Itt a migráció eredménye: nőtt az antiszemitizmus Európában

Az Egyesült Királyságban, Németországban és Dániában nőtt folyamatosan az antiszemita hátterű incidensek száma a migrációs válság 2015-ös kezdete óta – állapította meg legfrissebb tanulmányában a Migrációkutató Intézet. Az intézet szerint ráadásul a valóságban még nagyobb lehet a támadások száma. Az elemzőcég a nyugat- és észak-európai antiszemita hátterű atrocitások mértékét és azok bevándorlással fennálló összefüggését vizsgálja Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában és Dániában. 

A nyugat- és észak-európai antiszemitizmus növekedése több orgánum szerint is politikai viták tárgya. A médiában zajló diskurzus azt mutatja, hogy számos mérvadó lap, portál és szervezet szerint az összes vizsgált országban (Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában és Dániában)

2015 után növekedett, vagy legalábbis súlyos aggodalomra ad okot az antiszemitizmus mértéke.

Az adatok megfelelő értelmezéséhez először is ismerni kell az egyes országokban élő zsidók számát. A vizsgált országok zsidó lakossága 2016-ban: Franciaország 460 000, Egyesült Királyság 290 000, Németország 117 000, Hollandia 29 900, Svédország 15 000, Norvégia 1300, Dánia 6400 fő - olvasható a Migrációkutató Intézet legfrissebb elemzésében.

Nagy kérdés, mit hová könyvelnek

Franciaországban az antiszemita motivációjú támadásokat a Service de Protection de la Communauté Juive (SPCJ) zsidó közösségi védelmi szervezet tartja számon. A szervezet 2017-ben 311 ilyen esetet regisztrált, 2016-ban 335-öt. 2015-ben ugyanez a szám 808 volt, 2014-ben pedig 851. A kétezres évek során a legmagasabb szám 2004-ben volt, ekkor 974 támadás történt. Ismert továbbá, hogy az erőszakos atrocitások száma nőtt 2017-ben. Az ilyen támadások száma 92 volt, mely a 2016-os adatokhoz képest 28 százalékos növekedést jelent.

Az adatok mellett érdemes figyelembe venni a volt francia rendőrök által alapított Bureau National de Vigilance Contre l'Antisémitisme (BNVCA) véleményét is, mely szerint

az ilyen incidenseket a hatóságok számos alkalommal nem könyvelik el antiszemita indíttatású támadásként.

Ez azért releváns, mert az SPCJ is belügyi adatokból meríti statisztikáit. A BNVCA számos alkalommal kritizálta a francia hatóságok vonatkozó adatgyűjtési gyakorlatát, példának okáért Sarah Halimi 2017. áprilisi meggyilkolása kapcsán – olvasható a tanulmányban.

A migráció felerősödésével több nyugat-európai országban megugrott az antiszemita támadások száma Forrás: AFP/hemis.fr/Renault Philippe

Egyre nagyobb a gyűlölet Nagy-Britanniában

Az Egyesült Királyságban a Community Security Trust (CST) gyűjti az antiszemita motivációjú incidensek számát, majd elemzi azokat. Míg 2014-ben (a CST szerint az akkori gázai konfliktus okán) rekordnak számító 1168 atrocitást számoltak össze, addig 2015-ben ez a szám 924 volt. Ez követően a támadások száma 2016-ban 1309 volt, majd 2017-ben 1382.

Az alapítvány elnöke szerint „a gyűlölet növekszik, és a zsidók szenvednek miatta”.

Az alapítvány adatai alapján különösen az erőszakos atrocitások száma nőtt meg: 34 százalékkal 2016-hoz képest (akkor 108 ilyen támadás volt, 2017-ben pedig 145).

A 2018-as félévi jelentés ugyan a 2017-es – addigi rekordot jelentő – számhoz képest csökkenést mért (727 esetet, a tavalyi 786-os félévi számhoz képest), ám ez még így is a valaha mért második legnagyobb szám volt az alapítvány története során, miközben a CST több száz olyan bejelentést nem vett figyelembe, melyeket nem ítélt meg antiszemita indíttatású bűnesetként.

