Az elkülönülést erőszakosan jelző muszlim kendő vagy Franciaország?

Kenza Drider, a niqab veiled young woman from the southern city of Avignon, who has become the media symbol of France's tiny community of niqab wearers, speaks to the press during an unauthorised protest in front of Notre Dame cathedral against France's new ban on wearing full-face niqab veils in public, on April 11, 2011 in Paris. Two women in niqabs, a woman wearing an Islamic headscarf that does not cover the face and a demonstration organiser were arrested. AFP PHOTO BERTRAND GUAY (Photo by BERTRAND GUAY / AFP)

Iszlám kendő vagy Franciaország? ezzel a kérdéssel a címlapján jelent meg a „Les Valeurs Actuelles" konzervatív hetilap nemrégiben, reagálva a francia közvélemény szinte valamennyi területét felkavaró régi vitára az iszlám kendő viseléséről. Az iszlám kendő, amely a nők elkülönülését, alávetettségét jelképezi - és amely egyáltalán nem zavarja a feminista jogvédőket.

Macron elnök nem akart állást foglalni az iszlám kendő ügyében, mondván, hogy a kérdésben való döntés nem tartozik rá, ugyanakkor tárgyalásokat folytatott a Muszlim Vallás Franciaországi Tanácsának (CFCM) vezetőivel, egyértelműen arra kérve a vallási vezetőket, hogy álljanak mellé a politikai iszlám elleni harcban és foglaljanak állást az iszlám kendő ügyében is. Ezt követően a CFCM közleményt adott ki, amelyben arra emlékeztette a muzulmánokat, hogy „a kendő viselése vallási előírás, de akik nem viselik, azok is jó muzulmánok lehetnek". Az is igaz, hogy a CFCM-nek semmiféle tekintélye nincs a radikálisabb muszlimok között vagy éppen az elővárosok világában. Azaz, lehet tőlük szakvéleményt kérni, de ennek valódi súlya úgysincs. Mindezt a francia elnök is tudja, de így legalább a személyes állásfoglalást meg tudja kerülni.

Időközben, a jobboldali többségű francia szenátus Nicolas Sarkozy egykori pártjának (LR-Republikánusok) kezdeményezésére betiltotta az iszlám kendő iskolai kísérők részéről történő használatát, a baloldal óriási felháborodására. Elemzők szerint a Nemzetgyűlésben, ahol a ballliberálisokhoz közeli Macron pártjának többsége van, elbukik ez a javaslat, tehát marad minden a régiben az iszlám kendő körül. Nem véletlen, hogy baloldali politikusok és gondolkodók november 10-re nagyszabású iszlám-fóbiai elleni tüntetést hívtak össze. A tüntetésen egyébként a V4NA nemzetközi hírügynökség értesülései szerint gyakran azt üvöltözték, hogy Allah Akbar. Ezt az értesülést később a Les valuers actuelles megerősítette.

A hatályos jogszabályi környezet

A hatályban lévő rendelkezések szerint a teljes arcot eltakaró iszlám kendő (nikáb) kivételével szabad az iszlám kendő viselése a köztereken Franciaországban.

Kenza Drider, avignoni nikáb-párti aktivista Forrás: AFP/Bertrand Guay

Viszont amennyiben ez mások szabadságjogait érinti, úgy ez a szabály is korlátozható. Az iskolákban (a felsőoktatást kivéve) 2004 óta tilos az iszlám kendő viselése. A gyerekeket kísérő felnőttekre nem vonatkozik a tiltás, ebben az esetben viszont sem a kendő viselése, sem a kendőt viselő személy magatartása nem lehet provokatív, vagy „hittérítő jellegű". A magánszférában az adott vállalat vezetése dönthet arról, hogy engedélyezik–e az iszlám kendőt vagy sem. A közhivatalokban dolgozóknak vallási értelemben is semlegesnek kell maradniuk, az állami intézményekben dolgozók tehát nem viselhetik az iszlám kendőt. A hivatalosan 1905 óta laikus Franciaországban az államot és egyházat szigorúan elválasztották és vallási jelképek elvileg (szűk kivétellel) még az utcán sem jelenhetnek meg, az állami fenntartású középületekben, iskolákban, hivatalokban pedig egyáltalán nem. Erre a semlegességre épül gyakorlatilag az, amit a franciák a köztársaság egyik fundamentumaként úgy neveznek, hogy „laikus állam".

