valamint a szén-dioxid-kibocsátás alakulása 2020. november 10-én Forrás: Agora Energiewende

Maradjuk a konkrét példánál! November 10-én este 8 órakor – mint a fenti ábra is mutatja – a nap- és szélerőművek 115 ezer MW beépített kapacitásából csak kevesebb mint 3 százalék, azaz 3000 MW szélerőművi kapacitás állt rendelkezése, a naperőművek 0 MW kapacitása mellett. Az ok prózai. A naperőművek teljesen leálltak, mert nem sütött a nap, a szélerőművek pedig a szélcsendes időben alig termeltek. (Pedig Németország szárazföldi és tengeri(!) széltornyokkal is rendelkezik!) Ha csak a megújulók lennének a rendszerben, ahogy a hazai zöldek képzelik, akkor egész Németország sötétben fagyoskodott volna november 10-én este.

Szerencsére a német állampolgárok ebből egyelőre semmit sem éreztek, mert például a 2022-ig leállítandó, de egyelőre még üzemelő atomerőművek mintegy 6900 MW, a 2038-ig leállítandó – klímagyilkos – szénerőművek pedig mintegy 31 700 MW teljesítményt adtak. De ez sem volt elég, hiszen például a gázerőművek termelését is fel kellett pörgetni, azok így 18 000 MW teljesítményt biztosítottak. Összesen tehát a nap- és szélerőművek minimális 3000 MW-nyi kapacitása állt szemben az atom-, szén- és gázerőművek közel 57 000 MW értékével, azaz 5% megújuló, 95% egyéb forrással!

Amint látható, a termelés döntő részét a fosszilis erőművek biztosították, azonban ennek súlyos klímavédelmi következménye van. Az áramtermeléshez köthető szén-dioxid-kibocsátás 1 kilowattóra villamos energiára vonatkoztatva közel 600 gramm volt! Ez lenne a követendő zöld energiapolitika? Követendő példaként inkább az atom- és megújulóbarát országokra, például Franciaországra kellene tekinteni, hiszen ebben az időpontban a francia áramtermeléshez csak 59 gramm/kilowattóra társult, ugyanis a termelés csaknem 70 százalékát a klímabarát atomerőművek biztosították.

Háromszor drágább a német áram, mint a magyar

Németországban a megújuló energiaforrások átgondolatlan támogatásának van még egy súlyos következménye. Jelenleg az Európai Unióban a berlini háztartások fizetnek a legtöbbet a villamos energiáért, októberben átszámolva csaknem 115 Ft-ot egy kilowattóráért, miközben Budapesten csak 38 forintba került egy 1 kWh áram. A további áramár-növekedés megakadályozása érdekében a németeknél már kormányzati beavatkozásra is szükség volt. A német költségvetés az elkövetkező két évben 11 milliárd eurót (3950 milliárd forintot) kíván a megújulók támogatását szolgáló EEG-kassza hiányának pótlására fordítani. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Paks II. Atomerőmű beruházási költsége legfeljebb 12,5 milliárd euró lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a németek csak a következő két évben nagyságrendileg két új paksi blokk árát kívánják a megújulók támogatására költeni, miközben azok növekvő ütemű rendszerbe állítása, mint láthatjuk, egyre jobban fenyegeti az ellátásbiztonságot.

Forrás: Hárfás Zsolt

A kormányzati beavatkozás nélkül jövőre a német háztartási villamosenergia-árak további 10 százalékkal növekedtek volna. Az állami segítségre nagy szükség lesz, hiszen ha megnézzük az idei évet, akkor azt láthatjuk, hogy az EEG-kasszából januártól október végéig csaknem 26,7 milliárd eurót fizettek ki – igencsak erőteljes ugrás az előző év hasonló időszakához képest, amikor „csak" 23,8 milliárd euró volt ez az érték. Ennek megfelelően a kassza hiánya már októberben 4,3 milliárd euróra rúgott. Nem véletlenül érzik sokan úgy, hogy a német megújulók támogatásával egy nagy és sötét, feneketlen kútba ömlik a pénz, és a megújuló ágazatban érdekelt vállalatok extraprofitját végső soron a fogyasztók fizetik meg. Mindeközben Németország már régen elbukta az idei évre tervezett klímavédelmi célkitűzései teljesítését is...

A megújuló energiaforrások alkalmazásának számos más árnyoldala is van, amelyekről szintén nem nagyon hallhatunk a zöldektől. A szélerőművek üvegszálból készült lapátjait egyszerűen elássák vagy elégetik, ezzel szennyezve a környezetet. A zöldenergiának ezenkívül is vannak további, súlyos egészségügyi és környezetvédelmi következményei.

Magyarországon a Paksi Atomerőmű (és majd annak utódja) termeli meg az (itthon) elfogyasztott villanyáram több mint egyharmadát. Ha valaki ezek után szeretné itthon is kipróbálni, hogy mihez vezetne az atomenergiát mellőzni kívánó hazai ellenzék energiapolitikája, nem kell mást tennie, mint naponta más-más időszakokban nyolc órára lekapcsolni az összes villamosenergia-fogyasztót otthon. Ha történetesen sötétedés utánra esik ez a nyolcórás időszak, akkor - némi túlzással - „elő lehet venni a gyertyákat". A torz villamosenergia-piac ugyanis egy idő után „alaperőművi" termelőkapacitást nem épít. És nem automatizmus az import rendelkezésre állása sem. Aki tudja nélkülözni napi nyolc órában a hűtőgépét, a számítógépét és az összes többi elektromos eszközét, esetleg szeretne háromszor annyit fizetni az akadozó ellátásért, jelentkezhet!

Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője