Kedden a várakozásoknak megfelelően - a távozó Theresa May miniszterelnök utódjaként - Boris Johnson volt brit külügyminisztert, London egykori polgármesterét választották a kormányzó brit Konzervatív Párt új vezetőjévé. Mint ismert, Johnson hivatali utódjával, Jeremy Hunt jelenlegi külügyminiszterrel versengett a pártvezetői posztért, és végül nyert vele szemben. Győzelme ezen túlmutatott: mivel jelenleg a konzervatívok a kormány tagjaként a kormányfőt is adják, így a brit parlamentarizmus konvenciói alapján a szavazás végeredménye Johnsont egyenesen a miniszterelnöki székbe repítette. Szerda délután II. Erzsébet királynő megbízta kormányalakítással a politikust, aki azonnal nekilátott a feladatnak, és radikálisan átalakította kabinetét. Boris Johnson ezt követően, a tegnap esti órákban előállt egy névsorral, amely azt mutatja, a politikus komolyan gondolta, hogy vezetésével Nagy-Britannia október 31-én ki fog lépni az Európai Unióból. Ugyanis végignézve a kabinet tagjait, az látható, hogy túlsúlyba kerültek a Brexit-párti politikusok. A szerda esti bejelentés szerint a kabinetben kulcsszerep hárul
A lista egyik legfontosabb üzenete, hogy új korszak következhet a brit politikában, Johnson ugyanis a May-kabinet másfél tucat miniszterét cserélte le. A névsor mellett azonban érdemes megnézni a Johnson-kabinet sztárminisztereinek életútját is.
A 45 éves politikusnak cseh gyökerei vannak, zsidó édesapja 1938-ban érkezett az Egyesült Királyságba. A jogász végzettségű Raab Oxfordban és Cambridge-ben végezte tanulmányait, brazil származású feleségével két gyermeket nevelnek. Karrierjét a fokozatosság jellemzi, kitartó és eredményes munkával emelkedett a ranglétrán. 2000-ben a külügyminisztériumban kezdett el dolgozni. Majd Hágában a háborús bűnösök bíróság elé állításán munkálkodott, de foglalkozott az arab-izraeli konfliktussal, az EU-val és Gibraltárral is. 2010-ben választották parlamenti képviselővé, 2015 óta pedig kormányzati pozíciókat tölt be. Erősen beleállt a Brexit-népszavazási kampányba,
Raab volt a kilépéspártiak egyik zászlóvivője.
2018 januárjától lakásügyi államtitkár volt egészen David Davis tavaly júliusi lemondásáig, ami után Brexit-miniszter lett. 2018 novemberében azonban lemondott posztjáról, mivel szembekerült a volt miniszterelnökkel a Brexit-megállapodás kérdésében. A konzervatívok vezetőválasztásán
Raabot tartották a legradikálisabb Brexit-párti jelöltként,
aki miután kiszavazták, Boris Johnson mellé állt. A kormányfő meghálálta a támogatást, és a külügyminiszterség mellett őt tette meg a "First Secretary of State-nek." Ezzel Raab első helyen áll a miniszterek között, így többek között ő fogja helyettesíteni Johnsont az Alsóházban.
Az 1967-es születésű politikust négy hónapos korában fogadták örökbe, ami után Oxfordban tanult. Karrierjét a The Times újságírójaként kezdte, aminek az egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, hogy a brit médiában ő készítette az első Trump-interjút. Erős kacskaringók övezték pályafutását, amíg megállapodott a konzervatívoknál: 1983-ban a Munkáspárthoz csatlakozott, majd egyetemi éveire Tory-vá vált. Gove 2005 óta parlamenti képviselő, 2017 óta tölti be az agrár és környezetvédelmi miniszteri pozíciót. Ezt megelőzően David Cameron kormányában igazságügyi (2015-2016) és oktatási miniszter (2010-2014) volt. Ezért is volt érdekes, hogy Boris Johnson mellett
Gove volt a Brexit-kampány egyik fő arca.
Állítólag emiatt Cameron annyira megharagudott rá, hogy azóta sem beszélnek.
