Így használják a Soros-szervezetek a migrációt a nemzettudat lerombolására

Vágólapra másolva!
Hogyan használják a lobbiszervezetek a migrációt a nemzettudat lerombolása céljából? – teszi fel a kérdést Alexandre del Valle, ismert francia-olasz politológus, aki a dzsihadizmus új formáinak bemutatása után részletes és nagyon fontos következtetéseket tartalmazó írást tett közzé a „Valeurs Actuelles” című konzervatív hetilapban a Soros-féle álcivil szervezet, a Sea-Watch 3 hajójának egész Európát felkavaró ügye apropóján.
Vágólapra másolva!

A Sea-Watch 3 hajó ügyéről, amelynek német kapitánynőjét nemrégiben tartóztatták le többek között háborús bűncselekmény elkövetése miatt, az Origo többször is beszámolt, itt és itt is.

Úgy tűnik, hogy az olasz rendőrség által őrizetbe vett (később a bíróság által szabadon engedett), a baloldali újságok címlapjait hetek óta uraló német Carola Rackete,

a Sea-Watch 3 Soros-hajó kapitánya az egész európai baloldal hőse lett.

Annak a baloldalnak a hőse, amelynek a migránsokért folytatott áldozatközpontú politikája az elmúlt időszakban egy nemzetellenes, határokat tagadó ideológiává vált.

Emellett szélsőségesen Nyugat-Európa-ellenes is, mert Nyugat-Európát e baloldali gondolatmenet szerint maga a Gonosz tartja hatalmában, ráadásul

Más szóval, ha behódolunk.

A migránspárti álcivil szervezetek áldozatkereső és bűnössé nyilvánító lobbizási stratégiája

Semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, folytatja elemzését Del Valle, hogy

a holland felségjelzés alatt közlekedő 600 tonnás Sea-Watch 3 részben Soros György és más gazdag támogatók által finanszírozott hajó.

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a kapitány egyszerre két nagyon súlyos bűncselekményt is elkövetett: egyrészt törvényt sértett akkor, amikor az észak-afrikai embercsempészek által „kiközvetített” migránsokat összegyűjtötte, másrészt

E bűncselekmények miatt állították bíróság elé a dél-szicíliai Agrigentóban a hajó Carola Rackete nevű kapitányát, és óriási meglepetést okozott, hogy a bíró szabadlábra helyezte.

Miután a legveszélyeztetettebb 11 migránst a hatóságok már partra segítették Lampedusában, Franciaország, Németország, Luxemburg, Portugália és Finnország jelezték, hogy vállalják a többi 42 migráns befogadását, így azok is partra szállhattak.

Közben a médiumok figyelmét elkerülte az a tény, hogy Lampedusa partjához és Agrigento déli részeire naponta érkeznek újabb illegális migránsok, csak az elmúlt napokban 200-an szöktek be így Olaszországba.

Más migránspárti álcivil szervezetek hajói pedig naponta sértik meg nyíltan a határok védelmének elvét,

kötelező jogi előírásait és továbbra is Olaszországra, Görögországra, Máltára, Spanyolországra zúdítják az illegális migránsok tömegeit.

Példaként említhetjük a „Proactiva Open Arms” nevű spanyol álcivil szervezetet, amely továbbra is Líbia partjainál gyűjti be az illegális migránsokat, holott a spanyol kormány 200 ezertől 900 ezer euróig terjedő pénzbüntetést helyezett kilátásba emiatt.

– nyilatkozta Oscar Camps, az említett spanyol szervezet alapítója.

Egyfajta „civil engedetlenség” és „ellenállás” által vezérelve valami hasonlót nyilatkozott Lampedusába érkezése előtt Carola Rackete is a Spiegelnek, mondván, hogy „ha nem engednek ki bennünket a börtönből, legfeljebb a történelemkönyvekbe kerülünk”.

Az álcivil szervezetek pszichológiai megfélemlítési stratégiája és a migránspárti lobbik retorikája köszön vissza ezekben a mondatokban. Ennek a szélsőséges ideológiának az a célja, hogy az egyik oldalon felnagyítsa a migránsok áldozati szerepét, a másik oldalon pedig

megbélyegezi, lefasisztázza a demokratikusan elfogadott törvények őreit, a határok védőit, és általában fokozza, manipulálja a nyugati társadalom bűntudatát.