A jelenlegi vita háttere, amely megosztja a francia társadalmat

A mostani vitát egyébként a V4NA nemzetközi hírügynökség információi szerint a Szülői Tanács Szövetsége (FCPE) indította el, mert az iskolakezdésre kiadott országos reklámanyaguk címlapjára muszlim kendőt viselő nő került, egy, a nem muszlim szülőket megbotránkoztató felirattal: „iskolai kirándulásra megyek (iszlám kendőben), na és?" Provokatív módon arra buzdították tehát a muszlim szülőket, hogy nyugodtan viseljék az iszlám kendőt ilyen alkalmakkor is. Az ügyben elsőként megszólaló Jean-Michel Blanquer, pártfüggetlen oktatási miniszter szerint ez a felhívás hiba volt. Ráadásul a felhívást az FCPE tisztújítása előtt tették közzé, aminek nem lehetett más célja, mint az, hogy a szervezet vezetése alapvetően a muszlim szavazóknak kedvezzen, vagyis az ismert balliberális „szavazatvásárlás" eszközével éltek. A helyzet fonákságát mutatja, hogy ezt maga a miniszter ítélte el a BFMTV-nek adott interjújában.

Forrás: Origo

Francia jobboldali politikusok (többek között Nadine Morano, közismert és népszerű Republikánus párti Európai Parlamenti képviselő, Nicolas Sarkozy egykori minisztere vagy Lydia Guirous, a Republikánusok szóvivője), írók, közéleti személyiségek a laikus francia társadalmi modell elleni támadásként, a radikális muszlim közösségi mozgalom előretöréseként értékelték az FCPE felhívását és egyhangúan elutasították az iszlám kendő iskolai kirándulások alkalmával történő viselését.

Iszlám kendőben a regionális közgyűlés ülésén - előre eltervezett provokáció?

Ezt követően került sor az igazi „botrányra", amely beindította a balliberális politika és média gépezetét. A Bourgogne-Franche-Comté regionális közgyűlés október 11-i ülésén a vendégkarzaton feltűnt egy iszlám kendőt viselő nő, aki gyerekét kísérte el iskolai kirándulásra. Julien Odoul, a nemzeti jobboldalt képviselő, Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés regionális frakcióvezetője az ülésen kérte, hogy az iszlám kendőt viselő nő vagy vegye le a kendőt, vagy hagyja el a közgyűlést, mert sérti a laikus, semleges közigazgatás szabályait, és jelen esetben egy közigazgatási intézményről van szó. (Azaz, a jogszerűségre hívta fel a figyelmet.) Az iszlám kendő viselése nem felel meg a köztársaság elveinek, tette hozzá Julien Odoul, egyébként rendkívül nyugodtan, majd arra is emlékeztetett, hogy a kendő viselete a nők muszlim elnyomásának egyik szimbóluma.

A hatalmas médiavisszhangot kapott esetet követően egy olyan polémia indult el, amely lavinaként görgeti még ma is tovább a kérdést: mit kezdjen a francia többségi társadalom az egyre hangosabb és egyre jobban radikalizálódó muszlim kisebbséggel?

A muszlimok magukat áldozatnak tettetése és az őket kritizálók kriminalizációja

Ahogy azt Julien Odoul a Boulevard Voltaire konzervatív újságnak adott interjújában kifejtette, az ellene indított támadás egyik pillére a muszlim kendőt viselő nő „áldozattá válása" volt, amit a közgyűlésben lezajló jelenetet követően kreált a balliberális média. Másik pillére pedig az iszlámot kritizálók kriminalizációja, tehát az, hogy aki kritizálni meri a radikális iszlámot az ellen büntetőjogi eszközökkel is fellépnek (ahogy azt Eric Zemmourral is megtették). Az Odoul elleni támadás kísértetiesen hasonlít egyébként a balliberális politikai elit és a médiákban dolgozó végrehajtóik által Éric Zemmour, világhírű esszéíró ellen indított boszorkányüldözésre, amelyről részletesen beszámoltunk.

Iszlám kendőt viselő nő Forrás: Youtube

A baloldali Libération az esetet azonnal „agressziónak" minősítette, a Francia Iszlámfóbia Elleni Kollektíva (CCIF) még ennél is tovább ment és a közelgő „apartheid" első jeleként értékelte a történteket. Pár nappal később pedig exkluzív anyagban közölte Fatima E., az iszlám kendőt viselő nő vallomását, amelyben az „áldozat" kifejtette, hogy „negatív véleménye alakult ki a köztársaságról"', „tönkretették az életét" és „a gyerekei súlyos traumát szenvedtek". Ezzel egyidejűleg a radikális iszlám tanokat hirdető „Muszlim Testvériség" nevű internacionalista szélsőséges szervezethez közel álló CCIF ha lehet, még nagyobb médiakampányba kezdett a Rasszizmus és Iszlámfóbia elleni Koordinációs szervezet (CRI) segítségével, amelybe természetesen beszállt a balliberális politikai, művészeti elit is.

(A CCIF a „Muszlim Testvériség" nevű radikális szervezethez is közel áll, ez az a szervezet, amelynek amerikai sejtjét Donald Trump elnök terrorszervezetnek tekinti és betiltását kezdeményezte.)

Fatima E. a CCIF ügyvédjeinek segítségével azonnal beperelte a Nemzeti Tömörülés képviselőjét, Julien Odoul-t. A vád, mint Zemmour ellen, rasszista cselekmény elkövetése. Arról pedig senki nem írt, hogy ő maga is szoros kapcsolatot ápol a nyíltan antiszemita, S-kartonnal nyilvántartott (olyan osztályozott bűnöző, aki súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent) Abdelaziz Chaambi-val, a Rasszizmus és Iszlamofóbia elleni Koordinációs szervezet alapítójával. A szálak hamar összeértek tehát, és mintha tényleg egy előre megszerkesztett manipulációval állnánk szemben.

Baloldali politikai támadás a radikális iszlámot kritizálók ellen

Az Odoul elleni politikai támadást ezúttal a francia-gaboni, magát öko-szocialistának és afro-feministának valló Danièle Obono, kommunista hátterű képviselő indította el. A Fatima E. „védelmére" írt, Macronnak címzett nyílt levelet Obono karolta föl és propagálta közösségi platformjain. A balliberális Le Monde napilapban is megjelent írásban 90, a balliberális kultúrszférához tartozó filmszínész, filmrendező és politikus szólítja fel Macront, hogy tegyen valamit az egyre erősebb iszlámfóbia ellen és „ítélje el nyilvánosan az iszlám kendőt viselő nőt ért „erőszakot". Az aláírók egyébként hallgattak, amikor az eset előtt két héttel egy radikalizálódott iszlamista bevándorló rendőröket gyilkolt a párizsi rendőrkapitányságon és egész Franciaország döbbenten állt az emberéleteket követelő súlyos bűncselekmény előtt.

Forrás: Dreamstime

Lilaafa Amouzou, az RT France hírtelevízió műsorvezetője az iszlám kendős eset kapcsán egyenesen arról beszélt, hogy visszatért a fasizmus, „tegnap a zsidók, ma a muzulmánok" írta Twitter fiókján később pedig egy videót is megosztott az október 27-i, iszlámfóbia elleni első párizsi tüntetésről, amelyen alig 100 ember lézengett. Nem véletlen nyilván az sem, hogy a balliberális televíziós személyiség aktívan közreműködött a Zemmour ellen november 2-án tartott durva hangú tüntetésben is, mint ahogy az sem, hogy a baloldalon úgy gondolják, hogy az, aki a jogszabályok betartását kéri, az fasiszta, az apartheid oldalán áll, aki pedig nem tartja be azokat, sőt provokál, az áldozat.

Iszlám kendővel a köztársaság értékei ellen

Erre a cinikus áldozati szerepre utal Lydia Guirous, a Republikánus Párt algériai származású szóvivője, Nicolas Sarkozy egykori munkatársa, aki egyenesen obszcénnek tartja Fatima E. áldozattá „válását" és úgy véli, hogy Fatima E. reagálása egészen pontosan bemutatja, hogy „a politikai iszlám miképpen irányítja az iszlám kendőt viselő nőket, és hogy milyen módon akarja felébreszteni a társadalom bűntudatát és hogyan akarja megakadályozni, hogy küzdjünk ez ellen a hittérítés ellen". Ha valaki, akkor Lydia Guirous pontosan tudja, hogy miről beszél. „Az iszlámnak ehhez tényleg semmi köze nincs" („Ça n'a rien à voir avec l'Islam") című nagysikerű könyvében kifejti, hogy „az iszlám kendőnek hármas célja van : egyfelől azt akarják, hogy szemünkben a látványa szokássá és így banálissá váljon, másfelől ezzel akarják megmutatni az iszlám mindenható hatalmát a Nyugattal szemben és harmadszor ezen keresztül akarják alapvető elveinket megváltoztatni". De nemcsak Lydia Guirous az egyetlen, aki migráns hátterű franciaként ezt gondolja. Mások mellett Hakim El Karoui tunéziai származású francia esszéista, vagy Zineb El Rhazoui, népszerű marokkói származású francia újságíró, a Charlie Hebdo szatirikus hetilap egykori munkatársa is ugyanezt mondják.

A migráns környezetből érkező, de a francia társadalomba integrálódott franciák tehát egyöntetűen elítélik az iszlám kendő viselését, a laikus állam és a köztársaság eszméit és elveit helyezik előtérbe, míg a balliberális elit a kendőviselés elleni harcban iszlámellenességet, kirekesztést, sőt, egyenesen fasizmust lát. A kendőt viselő, a francia többségi társadalomtól elkülönülő muszlimokban pedig elvesztett szavazói pótlását.