2016-ban és 2019-ben is elindult a konzervatívok pártvezetői székéért, azonban egyszer sem járt sikerrel, mindkét alkalommal a harmadik helyen végzett. Apró kis mozzanat a brit politika sötétebbik oldaláról:
három éve éppen Johnson kampányfőnökeként hagyta cserben párttársát és indult el ellene,
amelyet sokan árulásnak tartottak, és amellyel kiütötte a nyeregből egykori protezsáltját, amit többen árulásnak tartottak. A szociálisan liberálisnak tartott, euroszkeptikus, és külpolitikai téren neokonzervatívnak besorolt politikus fogja vezetni a Cabinet Office-t (miniszterelnökséget).
Az 50 éves politikus pakisztáni szülők gyermeke, édesapja buszvezető volt. Javid az első muszlim származású politikus, aki a hagyományosan jelentősnek tekintett tárcák egyikét vezeti. Az University of Exeterbe járt egyetemre, ahol közgazdasági és politikatudományi diplomát szerzett, itt csatlakozott a Konzervatív Párthoz is. 2010-ben került be az Alsóházba, majd a Pénzügyminisztérium államtitkára lett. 2014-2015 között a kultúráért, médiáért és sportért felelős államtitkár, majd 2015-2016 között üzleti és innovációs államtitkár volt. Mindenképpen érdekes, hogy
euroszkeptikus nézetei ellenére a bennmaradás mellett kampányolt a népszavazás során,
majd nem sokkal később megváltoztatva álláspontját kijelentette, szíve szerint inkább a Brexit mellett állna. Három évvel ezelőtt May a lakhatásért, helyi önkormányzatokért és közösségekért felelős államtitkárrá nevezte ki. Pályafutásának ebben az időszakában jegyezte a kormány Zöld Könyvét az integrációról, amelyben többek között a szegregáció visszaszorítását és az angol nyelvtanulás támogatását tűzte ki célul. 2018 áprilisában komolyat lépett előre karrierjében, hiszen belügyminiszternek nevezték ki.
A pártvezetői kampányban sokáig az egyik legesélyesebb jelöltként tartották számon a szabadpiac- és szabadkereskedelem-párti politikust a sajtóban, végül kiszavazták, és beállt Boris Johnson mögé. Tavaly októberben Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter tárgyalt vele.
A 47 éves, brit-indiai családba születő politikus az Essexi Egyetemen tanult politikatudományt, ahol Margaret Thatcher miniszterelnök lett a példaképe. Az 1990-es években az EU-ból való kilépést szorgalmazó Referendum Party sajtóirodáját vezette, majd 1997-ben csatlakozott a Konzervatív Párthoz, ahol William Hague pártvezető és későbbi külügyminiszter egyik sajtómunkatársaként alkalmazták. 2000-től a Weber Shandwick PR társaságnál dolgozott, többek között a British American Tobacco (BAT) számára. A melegházasságot elutasító, szociális konzervatívnak tartott Patel 2005-ben indult először a parlamenti választásokon, azonban a Labour jelöltje legyőzte őt, öt évvel később azonban már mandátumot szerzett.
A Brexit-népszavazás során a kilépés mellett kampányolt,
mivel álláspontja szerint az Európai Unió nem demokratikus, és túlságosan beavatkozik az állampolgárok mindennapi életébe.
2016-ban May nemzetközi fejlesztési miniszternek nevezte ki, amiben volt egy kanyar: Patel pár évvel korábban még úgy nyilatkozott, hogy az egész minisztériumot fel kéne számolni. 2017 novemberében lemondott posztjáról, mivel augusztusban a Külügyminisztérium és a Downing Street 10 tudta nélkül tárgyalt Izraelben Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel. Bár Patel hangsúlyozta, hogy Boris Johnson akkori külügyminiszter tudott az útról, lemondásra kényszerült. Bukása után a hard Brexit-pártiak egyik oszlopos képviselője lett. Visszatérően kritizálta a May-kormányt, amiért nem tárgyalt keményebben az Unióval.