Del Valle idézi Carola Rackete nyilatkozatát is, ami az olasz baloldali La Repubblica című napilapban jelent meg, amelyben azt mondja a letartóztatott kapitány, hogy „fehér a bőröm, egy gazdag országban nőttem föl, az útlevelem is rendben van, 3 különböző egyetemre is járhattam, és 23 éves koromban be is fejeztem azokat. Erkölcsi kötelességem, hogy segítsem azokat az embereket, akik ezeket nem kapták meg...és nem érzik úgy, hogy örömmel fogadnák őket, képzeljék csak el a szenvedésüket. Épp ezért akartam erőnek erejével partra vinni őket, mert sokan öngyilkosságot követtek volna el már a hajón, és a 17 napos tengeren töltött mozdulatlanságba is belebetegedtek.”

A Soros-féle Sea-Watch álcivil szervezet elnöke, Chris Grodotzki szintén nagyon büszke a művére, és örömmel tölti el, hogy „Carola egész Európában szimbólummá vált. Még soha ennyi támogatást nem kaptunk” – utalt arra, hogy csak Olaszországban 400 ezer eurót, Németországban pedig két televíziós celebnek kevesebb mint 24 órán belül 500 ezer eurót sikerült összegyűjtenie.

Rackete azóta már arról beszél, hogy az összes Földközi-tengeri migránst be kell fogadni az Európai Unióba.

A Sea-Watch hajója Lampedusa szigeténél, 2019. június 26. Forrás: AFP/-

– hívja fel rá a figyelmet az olasz-francia politológus, Del Valle.

Amikor az olasz és az európai baloldal arra szólít fel, hogy sértsék meg a szuverén államok törvényeit

Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter szerint Carola Rackete egy „bűnöző”, „aki megpróbálta megölni az olasz parti őrség embereit”.

Az olasz csendőrség 12 méteres könnyű hajója valóban nem élte volna túl a Sea-Watch 600 tonnás hatalmas cirkálójával való ütközést, de szerencsére félreállt, így a legénység elkerülhette a katasztrófát, amikor Soros hajója áttörte az olasz hatóságok blokádját.

Azóta

Rómától Berlinen át az egész európai baloldal és szélsőbaloldal számára „Carola” hőssé vált, a „polgári engedetlenség új hősévé”.

És ez pontosan a marxista, valamint a liberális baloldal vezérfonala: morálisan igazolni és megindokolni, hogy miért helyes egy ország törvényeinek és demokratikusan elfogadott jogrendjének a semmibevétele, annak megsértése. Ezek a törvények ugyanis nemzetellenes ideológiájuk útjában állnak.

A balliberális médiumok dezinformációjának és fake news gyárainak pedig pontosan az a célja, hogy Carola Rackete támogatást kapjon, amit televíziós celebek, politikusok és a migránspárti lobbik „szállítanak tálcán”, úgy állítva be az egészet, mintha ez maga a közvélemény lenne.

Németországban az Evangélikus Egyház elnöke, Heinrich Bedford-Strohm, a Siemens vezérigazgatója, Joe Kaeser és még sokan mások is úgy védték a hajó kapitányát, mintha egy „antifasiszta szentről” lenne szó.

Alexandre del Valle szerint több mint furcsa az is, ahogy a migránspárti álcivil szervezetek vezetőinek rendszeresen „tiszteletbeli polgár” címet adományozó, a „tartózkodási engedélyt” és a határellenőrzés demokratikusan kialakított jogintézményeit „kínzóeszköznek” minősítő palermói polgármester, Leo Luca Orlando mögött felsorakozott a teljes olasz baloldal (kivéve a Salvini-féle Liga szövetségesét, az Öt Csillag Mozgalmat).

Élén azzal a Demokrata Párttal (PD), amely közvetlenül támogatja a migránspárti álcivileket.

„Szükség esetén áthághatják a törvényt” – mondta egy baloldali képviselő a Sea-Watch 3 legénységének a hajón, mielőtt a kapitányt letartóztatták volna.

A Demokrata Párt képviselője, Graziano Delrio egészen odáig elment, hogy azt fejtegette, hogy

Egészen hihetetlen részlet, teszi hozzá Del Valle, hogy a Demokrata Párt képviselői, miközben szolidaritásukat nyilvánították ki egy külföldi hajót kormányzó szintén külföldi kapitány mellett,

még csak nem is sajnálták vagy ítélték el azt, hogy a „humanitárius harcos” Carola majdnem megölte a parti őrség tagjait, amikor a hajóját megállítani próbáló csendőrségi kis naszád ellen vette az irányt, és az olasz vizekre vezényelte a Soros-hajót.