Ez a helyzet Németországban

A németországi antiszemita motivációjú támadások számát a német rendőrség illetékes irodája (Kriminalpolizeiliche Meldedienst in Fällen Politisch motivierter Kriminalität, KPMD-PMK) tartja számon. Németországban 2014-ben 1 596, 2015-ben 1 366, 2016-ban 1 468, illetve 2017-ben 1 504 antiszemita hátterű atrocitás történt. A hollandiai antiszemita motivációjú incidensek számát a Centrum Informatie en Documentatie Israël (CIDI) tartja számon. Az iroda adatai szerint 2014-ben 171, 2015-ben 126, 2016-ban 109, és végül 2017-ben 137 támadás történt.

A CIDI egyes tagjai olyan kritikát fogalmaztak meg, hogy a holland zsidók már „belefáradtak a jelentgetésbe”.

Svédországban a Brottsförebyggande rådet (Brå, magyarul Bűnmegelőzési Szervezet) adatai
mutatják az antiszemita hátterű incidenseket. A Brå által közzétett statisztikát azon bűnesetek alapján állítják össze, melyek a rendőrség szerint antiszemita indíttatásból történhettek. A Brå 2016-tól kétévente közli felméréseit, így 2017-es adatai tanulmányunk készítésekor még nem voltak publikusak. Az antiszemita támadások száma Svédországban 2016-ban 182 volt, 2015-ben 277, 2014-ben pedig 267 volt.

Németországban is egyre több az antiszemita incidens Forrás: AFP/Britta Pedersen

Súlyos támadás is volt Norvégiában

Norvégia kisebb létszámú zsidó közösséggel rendelkezik, és nincsen olyan szervezet, amely rendszeresen publikálna antiszemita indíttatású atrocitásokról szóló jelentéseket. Sajtóforrások, illetve a norvég rendőrség adatai alapján Enstad 2015-ig vizsgálódó jelentése áttekintette az ország ismert antiszemita motivációjú incidenseit. Különösen szembetűnő, hogy Norvégiában a kérdéses időszakban nem regisztráltak ilyen eseteket a jelentés szerint. Ezek mellett azonban érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy

a csekély létszámú zsidó közösséget 2006-ban zsinagógagyújtogatás, illetve gépfegyveres támadás érte,

tehát különösen erőszakos támadásokra az ezredforduló után is akadt példa az északi országban.

Egy 2011-es, az oslói önkormányzat számára készült felmérés szerint pedig egy iskola zsidó diákjainak egyharmada felelte azt, hogy havonta 2-3 „negatív incidens” éri őket zsidó származásuk miatt. Hasonlóan beszédes, hogy 2015-ben a „zaklatás és támadások” miatt zsidó-muszlim dialóguscsoport alakult az országban. Bár Enstad adatait változtatások nélkül használta fel a Migrációkutató Intézet a tanulmánya készítése során, különösen hangsúlyozni kell, hogy Norvégiában ugyan nem jelentették az egyes támadásokat, mégis történtek támadások.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) a 2018. novemberi jelentéséből ismertek a dán rendőrség hivatalos statisztikái az antiszemita indíttatású támadásokról. Ezek szerint: míg a 2014-es adat nem ismert, addig

2015-ben 13, 2016-ban 21, 2017-ben pedig 38 ilyen támadás történt.

Noha nem tekinthető hivatalos adatnak, egy dán zsidó szervezettől származó jelentés szerint 2014-ben 54, 2015-ben 26, 2016-ban 22, 2017-ben pedig 30 antiszemita atrocitás történt az országban.

Növekszik a bűncselekmények száma

Összességében tehát az mondható el, hogy a teljes adatsorral rendelkező országok közül az Egyesült Királyságban, Németországban és Dániában nőtt folyamatosan az antiszemita hátterű incidensek száma a migrációs válság 2015-ös kezdete óta.

Mindhárom országban emelkedés volt tapasztalható a 2014-es gázai konfliktus idején, majd 2015-ben visszaesés.

Ezt követően az Egyesült Királyságban, Németországban és Dániában újra növekedésnek indult az antiszemita motivációjú incidensek száma (néhány tucatnyi eltérést mutatva 2016-ban és 2017-ben), míg Hollandiában 2016-ban is visszaesés mutatkozott, hogy aztán 2017-ben kiemelten erőszakos incidensek (késelés, belvárosban történő verekedés) közepette újra megnőjön a támadások száma.

Nem ritka, hogy kóser éttermekre támadnak Forrás: AFP/Ginopress B.V.

Franciaország esetében a csökkenés folyamatos. Svédország tekintetében nem lehet folyamatos csökkenésről beszélni a 2015-ös évben tapasztalt növekedés, majd a legfrissebb adatok hiánya okán. Norvégiában nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű adat az elemzéshez, míg Dániában történt Franciaországon kívül az egyedüli halállal végződő atrocitás 2015-ben.

Természetesen mindegyik országban felmerülhet – és bizonyos esetekben, mint az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország és Hollandia kapcsán, okkal feltételezhető –, hogy a valós atrocitások száma valamivel, vagy akár jóval nagyobb lehet.

Stabilan 30 százalék felett volt a muszlim elkövetők aránya

A francia Commission nationale consultative des droits de l'homme (CNCDH) emberi jogi kormányügynökség 1994 és 2007 között százalékos alapon vizsgálta az antiszemita támadások elkövetőinek származását. Az „arab-muszlim” elkövetők száma ebben az időszakban stabilan 30 százalék felett volt. Az arányuk különösen alacsony volt 1997-1998-ban (ekkor a támadások 10 százalékát követték el arabok és/vagy muszlimok), míg a 2000-ben kiemelkedően magasra rúgott (ekkor a támadások 80 százaléka hozzájuk kötődött). 2008-tól 2012-ig pedig a CNCDH az egyes atrocitások elkövetőinek „származását” adta meg, különbséget téve a jobboldali, az arab-muszlim és az ismeretlen elkövetők között.

	jobboldali	arab-muszlim	ismeretlen
2008	33	11	56
2009	20	14	138
2010	31	20	80
2011	19	15	95
2012		10	167

Friss adatok sajnos nincsenek, ám ez a statisztika is segít elemezni különböző hátterű támadók arányának alakulását. A teljes elérhető idősort (1997-2012) nézve látható, hogy a muszlimok az első évek során egyetlen támadást sem követtek el, majd stabil pozíciót foglaltak el az elkövetők között, míg a jobboldali elkövetők a 2000-es évek elején tapasztalt lényegi egyeduralmukat követően visszaestek néhány tucat főre, majd 2012-ben már nem is regisztráltak ilyen hátterű személyt az elkövetők között.

Lényegében a két közösség pozícióinak felcserélődése látszódik az adatokból, noha nem szabad elfelejteni, hogy egyes évek komoly eltéréseket mutattak, és az ismeretlen elkövetők száma 2010 és 2012 között a duplájára nőtt.

Marc Knobel, a Conseil représentatif des institutions juives de France (CRIF) kutatója szintén arra jutott saját kutatásában, hogy 2000 és 2012 között a franciaországi antiszemita motivációjú támadások között „kiemelkedő szerepet játszottak a muszlimok”. Jellemző, hogy a francia kormányzati szerv a menekültválsággal egy időben hagyott fel az antiszemita támadók hátterének vizsgálatával.

Nagy-Britanniában felülreprezentáltak a bevándorlók

A korábbi évek statisztikái azt mutatják, hogy az Egyesült Királyságban az antiszemita támadók között a bevándorlók felülreprezentáltak, ám a többségi társadalom még így is a támadók több mint felét adja. A Paul Iganski, Vicky Kielinger és Susan Paterson kutatók által a brit Institute for Jewish Policy Research számára készített, 2001 és 2004 közötti rendőrségi adatokat elemző felmérés szerint az antiszemita indíttatású támadások között „aránytalanul” nagymértékben voltak jelen az „arab egyiptomiak”, a „Karib-térségből származó afrikaiak” és a „sötét [bőrű] európaiak”. A fehérek a kutatás szerint azonban még így is a támadók 56,9 százalékát tették ki.

A friss, CST-től származó adatok ezen tendenciák megerősödését mutatják. A CST, amennyiben ismert a támadók etnikai háttere, éves jelentéseiben összegzi azokat.

Forrás: Migrációkutató Intézet

Ezekben a számokban a fehér britek (észak-európaiak) teljes társadalmon belüli arányukhoz képest való alulreprezentáltsága mutatkozik meg 2015 és 2017 között (53 százalék, 55 százalék, 54 százalék), és ugyan bizonyos mértékben a dél-európai fehérek is jelen vannak, összességében a muszlim országokból származó egyének messze felülreprezentáltak.

Ugyan a szöveg nem utal vallási háttérre, ám a CST 2014-es éves áttekintése (mely nem azonos az antiszemita hátterű atrocitások éves jelentésével) szerint „amennyiben meg volt adva az elkövető leírása, azoknak közel fele az ország muszlim közösségéből érkezett”.

A CST azt is kiemelte 2014-es antiszemita indíttatású atrocitásokról szóló jelentésében, hogy a gázai konfliktus idején a bevándorló hátterű támadók száma nőtt meg, míg a fehérek száma csökkent.

Ők követték el elsősorban az antiszemita támadásokat

Werner Bergman és Juliane Wetzel kutatása, mely a berlini Zentrum für Antisemitismusforschung számára készült, 2002-ben arra jutott, hogy „a zsidók elleni fizikai támadások, illetve a zsinagógák megszentségtelenítése és elpusztítása elsősorban fiatal, főleg arab származású muszlimok részéről történt”.

A német KMPD-PMK a következő négy kategóriára bontva közli a támadók hátterét: jobboldali, baloldali, külföldi és „egyéb”. A szakirodalom megjegyzi, hogy a kategorizálás módszere problematikus, ugyanis „klasszikus” szélsőjobboldali megnyilvánulások muszlimok között is népszerűek lehetnek.

Német és holland médiumok is beszámoltak példának okáért arról, hogy fiatal muszlimok és menekültek a náci Németország vezetőit vagy a holokausztot méltatták.

A német rendőrség saját kategóriái szerint a „jobboldali” megnyilvánulások között lehet bármiféle „rasszista” eszmeiség, melybe értelemszerűen a palesztin vagy pánarab nacionalizmus is beletartozhat.

Forrás: Migrációkutató Intézet

Az adatok értelmezését számos érdekesség nehezíti. Két különböző belügyi jelentés két eltérő adatot ad meg a 2017-es antiszemita motivációjú támadások végső számára (1 474, illetve 1504). A politikailag motivált bűneseteknél a német rendőrség általában külön kategóriaként kezeli a vallási szélsőségeket, itt azonban ezt a kategóriát nem tüntették fel. A „külföldi ideológia” ugyan itt szerepel, de az a rendőrség definíciói szerint a nem vallásos külföldi ideológiákat takarja, és ezen esetekben az elkövetők állampolgársága irreleváns.

Hasonlóan problematikus, hogy

az Izrael-ellenes atrocitásokat a német rendőrség külön kategóriában kezeli, amibe alkalmanként zsinagógagyújtogatások is belekerültek.

Mindenesetre a német rendőrségi statisztikák azt mutatják, hogy míg a baloldaliak és a külföldiek által elkövetett támadások folyamatosan csökkentek 2015 és 2017 között, addig a jobboldaliak által elkövetett bűnesetek – a 2014-es, migrációs válság kirobbanását megelőző évtől eltekintve – folyamatosan nőttek.

Érdekes összefüggések

A hollandiai CIDI a vizsgált években nem regisztrálta az antiszemita indíttatású atrocitások elkövetőinek hátterét, azonban egy 2009-es jelentése az izraeli Há'árec szerint deklarálta, hogy az antiszemita motivációjú „fizikai zaklatások, megfélemlítések és támadások legtöbb esete észak-afrikai származású elkövetők műve volt”. A szervezet egyik elemzője továbbá sokatmondó nyilatkozatot adott 2017-ben a Szombat zsidó folyóiratnak: szerinte

a magyarországi antiszemita indíttatású atrocitások alacsony száma és a hollandiai atrocitások magas száma közötti különbség a „lakosság összetételéhez” köthető.

A svéd Brå korábbi jelentései még nyilvántartottak bizonyos támadói kategóriákat az antiszemita hátterű atrocitások esetében, ezt azonban már akkor is igen szelektíven tették. A 2004-2005-re vonatkozó jelentés példának okáért leírta, hogy az antiszemita motivációjú támadások 32,4 százalékáért a „fehér hatalom” (vit makt) eszméjének hívei feleltek, az általuk vizsgált években azonban e kategorizálás már elmaradt. Ráadásul ebből nem tudjuk meg, hogy mi volt a fennmaradó támadások háttere, vagyis adott esetben akár muszlim elkövetők is állhattak mögöttük.

Norvégiában nem jegyzik az antiszemita indíttatású támadások elkövetőinek hátterét. A korábbi nem vizsgált évek során azonban számos erőszakos támadást muszlimok követtek el az országban. Dániában sem jegyzik az antiszemita indíttatású támadások elkövetőinek hátterét, ám ismert, hogy a 2015-ös antiszemita gyilkosság elkövetője egy radikális muszlim volt.