Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Journal du Dimanche című hetilapban közzétett, Emmanuel Macronnak intézett levelében Lydia Guirous szóvivő kifejtette, hogy Franciaország súlyos helyzetben van, mert a radikális iszlám terjedése szinte megállíthatatlan.
Guirous Egyiptomhoz, az Egyesült Arab Emírségekhez, valamint Nagy-Britanniához hasonlóan azt javasolja, hogy
a francia kormány minősítse terrorszervezetnek a radikális iszlám egyik fellegváraként működő, Muszlim Testvériség nevű, egyiptomi alapítású szélsőséges szervezetet.
Ez az a mozgalom, amely terroristákkal ápol kapcsolatot, finanszírozza a terroristák családjait, a merényletek elkövetőit pedig bújtatja.
Az ötletet korábban már Ivan Rioufol, hírneves jobboldali újságíró is felvette a Le Figaro című konzervatív napilapban közzétett kiváló írásában, amelyről az Origo is összefoglalót készített.
Rioufol azt tanácsolta Macronnak, hogy
vegyen példát Donald Trump amerikai elnökről, aki szintén fontolóra vette a Muszlim Testvériség terrorszervezetté nyilvánítását és betiltását.
A jobbközép konzervatív Republikánusok, Nicolas Sarkozy egykori köztársasági elnök kormányzó pártjának, az UMP-nek az utódpártja egyébként is
karakterisztikusan bevándorlásellenes álláspontot képvisel.
Nemrégiben, ahogy arról az Origo is beszámolt, épp a párt európai parlamenti választási listavezetője, François-Xavier Bellamy utasította el kemény hangon a Brüsszel által erőltetett kötelező betelepítési kvótákat.
A Republikánusok szóvivője egy történelmi hasonlattal utal arra, és felhívja a bevándorláspárti Macron figyelmét, hogy a franciák előző generációja történelmi hibát követett el, amikor a nácizmust és a fasizmust hagyta érvényesülni, hasonló a helyzet a radiális iszlámmal is, és az ő generációjának (Lydia Guirous 1984-ben született) nem szabad ugyanazt a hibát elkövetni, mint az előzőknek, azaz
nem lehet hagyni, hogy az iszlám tovább terjedjen, uralkodó ideológiává váljon, és a francia társadalom behódoljon.
Épp ezért felszólítja Macront egész generációja nevében, hogy keményen lépjen fel az iszlám ellen, mert nemcsak Franciaország, hanem valamennyi nyugat-európai demokrácia egy erőszakos, uralkodni vágyó iszlámmal konfrontálódik nap mint nap,
egy olyan ideológiával folytat szélmalomharcot, amely szítja a gyűlöletet, és nyomában vérözön jár mindenhol.
Ez ellen fel kell lépni.
A Republikánusok szóvivője úgy látja, a politikai iszlámnak az a célja, hogy a nyugati társadalmakat leigázza, jól látható, hogy Franciaországban a radikálisok egy része már a szakszervezetekbe és a civil társadalmi csoportosulásokba is nagy számban beférkőzött, sőt,
az oktatásban és a politikai szférában is egyre jobban tetten érhető, gondoljunk csak a francia egyetemisták szövetségére, akiknek vezetői a párizsi Notre-Dame leégésén gúnyolódtak.
A radikális iszlámmal szemben nem szavakra, hanem tettekre van szükség, fel kell számolni azokat a csoportosulásokat, mint a Muszlim Testvériség vagy a Francia Muszlimok szervezete, mert ezek súlyos veszélyt jelentenek egész Európára.
Utóbbi szervezet célja például az, hogy a franciaországi iszlám vallású migránsokat teljesen kiszakítsa a társadalomból, és izolálja őket egy párhuzamos világot működtetve, így
a Köztársaságot akár erőszakosan is, de a saját képükre akarják formálni, azaz azt akarják, hogy Franciaország behódoljon.
Lydia Guirous, aki maga is Algériában született, érintettsége révén abszolút hitelesnek számít ebben a témakörben.
Édesapja a híres algériai-francia író, Jean Amrouche volt, akinek az egész családja a kereszténységet választotta még a XIX. században,
Guiroust pedig Nicolas Sarkozy egykori köztársasági elnök bízta meg 2015-ben azzal, hogy az UMP (Sarkozy akkori pártja, a Republikánusok jogelődje) Nemzeti Titkáraként a köztársaság értékeinek és a laikus modellnek a szakértőjenként dolgozzon.
„Allah nagy, de a Köztársaság is” című könyve óriási visszhangot váltott ki Franciaországban.
Könyvében egyértelműen állást foglalt amellett, hogy
a muszlimoknak el kell fogadniuk a francia szokásjogot. Úgy kell élniük, mint a franciáknak, és azt a kérdést kell feltenniük, hogy mit tehetnek Franciaországért.
Maga a mű egy vallomás a szerző Franciaország és annak értékei iránt érzett szeretetéről, ugyanakkor
aggodalmait is megfogalmazza benne, amit Jean Amrouche saját környezetében, egy észak-francia kisvárosban tapasztalt az iszlamizáció kegyetlen folyamatáról.
Épp ezért hiteles, amit mond.