Döbbenet az is, hogy Matteo Renzi, az olasz szocialisták bukott vezére, volt miniszterelnök, baloldali politikusok gyűrűjében azonnal a helyszínre sietett, és (Renzit egyébként sem úgy ismertük meg, mint aki elmulasztott volna egy ilyen kiváló médiafelületet biztosító eseményt) ezáltal is szentesítette azt az erőszakos és illegális cselekményt, amit a Sea-Watch kapitánya elkövetett. Az pedig, hogy saját hazájuk védelmezőit sodorta veszélybe az általuk védett hajó és kapitánya, egyáltalán nem érdekelte őket.

A baloldalt Olaszországban sem a saját népe vagy nemzete érdekli.

Az illegális akciót megtapsolták mások is. Don Carmelo La Magra, lampedusai tiszteletes vagy más baloldali politikusok mellett Peppino Palmeri demokratapárti politikus, aki még azt is hozzátette a szimpátiatüntetés közben, hogy „győzött az emberiség, és úgy gondolom, hogy egy egyetemes testvériségben kell egyesülnünk”.

És ahelyett, hogy annak az országnak a demokratikusan elfogadott törvényei betartása mellett foglaltak volna állást, amelyben megválasztották őket, a baloldali képviselők a kormányt vádolták azzal, hogy „16 napig hagyta hánykolódni a tengeren a hajót, amelynek menedékre volt szüksége”. A valóság pedig ezzel szemben az volt, hogy

Erről viszont nem írt a baloldali sajtó egy sort sem.

Bevándorláspárti szövetség a nemzetellenes baloldal, a Katolikus Egyház bizonyos képviselői és a nagytőke között

Don Carmelo La Magra helyi lelkész akkor már egy hete temploma temetőjében aludt szolidaritást vállalva a migránsokkal. Versenyre kelve a legkeményebb szélsőbaloldali migránspárti aktivistákkal azt nyilatkozta, hogy „legyenek üdvözölve Salvo di Lampedusa kikötőjében a migránsok”.

Egy másik lampedusai pap is csatlakozott hozzá, és az olasz katolikusok akciójával együtt követelték a Sea-Watch fedélzetén tartózkodó 42 személy azonnali partraszállásának engedélyezését.

De ehhez a folyamathoz maga Ferenc pápa adta meg az alaptónust, amikor bulgáriai látogatása során azt üzente Salvininek, hogy „aki kopogtat, annak nyissatok ajtót. A migránsok és a menekültek világa az emberiség keresztje.”

Del Valle kiemeli ugyanis a Valeurs Actuelles cikkében, hogy Lampedusában a legutóbbi európai parlamenti választásokon

És akkor még nem is beszéltünk a közben pápaellenessé váló olaszok millióiról, akik úgy érzik, hogy Ferenc pápa, aki igencsak népszerűvé vált a migránspárti balliberális médiában, cserben hagyta őket.

Igaz az is, hogy Szicília és különösen Lampedusa az illegális migráció frontvonalában vannak. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy miközben a Sea-Watch 3 a sziget közelében tartózkodott, kisebb és ezért szinte ellenőrizhetetlen lélekvesztőkön mintegy

200 illegális tunéziai migráns érkezett a szigetre, akik semmiképpen nem tekinthetők politikai menekültnek, és nem is Szíriából jöttek, ahol valóban (polgár)háború van.

Az elmúlt évek alatt egyébként a sziget teljesen átalakult, megváltozott, a migránsok beáramlásával a szokásos jelenségek ütötték fel fejüket és terjedtek el széles körben: erőszakos cselekmények, lopások, üzletek lerombolása.

Szicília egy másik városában, a barokk építészet világörökségének számító Notóban egy hatalmas fakeresztet ácsoltak egy migránsok által használt hajó maradványaiból a város legnagyobb templomának bejárata elé.

Cataniában, a konzervatív, jobboldali és erősen katolikus nagyvárosban a migránspárti akciócsapatok elfoglalták a Santa Agata székesegyházat, és ülősztrájkot szerveztek Carola Rackete és a Sea-Watch melletti szolidaritásuk kifejezéseképpen.

