Ferenc pápa a hívők nélküli bazilika központi oltára előtt, egyedül állva olvasta fel olasz nyelvű húsvéti üzenetét.
A beszéd hagyományos témája, a béke helyett az egyházfő az új koronavírus-járvány kihívásáról szólt, amely "a többi korszakváltó kihívás közepette újabb kemény próbára teszi az emberiséget".
Ez nem a közöny ideje, mivel az egész világ szenved, és egységre kell találnia a pandémiával szemben. (...) Ez nem az egoizmus ideje, mivel ez a kihívás nem tesz különbséget. (...). Ez nem is a megosztottság ideje
- hangoztatta Ferenc pápa.
Közöny, egoizmus, megosztottság, feledés, ezeket a szavakat nem akarjuk most hallani. Örökre száműzzük őket!
- tette hozzá. Mindenekelőtt a betegeket, a halottakat és családjaikat említette, akik gyakran utolsó búcsút sem tudtak venni szeretteiktől.
Az egyházfő vigaszt és reményt kért azoknak, akiket a fertőzés továbbra is próbára tesz, az időseket és a magányosokat emelve ki.
Sokak számára ez a magány húsvétja, amelyet gyász és számos nehézség között élnek meg, testi fájdalommal éppúgy, mint anyagi gondokkal.
- mondta a pápa.
Erőt és reményt kért az orvosoknak és ápolóknak, akik utolsó energiájukkal, és nem ritkán életük feláldozásával tesznek tanúvallomást az embertársaik iránti gondoskodásról. Említette a szintén létszükségletű szolgálatot végző rendfenntartó erőket és a katonákat.
Megjegyezte,
több millió ember élete hirtelen megváltozott.
Az otthon maradás elmélkedésre ösztönözhet, megszokott rohanó életünk megfékezésére, valamint a szeretteinkkel való együttlétre, de a járványhelyzet bizonytalanságot, aggodalmat, a munkahely elveszítése miatti félelmet is keltett.
A politikai felelősöket arra szólította fel, hogy a polgárok javáért cselekedjenek, minden eszközzel segítsenek a mindenki számára méltó életkörülmények biztosításában és a hétköznapi élethez való visszatérésben.
A világ és a városok peremére szorult "gyengébbekre", hajléktalanokra, menekültekre emlékeztetett, számukra is a megfelelő egészségügyi ellátást sürgette.
A gyógyszer- és más létszükségletű szállítmányok egyes országokba való eljutását akadályozó nemzetközi szankciók feloldását sürgette, valamint a szegényebb országokat terhelő adósság részleges vagy teljes elengedését kérte.
Külön szólt Európához, arra emlékeztetve, hogy a második világháború után a szolidaritás erejével volt képes újjászületni.
A pápa úgy vélte, a járvány sorsdöntő kihívás elé állította az Európai Uniót, és ettől nemcsak Európa, hanem az egész világ jövője függ.
Azonnali és globális nemzetközi fegyverszünetet sürgetett, "fegyverek helyett életmentést".
Azt kérte, a többi vészhelyzet ne merüljön feledésbe a járvány miatt: a hosszú konfliktus leállítását sürgette Szíriában, Jemenben, a feszültség oldását Irakban és Libanonban, a párbeszéd újraindítását a palesztinok és az izraeliek között, a lakosság szenvedésének véget érését Kelet-Ukrajnában, humanitárius segítséget számos ázsiai és afrikai országban, politikai-társadalmi-gazdasági megoldást Venezuelában, védelmet a migránsoknak és a menekülteknek Líbiában, valamint Görögország és Törökország határán.
Beszéde után Ferenc pápa latin nyelvű Urbi et Orbi áldást adott Rómára és a világra.