A radikális baloldal szerint az Egyesült Államok történelme a feketék harca a fehérek ellen

Portland, 2020. július 26. A Black Lives Matter mozgalom tüntetői a szövetségi bíróság épületébe próbálnak behatolni az Oregon állambeli Portlandben 2020. július 25-én. MTI/AP/Marcio Jose Sanchez
Vágólapra másolva!
A New York Times (NYT) egyik afroamerikai újságírója, Nikole Hannah-Jones egy tavaly megjelent, 1619 Project nevű esszésorozatában arra tesz kísérletet, hogy a radikális baloldali narratívának megfelelően újradefiniálja az Egyesült Államok történelmét, hamisan azt a látszatot keltve, mintha Amerika történelme nem az 1776-os függetlenségi nyilatkozattal, hanem 1619-cel, az első fekete rabszolgáknak a Virginia brit gyarmatra való behurcolásával kezdődött volna. A történelemhamisító narratívát természetesen felkarolja a Demokrata Párt radikális baloldali szárnya, a nemzetközi baloldali média, számos multinacionális vállalat, egyre több oktatási intézmény, a republikánusok viszont tiltakoznak ellene.
Vágólapra másolva!

Mi az 1619 Project?

Az 1619 Project (vagy Projekt 1619); 2019. augusztus 14. és 20. között jelent meg a Demokrata Párthoz kötődő baloldali napilap, a The New York Times „Magazine" című vasárnapi kiadásának honlapján.

A 10 részes esszésorozatot számos illusztrációval színesítve, nem titkoltan a történelmi tények helyett sokszor az érzelmekre és a pillanatnyi benyomásra fókuszálva, tipikusan olyan embereknek szánták, akik nem sokat tudnak a XVII. század történelméről, de annál többet a mai radikális baloldali, nyíltan revizionista nézetekről.

Az utolsó esszécikk időzítése nem véletlen, hiszen

1619. augusztus 20-án kötött ki az első rabszolgákkal megrakott hajó a legelső brit észak-amerikai gyarmaton, az I. Erzsébet angol királynőről (the Virgin Queen) elnevezett Virginiában.

A rabszolgákat eredetileg portugál rabszolgakereskedők szállították a mai Angola területéről a mexikói spanyol gyarmatokra, de angolok, úgynevezett „privatérok" (akik háborús időkben London felhatalmazásával támadták meg az ellenség hajóit), elraboltak a portugáloktól 20-30 rabszolgát, és a virginiai Old Point Comfort kikötőjébe szállították őket, ezáltal

ők lettek az első fekete bőrű rabszolgák a brit gyarmatokon.

(Megjegyzés: azért portugálok szállították spanyol gyarmatokra a rabszolgákat, mert akkoriban Ibériai Unió néven a Kasztíliai és Aragóniai Királyságok a spanyol Habsburgok koronája alatt egy államszövetséget alkottak a Portugál Királysággal.)

A Projekt 1619 Nikole Hannah-Jones, a New York Times 44 éves újságírójának az ötlete nyomán valósult meg, a témában az első esszét ő maga írta, a sorozatnak összesen 16 szerzője van.

Nikole Hannah-Jones Forrás: Getty Images/FilmMagic/Brent N. Clarke

A részben afroamerikai származású Hannah-Jones ezért a munkájáért 2020. május 4-én (tehát George Floyd május 25-én bekövetkezett halála előtt) Pulitzer-díjat kapott. Természetesen a nemzetközi baloldali médiában a projekt csak Floyd tragikus halála után kapott igazi publicitást.

Az újságíró egyébként alapképzésen történelmet és afroamerikai tanulmányokat folytatott a neves Indiana állambeli katolikus felsőoktatási intézményben, a Notre Dame Egyetemen. Ezt követően - mesterképzés keretén belül - újságírást is tanult UNC Hussman School of Journalism and Media nevű felsőoktatási intézményben.

Bár Hannah-Jones saját magát antirasszistának tartja, még 1995-ben, az egyetemi újságban egy Kolumbusz Kristófot méltató cikkre azt reagálta, hogy

Az újságíró a Projekt 1619 által vállaltan arra tesz kísérletet, hogy újraírja az amerikai történelmet, a Demokrata Párt radikális baloldali szárnyának az ízlésvilága szerint. Véleménye alapján

az Amerikai Egyesült Államok, mint nemzet, történelme nem az 1776. július 4-én a Kongresszus által a 13 brit gyarmatnak a függetlenségét kimondó nyilatkozatával kezdődött, hanem 1619. augusztus 20-ával, tehát amikor kikötött az első fekete rabszolgákat szállító hajó Virginiában.

A projekt egyik esszéje önellentmondásba keveredve hamisan azt állítja, hogy az 1770-es években azért akartak a Brit Birodalomtól függetlenedni az amerikai gyarmatok, mert a londoni kormány be akarta tiltani a rabszolgaságot, de erre a valóságban csak 1807-ben került sor. A korabeli amerikai politikai elit vádolása közben azt viszont nem emeli ki, hogy Rhode Island gyarmat már 1652-ben betiltotta a rabszolgaságot.

Hannah-Jones és követői szerint ezért inkább a július 4. helyett valójában augusztus 20. kellene legyen Amerika nemzeti ünnepe.

Erre utal a személyes Twitter-oldala is.

Forrás: TWITTER

Szerinte az Egyesült Államok addig nem is volt a demokrácia és a szabadság hazája, amíg faji törvények voltak érvényben, de a Martin Luther King-féle polgárjogi mozgalom eredményeivel alapvetően még mindig elégedetlen,

a jogegyenlőségen túl pedig marxista alapon vagyoni, fizetésbeli egyenlőséget akar megteremteni a fehérek és a feketék között, állandóan hangsúlyozva a fennálló egyenlőtlenségeket.