Palermóban pedig teljes az összefonódás a Katolikus Egyház és a Salvini-ellenes erők élén álló polgármester között, annak ellenére, hogy a polgármester nyíltan muszlim és LGBT-párti demokrata politikus, aki Matteo Salvini bevándorlásellenes politikájának legádázabb ellensége. (Érdekes kiegészítés, hogy az egyébként szélsőségesen egyházellenes palermói polgármester 1991 óta hat különböző irányvonalú pártban politizált, mostani platformjának, a Demokrata Pártnak 2018 óta a tagja).

A polgármester őszinte döbbenetet kiváltó legújabb javaslata a „migráns” szó szótárakból és használatból való törlése volt, mondván, hogy „mindannyian személyek vagyunk”.

Pontosan azt akarja, amit a francia baloldalnak már sikerült elérnie a „clandestin” („titkos”, „illegális” „becsempészett”) szó „hatályon kívül helyezésével”.

Ugyanez a szemantikai irányvonal figyelhető meg az ENSZ marrákesi migránspaktumában is, amelyben kísérletet tesznek az illegális és a legális migránsok közötti éles, jogilag is szabályozott különbség felszámolására.

Nemrégiben a baloldali palermói polgármester az iszlám éves nagy böjtjét, a ramadánt záró ünnepséget muzulmánok körében töltötte, majd egy egész napot az iszlám és Szicília dicsőséges arab-iszlám múltjának megünneplésére szánt (miközben az arabok valójában megszállták Szicíliát a IX. században, és uralmuk két évszázadig tartott).

Leonluca Orlando polgármester kiválóan ért a baloldal klasszikus bűntudat-manipulációjához, amivel a végtelenített migrációt igazolják szüntelen. Azt hangoztatják, hogy a szicíliaiaknak is „vannak nagyszüleik, akik egy másik országban telepedtek le, és azt várták el, hogy emberként bánjanak velük”.

Egyszóval mindannyian migránsok vagyunk. Ugyanez az érv jól ismert Franciaországban is, mondja Alexandre del Valle az ismerős párhuzamot.

De a polgármester még ennél is messzebb ment, és kinyilvánította, hogy „minden, a parti őrség által feltartóztatott migránsokat szállító hajót szívesen lát Palermo kikötőjében”, holott a parti őrség csak az olasz kormányzat politikájának és demokratikusan megszavazott törvényeknek megfelelően jár el.

Del Valle egyébként legutóbb június 26-án járt Palermóban, ahol a polgármester egy szórólappal fogadta a migránsokat, amelyen ez állt: „nálunk otthon vagytok”. És közben Szicíliában növekszik a szegénység, a munkanélküliség tömegessé vált, és a migránsok befogadásának költségeit az elszegényedő, agyon adóztatott szicíliaiaknak kell állni.

Egészen másképp vélekedik Szicília második legnagyobb városának, Cataniának a polgármestere, Salvatore Pogliese (megválasztott európai parlamenti képviselő, a Berlusconi-féle Forza Italia tagja), aki abszurdnak és szélsőségesnek tartja a palermói polgármestert vagy az idézett lampedusai lelkészt.

Úgy látja, hogy miközben a helyi polgármesterek a „migránsmentő hős szerepében tetszelegnek” és a „határok korlátlan megnyitását” követelik, hazudnak, ugyanis a „határok” megnyitása, akárcsak Franciaországban, kormányzati hatáskör és feladat, a polgármesterek nem intézkedhetnek ebben a kérdésben.

A baloldal és a multinacionális vállalatok összefonódása

Az olasz politikai élet elemzőinek nem kerülte el a figyelmét egy másik rendkívül érdekes jelenség sem.

A június 28-i milánói Pride alkalmából a „másság” és a „bármilyen kisebbség” bajnoka, a baloldali polgármester,

Beppe Sala bebizonyította, hogy mit jelent a valamikor munkások érdekeit szolgáló baloldal és a multinacionális nagytőkés vállalatok, valamint a GAFAM (Google, Facebook, Amazon, Microsoft) összefonódása.

Jobboldali olasz újságok írták meg, hogy a Pride főszponzorai a Google, a Microsoft, az eBay, a Coca-Cola, a Paypal, a RedBull, a Durex, a Bennetton stb. azzal a feltétellel támogatták a melegfelvonulást, hogy azt össze kellett kapcsolni a migránsok ügyével, azért, hogy „mindenféle különbséget vegyünk figyelembe, azokat is, amelyek nem a nemekből és az identitásból fakadnak (mint különösen a migráció vagy az etnikai hovatartozás)”.

