A németországi gyerekek több mint egyharmada migráns hátterű

2019.08.09. 12:23

Két német tartományban is megkezdődött már az iskola, miközben a vakációról lassan visszatérő közvélemény máris Carsten Linnemann, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) közös szövetségi parlamenti frakcióvezető-helyettesének a nagy port kavaró kijelentéseit vitatja. A kereszténydemokrata politikus úgy véli, nincs helyük az iskolában azoknak a migráns hátterű gyerekeknek, akik egyáltalán nem, vagy csak alig értenek és beszélnek németül. Egy, a Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakember szerint a fő gond sokszor inkább a bevándorlócsaládok felfogásával van. A jelentős részben a nyelvi nehézségekből adódó integrációs problémák Nyugat-Európa legtöbb államában jelen vannak, tehát nem németországi sajátosságról beszélhetünk.

Berlinben és Brandenburgban már tart az új iskolaév, és hamarosan megkezdődik a további 14 német szövetségi tartomány legtöbbjében is.

De Carsten Linnemann kereszténydemokrata politikus, a CDU/CSU pártszövetség Bundestag-frakciójának helyettes vezetője máris jókora felháborodást keltett kijelentésével.

Carsten LinnemannForrás: Wikimedia Common/Raimond Spekking

Ahogy arról az Origo is beszámolt, Carsten Linnemann a Rheinische Post című lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy véleménye alapján semmi keresnivalója az általános iskolában annak a (migráns hátterű) gyereknek, aki egyáltalán nem, vagy csak alig ért és beszél németül,  hozzátéve, az érintett gyerekeknek elő kellene írni, hogy iskola-előkészítőbe (Vorschule) járjanak, ahol a közoktatásba való bekerülés előtt elfogadható szinten megtanulnának németül.

Noha a migránsok által létrehozott párhuzamos társadalmak további elterjedésétől tartó, észak-rajna-vesztfáliai származású Linnemann – a Ruhr-vidéket is magába foglaló legnépesebb tartomány iparvárosaiban a legsúlyosabb az integrációs helyzet – később visszakozott, mondván, senkit nem akar kirekeszteni.

Az ősszel három tartományban is választásokat tartanak. Német oktatási szakemberek is vitatták a felvetést – pro és kontra. 

Végre ideológiamentesen foglalkoznunk kell azzal a problémával, hogy az első osztályosoknak már a 20-25 százaléka rosszul, vagy egyáltalán nem tud németül  – mondta Heinz-Peter Meidinger, a közoktatásban dolgozó tanárok érdekképviseletének elnöke a Die Welt szerint.

Meidinger véleménye alapján a CDU-s politikus pontosan írta le, hogy mi a baj az oktatási rendszerrel nyelvi-integrációs szempontból.

Az bizonyos, hogy a kérdés sokakat érint: az országban élő 13,4 millió gyerek közül 4,9 millió – bevett német kifejezéssel – „migrációs hátterű". Ez az arány több mint egyharmadot jelent!

A különféle kompetenciákat mérő PISA-felmérés eredményei szerint a migránsgyerekek csaknem felének nehezen megy az iskola, ami mindenekelőtt a gyenge német nyelvtudásra vezethető vissza. 

Az első generációs bevándorlógyerekek négyötöde nem németül beszél a családjával, de a másodgenerációsok fele is más nyelven kommunikál otthon. 

Duisburgban például a jövendő elsősök 16 százaléka egyáltalán nem tud németül, Berlinben pedig majdnem minden harmadik általános iskolás a legalacsonyabb szintet sem éri el a hallott és az olvasott szövegek értését vizsgáló teszteken.

Migránsok oktatása egy német iskolábanForrás: SHUTTERSTOCK

A nyelv nagyon fontos integrációs eszköz, de sok múlik azon, hogy az adott gyerek milyen közegből érkezik nap mint nap az iskolába, milyen kultúrát hoz magával, a családja egyáltalán fontosnak tartja-e a tanulást vagy akár a német nyelvet. Egy évekig elhúzódó menekülteljárásnál például azt sem tudhatják biztosan, a végén valóban szükség lesz-e majd a németre – mondta a tizenöt éve Németországban élő germanista, Bitter Ákos.

A bajorországi Regensburgi Egyetem tudományos munkatársa – aki korábban maga is tanított németre egy főként afgánokból álló migránscsoportot – a saját környezetéből említ egy példát: a szíriai hátterű családban a szülők is jól tudnak németül, a kislányuk pedig még jobban beszél, de az írás-olvasással már gondja van. 

Akit az anyanyelvén, arabul sem tanítottak meg rendesen írni, annak nincs viszonyítási pontja, az idegen nyelv még nehezebben megy neki  – tette hozzá.