Az amerikai rabszolgatartást valami egyedi és semmi máshoz nem hasonlítható jelenségként próbálja bemutatni, miközben a világ szinte valamennyi társadalmában jelen volt a rabszolgaság egyébként szégyenteljes és megvetendő intézménye, sőt Afrikában és Ázsia egyes részein napjainkban is jellemző ez. Erről a jelenségről az Origo itt írt részletesen.

Ráadásul

a szerző figyelmen kívül hagyja a szabadságeszmére épülő amerikai vívmányokat, az Egyesült Államok 1787-ben született alkotmányát, és annak első tíz kiegészítését a Bill of Rights-ot, valamint a többi 17 joggyarapító kiegészítést is.

A rabszolgaság intézményének 1865-ös megszüntetését sem kezeli a kellő történelmi nagyságában. Ezekre Hannah-Jones úgy szokott reagálni, hogy rabszolgatartók a monarchiák voltak és nem a szabadságot hirdető köztársaságok, ezért az Egyesült Államok történelmi bűne egyedi dolog.

Ez viszont nem válasz arra, hogy az ókorban Athén városállam, illetve a Római Köztársaság is a szabadság eszményére épült, mégis mindkettő rabszolgatartó társadalom volt.

Bár az Egyesült Államokban súlyos probléma a társadalmi egyenlőtlenség, amely főleg a 2008-ban kezdődő gazdasági világválság után nőtt meg, de közben az országnak volt egy félig afroamerikai elnöke Barack Obama személyében, aki semmit sem tett az egyenlőtlenség ellen.

Barack Obama Forrás: AFP/Nicholas Kamm

Ráadásul nemcsak a fekete közösségek, hanem a más bőrszínű emberek körében is folyamatosan tágul a társadalmi olló.

A legtöbb afrikai és latin-amerikai országban egyébként jóval nagyobb az egyenlőtlenség, mint az Egyesült Államokban, de erről a szerző nem beszél.

Hannah-Jones arról sem értekezik, hogy az oktatás, főleg az egyetemi felvételi területén pozitív diszkriminációban részesítik a feketéket.

Radikális baloldali stílusban a hozzávetőlegesen 40 millió amerikai feketét egy kollektív masszaként kezeli, és nem úgy, ahogy az valójában van, tehát 40 millió különböző egyénként.

Nem veszi figyelembe a pozitív diszkrimináció intézményrendszere mellett azokat a tényeket sem, hogy Amerikának mégis volt egy fekete elnöke,

számos fekete minisztere (Colin Powell, Condoleezza Rice, Mike Espy, Ben Carson, stb.) és polgármestere.

Saját bevallása alapján, Hannah-Jonesnak az a végcélja a Projekt 1619-cel, hogy

az amerikai kormányzat fizessen valamiféle kártérítést azon feketéknek, akiknek a felmenőit rabszolgaságra kényszerítették,

ezáltal pedig ki lehet egyenlíteni a vagyoni különbségeket az európai és az afrikai származású állampolgárok között.

Azt persze nem taglalja, hogy Amerikában még a feketék megérkezése előtt indiánokat és íreket is tartottak rabszolgaként, számukra természetesen kártérítést sem kér. Azt sem említi meg, hogy a XIX. században és a XX. század elején a feketék mellett

a túlnyomó többségében fehér római katolikus vallásúakat is érte diszkrimináció,

hiszen az ír, olasz, spanyol ajkú és osztrák-magyar monarchiabeli katolikus bevándorlók nem illetek bele a fehér angolszász protestáns (White Anglo-Saxon Protestant-WASP) világképbe. Egyébként 1961-ig kellett rá várni, míg az első katolikus vallású elnök John F. Kennedy személyében hivatalba lépett, de az Egyesült Államoknak azóta sem volt újabb katolikus elnöke.

Tananyag lett a Projekt 1619, ez ellen fellépett egy republikánus törvényhozó

Annak ellenére, hogy egy év sem telt egy a Projekt 1619 megjelenése óta, számos amerikai oktatási intézményben már a tananyag része, dacára az ellentmondásos, nem tényszerű, hanem érzelmekre ható, olykor pedig kifejezetten valótlan elemeinek.

Az amerikai konzervatív történészek és politikusok így érthető módon tiltakoznak az ellen, hogy az adófizetők pénzéből áltudományos anyagot oktassanak a gyerekeiknek.

Éppen ezért Arkansas állam republikánus szenátora, Tom Cotton még csütörtökön

törvényt nyújtott be a Szenátusnak annak érdekében, hogy tiltsák be az állami iskolákban a Projekt 1619 tanítását.

Tom Cotton véleménye alapján

Hannah-Jones a közösségi oldalán heves kritikával illette a republikánus szenátor törvénytervezetét, de valódi érveket nézőpontja mellett nem tudott felhozni, hanem helyette több tweetben támadta őt.

Az újságírónő természetesen támogatja a Black Lives Matter (BLM) radikális baloldali mozgalmat, és nem titkoltan a Demokrata Párt szélsőbaloldali szárnyával szimpatizál.

A Projekt 1619 immár nemcsak Amerika-, hanem világszerte való népszerűsítését aktívan támogatja a nemzetközi baloldali média, számos álcivil szervezet, illetve az őket finanszírozó multinacionális cégbirodalmak.

A projektet Ted Cruz texasi republikánus szenátor korábban propagandának nevezte, Mike Pompeo külügyminiszter pedig néhány hete – amikor kiderült, hogy tévésorozat is készül belőle – azt mondta, hogy