V4NA: A radikális iszlamisták toborzási célpontja lett Nyugat-Európa

Amélie M. Chelly francia szociológus a „Paradicsomra várva"”című könyvében ír arról, hogy az Iszlám Állam kommunikációja hogyan alkalmazkodott a nyugati és keleti társadalmak elvárásaihoz. Külön megszólítási stratégiákat találtak ki ugyanis a nyugati és a keleti társadalom tagjai számára, a még nagyobb hatékonyság érdekében. A toborzás során így egy nagyon átgondolt kommunikációs stratégiával sikeresen hálózzák be a nyugati társadalmak elsősorban migráns hátterű fiataljait. A „Paradicsomra várva” könyvnek az összefoglalóját a V4NA Nemzetközi Hírügynökség szemlézte.

Az iszlám szakértőjeként ismert Amélie M. Chelly szerint már jóval a szíriai polgárháború előtt

megkezdődött a nyugati társadalmakban a migráns hátterűek radikalizálódása.

Iszlám Állam terroristái. A kép illusztráció Forrás: AFP Illusztráció

Ez azonban csak a polgárháború okozta migrációs válság miatt került igazán a reflektorfénybe.

A radikalizálódás egyik fő oka, hogy

az Iszlám Állam már kiterjesztette az utánpótlási toborzását a nyugati, nem muzulmán társadalomra is.

Célpontjaik főleg a nyugati fogyasztói társadalmakból kiábrándult, periférián élő fiatalok, akik döntően harmadik világbeli bevándorlók leszármazottjai.

Az iszlamisták ugyanis hamar felismerték, hogy a mindenféle ideáltól megfosztott fiatalokat könnyen lehet radikalizálni.

Az Iszlám Állam így ügyesen alkalmazkodott a kor kommunikációs kihívásaihoz,

és kialakított egy keleti és nyugati irányú propagandagépezetet.

Ezzel különböző társadalmi csoportokat (például külvárosokban élő fiatalokat, egyedülálló nőket) céloznak meg.

Az iszlamisták minden célpont felé a „mártírhalál” dicsőségét kívánják reklámozni,

más-más motivációval.

Régebben a terroristák a halált inkább egy veszélyként látták, és el akarták kerülni, ezért a támadásnál egyben a lehetséges menekülési útvonalat is megtervezték.

A nyugati iszlám mai fanatikus követői azonban a halálban egy boldogabb élet reményét látják, így ők nem számolnak a meneküléssel, hanem inkább mártírhalált halnak.