Kudarcos a migránsok iskolai integrációja Nyugat-Európában

Nem csupán Németországban, hanem Nyugat-Európa legtöbb államában kudarcot vallott a migráns- és migrációs háttérrel rendelkező gyerekek integrációja a közoktatási rendszerben. 

Nem nehéz belátni, hogyha a migránsok gyerekeit még az oktatási rendszerbe sem sikerül teljes körűen bevonni, akkor a későbbi beilleszkedésük nem fog megvalósulni, magyarán további párhuzamos társadalmak alakulhatnak ki a már meglévők mellé. 

Ahogy arról korábbi összefoglalójában részletesen beszámolt az Origo, a nyugati iskolákban nem integráció, hanem sokkal inkább szegregáció és gettósodás zajlik, és ezt már a liberális elemzők is észlelik, és kongatják a vészharangokat.

Ennek többek között az is az oka, hogy soha nem látott migránsmozgás, népvándorlás zajlik a világban.

Erre hívja fel a figyelmet az egyébként bevándorlásellenesnek nehezen nevezhető ENSZ szakosodott szerve, az UNESCO 2018-as jelentése is, amely szerint 2000 óta 26 százalékkal növekedett meg az iskoláskorú migránsgyerekek száma a világon, akik együtt mintegy félmilliónyi iskolatermet töltenének meg. 

Franciaországban és Belgium frankofón régióiban különösen súlyos a helyzet

A vallóniai (Belgium francia ajkú régiója) városokban és különösen a szintén francia nyelvű Brüsszelben, elsősorban az Észak-Afrikából érkező migránsokkal vannak komoly problémák, akik szinte kivétel nélkül arab-berber származásúak és iszlám vallásúak. Annak ellenére gondot jelent az (iskolai) integrációjuk, hogy ők a volt francia gyarmatokról származnak, tehát elméletileg frankofón közösségekről beszélhetünk. Ma négy nagy brüsszeli kerületben számottevő és feltűnő az észak-afrikiak jelenléte. A negatív világhírre szert tett Molenbeekben, amely a dzsihadisták búvóhelyeként is ismertté vált,  és ahol, az évtizedek óta szocialista városvezetésnek köszönhetően, már döntő többségben vannak.

MolenbeekForrás: Picture-Alliance/AFP/Winfried Rothermel

Anderlechtben a lakosság egyharmadát teszik ki, Scharbeekben, ahol a flamand televízió az iskolatámadást is forgatta, már többségben vannak, és Forest negyedében, amelynek déli fekvésű területeit az itt lakó brüsszeliek lakonikusan Kis-Marokkónak nevezik. 

Ezekben a negyedekben egyre nehezebb vegyes, azaz olyan iskolát találni, ahol belga és migráns- vagy migráns hátterű családok gyerekei keverednének. Ha van is ilyen, ott a migráns hátterűek vannak többségben.

A belga szövetségi kormány már 1989-ben felhívta arra a figyelmet, hogy a migráns környezetből érkező gyerekek iskolai integrációjával súlyos gondok vannak, és nem feltétlenül a nyelvi akadályok miatt, hanem a diákok erőszakossága, a hiányzások és a nagyfokú iskolaelhagyások miatt.  És leginkább a kulturális különbségek miatt. A súlyos tévedés az oktatásra vonatkozó akkori európai irányelvekből következett, amelyek kötelezően előírták a „kultúrák közötti oktatást" a francia nyelvű iskolákban, amely módszer, mára már világossá vált, kudarcot vallott.

A módszer eredete a 70-es évek Franciaországába vezet bennünket vissza, ahol akkoriban érkeztek az iskolapadokba nagy számban az első generációs migránsok gyerekei. A megengedő családegyesítési politikának köszönhetően még több iskoláskorú fiatal jött az országba.

A „kultúrák közötti oktatási modellnek" az a lényege, hogy a migráns miliőből érkező diákokat annak a kultúrának a szabályai szerint kell(ene) tanítani és nevelni, amelyben élnek majd, és amelybe integrálni kell(ene) őket, azaz a francia, a belga társadalomnak megfelelően. 

Egy átlag belga iskolában még a 90-es évek elején is megünnepelték a karácsonyt, a tanmenetben választani lehetett a vallás és az etikaoktatás között, 

mára tilos karácsonyi ünnepséget tartani, és nincs vallásoktatás sem, mert az - állítólag - sértené az oda járó muszlimokat, az iskolai rendezvényeket az iszlám böjtidőszakához, a ramadánhoz igazítják, miközben a keresztény ünnepeket teljes mértékben negligálják.

Franciaországban is elindult az etnikai alapú szegregáció

A Theconversation.com elemzése szerint Franciaországban már régóta nemcsak a szociális, hanem az etnikai alapú szegregáció is nagymértékben megfigyelhető.

