Peter Handke Nobel-díja: szemben a politikailag korrekt szólamok terrorjával

Berlin felett az ég (Bruno Ganz)

Korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk Peter Handke műveivel, irodalmi jelentőségével. Az egyik legnagyobb élő író, drámaíró politikai élete is érdekes, és persze az is, hogy a (főleg balliberális) európai kulturális világ és azok irányítói hogyan viszonyultak hozzá.

Peter Handke fogadtatása – kis túlzással – négy korszakra osztható. Az elején a kedvelt osztrák író, akit messze nem balliberális alkotásai ellenére a baloldal is képes szeretni. Hiszen alaposan nácizta az osztrákokat, különösen Klagenfurt városát, ahol fiatalon két évig élt, vagy szidta a katolicizmust. A második korszakában – miután már nem annyira Wim Wendershez kötötték, akivel igazi remekműveket alkotott, elég olyan filmekre gondolni, mint A kapus félelme a tizenegyes elrúgásakor vagy a Berlin felett az ég – jött az értetlenség. Egyik francia kritikusa (nem túlságosan kulturáltan) baromságnak titulálta életművét.

Bruno Ganz a Berlin felett az ég című filmben Forrás: AFP

A harmadik korszak a legkeményebb politikai támadások időszaka. Kétségtelen, erősen vitatható nyilatkozatokkal támogatta Milosevicset, olyannyira, hogy a szerb háborús bűnös még a tárgyalására is meg akarta hívni védőtanúnak Handkét (Handke nem ment el), de amikor Milosevics temetésére viszont elment, elkezdődött Handke kiszorítása az európai kulturális életből.

2006-ban Marcel Bozonnet, a Comédie-Francaise (a francia Nemzeti Színház, egyébként az egyetlen párizsi repertoárszínház) intendánsa bejelentette, hogy a kiadott műsortól eltérnek, és mégsem mutatják be Peter Handke új drámáját. Azt mondta, hogy tisztában van vele, hogy Handke drámájának semmi köze a Miloseviccsel kapcsolatos Handke-nyilatkozatokhoz, de a színház egy szószék, ahogy fogalmazott, és még így sem akar lehetőséget biztosítani Handkénak a nyilvános szerepléshez. A cenzúra elég egyértelmű mondatai. Érdekes, hogy több nagy, baloldali művészt is felháborította, hogy egy kivételes író humanista művét betiltotta a francia Nemzeti, mert egyébként zavaros politikai nyilatkozatokat tett. Elfriede Jelinek, a Nobel-díjas osztrák írónő, az Oscar-díjas filmrendező, Michael Haneke vagy éppen Luc Bondy, az azóta már meghalt, nagy svájci színházrendező is tiltakozott és cenzúráról beszélt.

Miután 2012-ben Luc Bondy bemutatta az Odeonban Peter Handke új darabját, amit egyébként franciául írt (Aranjuezi szép napok), lassan kezdett kiszabadulni a karanténból Handke. Úgymond negyedik korszakában már csak műveivel foglalkoztak, és végül Nobel-díjat kapott.