Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
2014-ben robbant ki a Lux-leaks néven ismertté vált botrány, amikor a Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Szövetsége (International Consortium of Investigative Journalists-ICIJ) 28 ezer oldalnyi titkos dokumentumot dolgozott fel, és ezek alapján terhelő bizonyítékokat mutatott be arról, hogy körülbelül
340 nemzetközi nagyvállalat eurómilliárdos adófizetést spórol meg a Luxemburgi Nagyhercegség segítségével.
Kiderült, az ottani hatóságoknak köszönhetően ezek a kiválasztott cégek – köztük például a Pepsi, az IKEA, a Procter & Gamble, az E.ON, a FedEx vagy a Deutsche Bank – tíz százalék alá szorították le a nyereségarányos adózásukat.
Több cég adókulcsa például egy százalék alá csökkent.
Az ICIJ által nyilvánosságra hozott dokumentumok nagy része a 2008 és 2010 közötti időszakból származik, amikor az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker volt a luxemburgi kormányfő.
Juncker miniszterelnöksége idején (1995-2013) legalább 548 egyedi adómegállapodást kötöttek, amelyekben a luxemburgi hatóságok elismerték:
támogatják az adóoptimalizáló terveket.
Az ICIJ tényfeltárásából kiderült: az adómegállapodásokkal kihasználták a nemzetközi adójogi kiskapukat, hibrid kölcsönökkel pedig elkerülték az adófizetést.
Az üggyel kapcsolatban megszólalt a Juncker-éra idején a multinacionális konszernek és luxemburgi kormány közötti adóügyi megállapodások koordinációjáért felelős államigazgatási szerv egykori munkatársa, Christian Rollmann is.
Elmondta, hogy
a konszerneket azzal az ajánlattal csábították Luxemburgba, hogy ha az Európai Unió más országaiban realizált nyereségüket a Nagyhercegségbe csatornázzák, akkor ezek az összegek – az adóalap megváltoztatásával – sokkal alacsonyabb adókulcs alá esnek.
Junckernek nem ez volt az egyetlen kínos botránya.
18 évnyi kormányzás után
2013-ban azért mondott le, mert a luxemburgi parlament vizsgálóbizottsága szabálytalanságokat tárt fel az általa felügyelt titkosszolgálatnál.
A szervezet vezetői illegális lehallgatásokat végeztek, és mintegy 13 ezer titkos fájlt tároltak szabálytalanul.
Bár Juncker mindent tagadott,
2017-ben ismét felmerült a neve az ügy kapcsán,
miután az akkortájt előkerült bizonyítékok arra utaltak, hogy stábjának egyes tagjai utólag manipulálhatták egy kulcsfontosságú telefonbeszélgetés leiratát.
A titokban felvett 2007-es beszélgetés során Juncker és a hírszerzés akkori főnöke, Marco Mille egy olyan személy lehallgatásáról értekezett, aki korábban azt állította, hogy
a luxemburgi uralkodócsalád több terrortámadással is összefüggésbe hozható.
Juncker tagadta, hogy ő valaha is jóváhagyott volna ilyesmit.
Mille és két további kollégájának ügyét 2017. november 21-én tárgyalta volna a luxemburgi bíróság, ahová Junckert tanúként idézték be.
A Bizottság elnöke azonban jelezte, nem tud megjelenni a tárgyaláson, így azt elhalasztották.
A hatóságok ezt követően
2017. december 4-én újabb nyomozást rendeltek el annak érdekében, hogy kiderítsék, hogyan módosították a szóban forgó telefonbeszélgetés leiratát.
Az ügy még mindig folyamatban van.
Az Európai Bizottság elnökéről sokat elárul az is, hogy a Lisszaboni Szerződés kapcsán Gordon Brown egykori brit miniszterelnöknek a következőket mondta:
Természetesen lesz szuverenitástranszfer. De vajon intelligens dolog lenne, ha erre felhívnám a közvélemény figyelmét?
Ennek alapján eléggé nyilvánvaló, hogy
Juncker célja egy európai föderáció megvalósítása volt, ami az Európai Egyesült Államok víziójában ölthetett volna testet.
De neki erre már nem lesz ideje, mivel október 31-én lejár a mandátuma.
Az euró bevezetését előkészítő folyamatról is hasonló cinizmussal nyilatkozott:
Döntünk valamiről, aztán megvárjuk, hogy mi történik. Ha senki nem háborodik fel – mert ugye a legtöbben nem is értik, miről állapodtunk meg –, akkor lépésről lépesre haladunk tovább addig a pontig, ahonnan már nincs visszaút.
Ez utóbbi kijelentése Junckernek azt jelzi, hogy ő
semmibe veszi és mélységesen lenézi az európai embereket.
Jean-Claude Juncker az utóbbi nagyjából négy évben köznevetség tárgyává vált, mivel botrányos állapotban (magyarán: vélhetően részegen) lépett a nyilvánosság elé, többek között EU-, illetve NATO-csúcsokon és más rendkívül fontos eseményeken is.
1.) 2018. november 15-én, az Európai Unió-Dél-Afrika csúcstalálkozón
Európa első embere felemás cipőben jelent meg, egy barnában és egy feketében.