Azaz nemcsak a jövedelmi viszonyok, hanem az is meghatározza egy-egy iskola összetételét, hogy milyen számban vannak az adott helyen migránsok.

Migránsok oktatása egy francia iskolábanForrás: AFP/BORIS HORVAT

Ráadásul a diákok etnikai alapú szegregációja sokkal karakterisztikusabb, mint a szociális vagy a gazdasági, mára ez lett a domináns faktor.

További sajátossága ennek a jelenségnek, hogy az oktatás egészének, ideértve a tananyagot és a tanárok felkészítését is, tekintettel kell lennie az etnikai viszonyokra, ami a tapasztalatok szerint óhatatlanul a színvonal visszaesését jelenti, már csak azért is, mert a migráns háttérrel rendelkező gyerekek nyelvtudásával (a szülőkről nem is beszélve) súlyos gondok vannak. Az újság arra is felhívja a figyelmet, hogy Franciaországban tilos etnikai alapú statisztikai elemzéseket végezni, így nagyon nehéz pontos adatokat adni, ennek ellenére ténykérdésről van szó, amellyel minden francia tisztában van, legfeljebb a hétköznapi politikai korrektség jegyében zajló terror miatt nyíltan nem mernek beszélni róla.

Georges Félouzis, a Genfi Tudományegyetem (Svájc) szociológusa szerint az iskolai szegregáció még mindig tabutéma Franciaországban,  pedig attól függetlenül, hogy nem beszélnek róla, a jelenség egyre súlyosabb társadalmi feszültségekhez vezet.

Fekete és fehér iskolák jönnek létre Hollandiában

A holland köznyelvben, és mostanra már a médiafelületeken is, egyre gyakoribb ugyanis a „fekete" vagy „fehér" iskolaterminológia használata.  „Fekete" iskola az, amelybe többségben járnak migránsok, „fehér iskola" az, amelybe többségben hollandok járnak.  Ez azt bizonyítja, hogy a szegregáció a holland hétköznapok része lett, akár így akarták, akár nem a bevándorláspárti holland baloldali politikusok és irracionális brüsszeli képviselőik.

Amszterdamban például már régóta próbálják ezt a folyamatot megfordítani, de hiába, azokat az iskolákat, amelyekben 60 százaléknál több a migráns miliőből kikerülő gyerek, a hollandok automatikusan „fekete" iskolának hívják, és elviszik onnan a gyerekeiket. Ezekben a családokban egyébként szintén gond, hogy a szülők nem beszélnek hollandul.

Diane Middelkoop, két „fekete" iskolának nevezett intézmény szóvivője szerint, „amikor különböző okok miatt, de egy iskola »feketébb lesz«, azt már nagyon nehéz visszafordítani". A fehér gyerekek szülei nem akarják többet ide járatni a gyerekeiket, és ez érthető is. Mindannyian szeretünk otthon, olyanok között lenni, akik a saját kultúránkat és hagyományainkat osztják – tette hozzá a pedagógus az AFP hírügynökségnek adott interjújában.

Dániában legalább elismerték a párhuzamos társadalmak létét

A dániai iskolai koncepció, hasonlóan a németországihoz, multikulturális osztályok létrehozására, vegyes osztályokra és integrációra épült.

Néhány éve azonban egy aarhusi iskolában ennek az ellenkezőjét vezették be, látva a korábbi liberális integrációs törekvések totális kudarcát. 

Az iskolában úgy döntöttek, hogy különválasztják a migráns és nem migráns diákokat.

Természetesen a Soros-féle kifizetőügynökség, az SOS Racisme azonnal diszkriminációt kiáltott, holott ezt a döntést azért hozták meg az iskola vezetői, mert a vegyes összetételű, integrált osztályok nem működtek. A megengedő, integrációt hirdető dán politika mára megváltozott, folyamatosan szigorodnak a dán bevándorlási jogszabályok, integráció helyett az asszimilációt hirdették meg, ami a még mindig a politikailag korrekt mellébeszélés világában élő dán politikai elit egy része számára kimondatlanul annyit jelent, hogy a migránsoknak kell átvenni a dán szokásjogokat, és nem fordítva.  Ez persze keményebb intézkedések bevezetésével is jár. Szakértők szerint annyi történt, hogy a dán politikusok egy része felmérte a realitásokat, és levonták a következtetéseket. (A politikai program elnevezése önmagáért beszél: „Párhuzamos társadalmak nélküli Dánia, a gettók felszámolása 2030-ig").

Az iskolai integráció teljes kudarca mellett Dániában szakértői vélemények szerint, ha nem történik komoly változás az ország migrációs politikájában, társadalmi katasztrófa és gazdasági összeomlás következhet be.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK