Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az interjú a hetente 130 ezer példányban fogyó Les valeurs actuelles című francia hetilapban jelent meg, nyugodtan állítható, hogy ez Európa egyik legjobb konzervatív hetilapja.
Laurent Wauquiez úgy látja:
a hatalom, a bevándorláspárti Macron-rezsim ahelyett, hogy harcolna a radikális iszlám ellen, beletörődött abba, hogy az iszlamizmus félelemben tartja a franciákat.
Macron semmit sem akar ellene tenni, ezért is marad el a nagy vita erről a témáról és a migrációról.
Wauquiez, mint ahogy az egész francia jobboldal, arra keresi a választ:
miért nem lehet, pontosabban, miért nem szabad megnevezni, hogy mi az oka a dzsihadisták által meggyilkolt 250 francia halálának, vagy azok halálának, akik ugyancsak franciák, de akiket azért öltek meg, mert zsidó származásúak.
Ezeknek a rettenetes bűncselekményeknek a politikai korrektség (PC) fogságában és zsákutcájában élő baloldali politikusok eddig még nem merték megnevezni az igazi okát.
Ugyanígy hallgatnak a Francia Köztársaság szimbólumai elleni rendszeres támadások okairól, az utcákon tomboló migránserőszakról, amely rettegésben tartja a franciákat.
A bukott szocialista államfő, François Hollande (akinek regnálása alatt volt a francia történelem talán legnagyobb, 137 halálos áldozattal járó terrortámadása) folyamatosan mellébeszélt, de nem merte megnevezni az ellenséget,
a bevándorláspárti Macron pedig tudja, hogy ki az ellenség, de nem tesz semmit ellene, mivel szüksége van a migráns hátterűek szavazataira.
Ezért ahelyett, hogy szükségállapotot jelentett volna be, ünnepélyesen deklarálta, hogy az Iszlám Államot legyőzték, ami egyrészt nem igaz, másrészt egyszerű PR-fogás.
A valóságban pedig a hatalom hozzászokott ehhez a helyzethez, amelyben
a franciák félelemben élnek, az iszlám terrorizmus félelmében.
A nemrég elkövetett strasbourgi merénylet is azt mutatja, hogy a politikailag korrekt véleményterrornak „köszönhetően" egy egész nap kellett ahhoz, hogy a hatóságok merjék azt mondani:
az, aki egyébként >>Allahu akbar<< üvöltéssel gyilkolt, az egy muszlim terrorista volt.
Azt pedig, hogy migráns hátterű, azt végképp tilos volt elmondani.
Vagyis csak végső esetben szabad arról írni vagy beszélni, ha az adott terrorista muszlim, arról pedig még kevésbé szabad említést tenni, hogy bevándorló vagy bevándorló hátterű, azaz migráns.
A jobboldali pártelnök arra is felhívja a figyelmet, hogy a terrorista merényletek esetében a (balliberális) hatalom mindig ugyanazon forgatókönyv szerint jár el:
a merénylet pillanatában maximum az együttérzés kifejezése engedélyezett, aztán amilyen gyorsan lehet, el kell felejteni az egészet, miközben a következő merényletre kell készülni.
Miközben nem változik semmi. Miközben bezárkózunk egy végzetes rutinba, és – teszi hozzá Wauquiez – még az is tilos, hogy azon gondolkozzunk, mit lehetne tenni.
Pontosan emiatt kellene higgadtan vitatkozni arról, hogyan harcolhat a demokrácia az ellenségei ellen demokratikus eszközökkel.
Sajnos a helyzet mára sokkal nehezebb lett - állapítja meg Wauquiez - mert amíg korábban néhány veszélyes iszlamistát kellett figyelni, mára ez a szám sok ezer lett. (Több mint 10 ezer úgynevezett S kartonos, azaz az államra veszélyes terroristát tartanak nyilván Franciaországban, de képtelenek megoldani ezt a súlyos, egész Európára nézve fenyegető problémát.)
Korábban ismert hálózatok ellen kellett harcolni, ma egy ember is képes hónapok alatt radikalizálódni és felkészülni arra, hogy öngyilkos merénylővé váljon.
Felrója - tegyük hozzá, nagyon helyesen - a hatalom mai birtokosainak, hogy az új jelenség ellen ugyanazokkal a jogszabályi keretekkel akarnak harcolni, mint korábban, de ez teljességgel lehetetlen.
Az említett több mint 10 ezres listán 4 ezer olyan radikális személy van, akiknek a minősítése még ennél is keményebb, mert
ők azok, akik különös veszélyt jelentenek az államrendre és bármikor aktivizálódhatnak.
Miért nem alkalmaznak megelőző intézkedéseket? – teszi fel Wauquiez a jogos kérdést, amikor például a pszichiátriai esetekkel szemben így járnak el?
A nyilvántartásba vett veszélyes iszlamisták közül 3 ezer nem francia állampolgár, miért ne lehetne őket visszaküldeni saját országukba?
Azt is tudja mindenki, hogy több mint 200 francia állampolgárságú, bevándorló hátterű terrorista harcol még mindig Szíriában, akik vissza fognak menni Franciaországba, és vélhetően
terrortámadásokat fognak végrehajtani.
Miért nem lehet őket kitiltani Franciaországból?
Több száz radikális, szalafista mecsetről tudnak a hatóságok, miért csak ötöt zártak be?
Miért nem lehet az összeset bezárni?
Csak 2019-ben 400 radikalizálódott iszlamista szabadul a börtönökből, miért nem lehet őket folyamatos megfigyelés alá helyezni?
A válasz ezekre a kérdésekre nagyon egyszerű - veti közbe Wauquiez - azért, mert a hatályos jogszabályok ezt nem teszik lehetővé, és ha ezekhez hozzányúlnának, akkor
a píszí börtönében élő baloldal rögtön diktatúrát, ne adj' Isten fasizmust kiáltana.
Viszont - ahogy Wauquiez fogalmaz - a demokrácia nem azt jelenti, hogy a jogszabályokat nem lehet megváltoztatni, éppen ezzel lehetne megvédeni annak működését.
A megváltozott helyzethez kellene igazítani a jogszabályokat, és erre már vannak jó és egyáltalán nem diktatúrát jelentő intézkedések, kezdeményezések, mint például: a német alkotmány lehetővé teszi, hogy a demokrácia elleni erők ellen harcolni lehessen.
Más példa:
Olaszország tízszer annyi szélsőséges iszlamistát utasít ki, mint Franciaország, vagy Izrael már régóta lehetővé teszi a közigazgatási őrizetbe vételt is.
De jó példa Spanyolország is, ahol az alkotmányba foglalták (természetesen még a jobboldali kormány idején), hogy a terroristákkal szemben rendkívüli szigorral lehet fellépni.
Ezek nem diktatórikus országok – szögezi le Wauquiez.
Szerinte
eljött az idő, hogy a francia politika lépjen, és tegyen végre valamit a radikális iszlám ellen, amelyet a migráció csak tovább gerjeszt.
Épp ezért fontos, hogy a májusi európai parlamenti választásokon a változást akaró, a migráció ellen harcot folytató jobboldali, nemzeti oldalon és nemzeti alapokon álló pártok győzzenek, nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában.