Az ezt követő sajtótájékoztató kellős közepén gondolt egyet Juncker, és dülöngélve elhagyta a termet, mint aki szemlátomást azt sem tudja, hogy hol is van.
2.) November 8-án, a bizottsági elnök és Orbán Viktor magyar kormányfő éppen az Európai Néppárt utódjelöltjéről döntő helsinki kongresszusán volt, amikor a VIP-társalgóban a tőle megszokott ruganyos léptekkel (nikotinéhségét csillapítandó) nekiindult megkeresni a kijáratot.
Az erről készül videó tanúsága szerint végül csak Orbán Viktor segítségével tudta kinyitnia az ajtót.
3.) Juncker a júliusi, dublini NATO-csúcson is botrányt keltett.
Az eseményen
Európa vezetője tántorgott, és csak segítséggel tudott mozogni.
Ezt követően kezdett a közvélemény előtt arról beszélni, hogy nincsenek alkoholproblémái, hanem igazából beteg, és isiászban (ülőideg-gyulladás) szenved.
Ezt azonban senki nem hisz el neki.
Juncker 2017 májusában, a Ciprus újraegyesítéséről szóló genfi konferencián is részeg volt.
Akkor azt írta a brit The Sun, hogy információik alapján
az EB elnöke már reggelire alkoholt iszik.
4.) Az első nagyobb botránya Junckernek a 2015 májusában rendezett EU-csúcshoz kapcsolódik, ugyanis
ott jelent meg először nyilvánosan ittas állapotban.
A világháló egy ideje már hangos attól, hogy Juncker ginfüggő, egy brüsszeli bennfentes forrás szerint valóban rengeteget iszik.
Ugyanezt erősítette meg a Bizottság Justus Lipsiusról elnevezett brüsszeli épületének bárpultosa is, aki elmondta a brit Daily Mail újságíróinak, hogy
amikor az Európai Tanács miniszterelnöki ülései vannak, akkor Juncker általában tonikot iszik, viszont abba gint kell tölteni az ülések alatt.
Szintén erről írt egy francia újságíró, Jean Quatremer, aki a The Spectator EU ügyekért felelős szerkesztője volt évekig, és most már nyíltan kimondja, hogy
Junckernek súlyos problémái vannak az alkohollal.
Az újságíró szerint a mostani brüsszeli idők Brezsnyev szovjet pártfőtitkár időszakára, annak leginkább a végére emlékeztetnek, amikor tilos volt bármit is írni a „nagy vezér” egészségügyi állapotáról.
5.) 2019. április 7-én emlékeztek meg a ruandai népirtás 25. évfordulójáról.
Az eseményen az Európai Uniót Juncker képviselte,
akinek sikerült ismét felhívnia magára a figyelmet azzal, hogy majdnem felgyújtotta a többi résztvevőt.
Bár arról nincsenek információink, hogy ittas volt-e akkor Juncker, a dolog mégis nagyon úgy fest.
6.) 2018 augusztusában – amikor a Bizottság elnöke találkozott Arnold Schwarzenegger amerikai színésszel – nem lehet tudni, hogy részeg volt-e, vagy sem, de
a „Terminátor” feltöltött egy olyan képet a Twitter-oldalára, amin Junckerrel felesezik.
7.) Szintén nem lehet bizonyossággal állítani, hogy Európa első embere milyen állapotban volt az EU és az Arab Liga idén februárban rendezett csúcstalálkozóján, mindenesetre
Juncker elfelejtette lehalkítani a telefonját, az pedig – éppen a beszéde közben – megszólalt.
Ő felvette a telefon, majd mondott valamit, és letette. Ezután igyekezett elviccelni a dolgot azzal, hogy a felesége hívta.
Európa első embere a kommunista filozófus és közgazdász születésének a 200. évfordulóján, 2018 májusában, a németországi Trier városában
részt vett Karl Marx szobrának a felavatásán.
A szobrot egyébként a Kínai Népköztársaság ajándékozta Marx szülővárosának.
Juncker ezzel a tettével
meggyalázta a kommunizmus 110 millió halálos áldozatát, és a megnyomorított közép-kelet-európai emberek tízmillióit,
nem utolsósorban pedig egy olyan személyiség emléke előtt tisztelgett, aki a modern antiszemitizmus egyik elméleti megalapozója volt.
Az Európai Bizottság elnöki tisztségére való alkalmatlanságát bizonyítják a luxemburgi politikus november 25-i magyarellenes kijelentései is.
Klaus Iohannis román államfő az Európai Parlament plenáris ülésén az Európa jövőjéről folyatott vitán vett részt Juncker meghívására.
A Bizottság vezetője az EP előtt elmondott beszédében kijelentette, hogy szerinte
Erdély és Románia „egyesülésének” centenáriuma nemcsak román, hanem európai ünnep is, amit az EU-s tagállamoknak közösen kellene megünnepelniük.
Juncker tehát velünk, magyarokkal is meg akarta ünnepeltetni Erdély elcsatolását.
Az EB elnöke vérlázító beszédével tulajdonképpen szembeköpött 15 millió magyart, de ez őt egy picit sem zavarta, amit az is bizonyít, hogy ezt követően nem volt hajlandó bocsánatot kérni.