Ennélfogva a megkülönböztetett ellátásban részesülő illegális migránsok, a „nyitott határok főszereplői” hivatalosan is részt vehettek a Carola Rackete és hajója, a Sea-Watch 3 melletti szolidaritási akcióban, együtt a hajó legénységével.

A melegjogi kérdések és a migráció összekapcsolásával kampányolt Facebook-falán az „Együtt, falak nélkül” nevű szervezet, a Pride egyik résztvevője is.

A sokszínűség ideológiája annyira erős, és a migránsok befogadása annyira túlértékelt ügy lett, hogy ez a kérdés mindenen és mindenkin túllép és a melegjogi lobbistákat már az sem zavarja, hogy az iszlám által leginkább veszélyeztetett zsidók mellett éppen ők vannak a muszlimok célkeresztjében.

Ugyanis a migránsok túlnyomó többsége muzulmán, legyen szub-szaharai, eritreai, szudáni, egyiptomi, szíriai, török, észak-afrikai, pakisztáni vagy afgán, legális, vagy illegális.

Az ismerős baloldali kettős mérce

Miközben az illegális migránsok védelmezői, akik megállás nélkül próbálják diabolizálni Orbán Viktor miniszterelnököt, Matteo Salvinit vagy leginkább a „fősátánnak” tartott Donald Trumpot a migrációt ellenőrzés alatt tartó politikájuk miatt, a szokásos kettős mércével és szelektív emlékezettel élnek, ugyanúgy, ahogy az európai baloldal is ezzel manipulál.

Mindketten támadják az európaiak állítólagos idegengyűlöletét, iszlámfóbiáját vagy éppen rasszizmusát,

de jóval kevésbé a migránsokat vagy az iszlámot ténylegesen elnyomó fekete-afrikai, észak-afrikai, latin-amerikai vagy ázsiai rezsimeket.

Két példát hoz fel erre a „Valeurs Actuelles-ben” Del Valle.

Az egyik példa az ENSZ nemrégiben hozott döntése, amelyben elítélte Olaszországot és Franciaországot „iszlámfóbia” miatt, miközben egy szóra sem méltatta a kínai vagy indiai tömeges muzulmánmészárlásokat.

De ennél is szemléletesebb az a példa, amely egy 2018. szeptember 5-i esetet elevenít fel. Marokkói katonák ezen a napon lőttek rá egy illegális migránsokat szállító hajóra egy utast megölve, egyet súlyosan megsebesítve, majd letartóztatták a hajó spanyol kapitányát is.

Az ENSZ, az emberi jogok legfőbb őre, a francia és olasz iszlamofóbiát elítélő világszervezet most is néma maradt.

Pontosan ugyanúgy, amikor a szubszaharai migránsokról, szenvedő keresztényekről van szó Észak-Afrikában vagy az arab országokban. Akkor hallgat az ENSZ, a baloldali sajtó, és az Európai Parlamentnek sem jut eszébe vizsgálóbizottságot létrehozni az alapvető emberi jogok megsértése miatt.

De az európai országok és a populistákat ellenségnek tartó baloldali antifasiszta militánsok sem tiltakoztak egyszer sem a fenti esetekben.

A francia antirasszisták és természetes szövetségeseik, a feministák és a melegjogi aktivisták sem tették szóvá soha az iszlám híveinek homofóbiáját és nőket elnyomó értékrendszerüket. Az iszlám náluk kivételt képez mindennemű faji, nemi vagy bármilyen eredetű elnyomás vádja alól.

Háború a zsidó-keresztény hagyomány ellen – a „kozmopolitikailag korrekt” diktatúrája nevében

A történet tanulsága az, hogy az olyan migránspárti álcivil szervezetek, mint a Sea-Watch vagy a „No borders”, a baloldali egyirányú antirasszista ideológia nevében fegyvert fogtak a nyugati fehér, zsidó-keresztény lakosságra és a szuverén nemzetállamokra.

Del Valle új fogalmat is bevezet azzal, hogy a „kozmopolitikailag korrekt” kategóriájára hivatkozik, amely

Az ezen ügyködő különböző erők valójában persze nem „barátok”, de összeköti őket a nemzetállamok elpusztításának terve.

Az a tény pedig, hogy a milliárdos Soros és a multinacionális vállalatok olyan migránspárti akciókat és műveleteket finanszíroznak, amelyeket az álcivil szervezeteik és a baloldali/szélsőbaloldali erők hajtanak végre, összekovácsolja a „kozmopolitikailag korrekt” hívet a nemzetállamok és a nyugati identitás védelmezői ellen indított háborúban.