Megbukott és lemondott a Magyarországot kritizáló finn miniszterelnök

Antti Rinne, az SPD elnöke

Belebukott a két és fél hetes sztrájkhullámból kormányválságba torkolló, immár a belpolitikai stabilitást veszélyeztető eseményekbe Antti Rinne finn szociáldemokrata kormányfő. A baloldali, bevándorláspárti politikus miközben az Európai Unió soros elnökségét betöltő Finnország vezetőjeként - a jogállamiság ürügyén - állandóan Magyarországot és kisebb mértékben a többi közép-kelet-európai államot kritizálja, addig otthon egy nagyobb sztrájkkal sem tud mit kezdeni. Finnországot egy ötpárti baloldali koalíció kormányozza - a szociáldemokraták, a zöldek, a liberálisok, a szélsőbaloldaliak és a svéd kisebbség szociálliberális politikai tömörülésének a részvételével. A sztrájkhullám és a szociáldemokraták hozzá nem értése miatt azonban a liberális Centrumpárt kihátrált a Rinne vezette koalícióból. Ennek következtében benyújtotta lemondását a finn miniszterelnök, Sauli Niinisto államfő pedig elfogadta azt. 

Ahogy arról az Origo beszámolt, megbukott az Antti Rinne szociáldemokrata miniszterelnök által vezetett baloldali kormánykoalíció, miután a két és fél héten át tartó, a postások által kirobbantott sztrájkhullám kezelése miatt pénteken lemondásra kényszerült az önkormányzati ügyekért és postáért felelős párttársa, Sirpa Paatero szociáldemokrata miniszter.

Antti Rinne Forrás: AFP/Lehtikuva/Antti Aimo-Koivisto

A munkabeszüntetés kiterjedt más ágazatokra is, mint például a légiközlekedés és a tengeri fuvarozás.

Végül múlt hét szerdán sikerült megállapodni a sztrájkolóknak állami munkáltatójukkal,

de ez nem mentette meg Sirpa Paatero pozícióját.

Kedden pedig az ötpárti, baloldali finn kormánykoalíció egyik tagja, a liberális Centrumpárt közölte, hogy kihátrál a koalícióból.

Emiatt pedig

Antti Rinne miniszterelnök még a nap folyamán benyújtotta lemondását,

nem várva meg a kabinetje elleni bizalmi szavazást, amire 14 óráról került volna sor.

Katri Kulmuni, a Centrumpárt elnöke hétfőn azt mondta, hogy

pártja továbbra is elkötelezett a baloldali koalíció fenntartása iránt, de nem bízik Rinnében, és ebből a szociáldemokratáknak le kell vonniuk a megfelelő következtetéseket.

Sajtóértesülések szerint Rinne utódját december 12-én választják meg a szociáldemokraták kongresszusán.

Már csak azért sem valószínű, hogy a Centrumpárt előrehozott választást akarna, mert a többi kormányzó párthoz hasonlóan megcsappant a népszerűsége, és

ezzel csak a bevándorlásellenes, nemzeti érzelmű Finnek (korábban Igazi Finnek) sikerét eredményezné.

Az áprilisi parlamenti választáson a Finnek egy hajszálnyira maradtak le az első helyen végzett baloldali szociáldemokraták mögött.

A finn kormányválság azért is különösen súlyos ügy, mert január 1-ig még

Finnország tölti be az Európai Unió soros elnökségét, így a kormány bukása nem csak a skandináv államra, hanem az egész EU-ra kihatással lesz.

Antti Rinne – noha maga is kifejezte, hogy a minisztere nem kezelte megfelelően a sztrájkot - valójában maga sem tudott mit kezdeni a helyzettel, igaz, miután 2019. június 6-án kinevezték kormányfőnek, majd július 1-től a finnek átvették az EU soros elnökségét,

nem is hazája problémáinak a megoldására koncentrált, hanem a közép-kelet-európai államokat kritizálta a jogállamisággal összefüggésben.

Rinne kritikáinak, alaptalan vádaskodásainak és politikai indíttatású támadásainak a célkeresztjében természetesen az Orbán Viktor vezette magyar kormány állt.

Bizonyára politikai kommunikációs szempontból Rinnének könnyebb volt otthon eladnia a liberális demokrácia védelmezőjének a szerepét, aki harcot folytat Orbán Viktor és közép-európai szövetségesei ellen, mint megoldani az átlag finn állampolgárokat, illetve munkavállalókat érintő problémákat.

A már jól ismert baloldali kettős mérce jegyében a szociáldemokrata finn kormányfő úgy bírálta a magyar jogállamiság helyzetét, az igazságszolgáltatás működését és a médiaviszonyokat, hogy közben „megfeledkezett" arról, hogy

Finnország ezek tekintetében sokkal rosszabbul teljesít, mint Magyarország.

A jogállamiság elvont fogalmát egyébként a kritikái és politikai támadásai közepette Rinne soha nem határozta meg pontosan, azaz még mindig nem világos, hogy milyen konkrét indokkal is támadta hazánkat, hiszen a hozzá közel álló baloldali sajtóban csak XIX. századi liberális politikai lózungokat hangoztatott.

Finnországban súlyos gondok vannak a jogállamisággal

Miközben Antti Rinne az utóbbi félévben azzal kampányolta végig az Európai Uniót, hogy amely tagállamok nem hajlandók elfogadni a kötelező betelepítési kvótát, azoktól egyszerűen megvonná az EU-s támogatások egy részét, kiderült, hogy

Finnország sem hajtotta végre teljes mértékben a migránskvótákat.

A finnek amúgy sem viselik annyira a szívükön a migránsok sorsát, mint ahogy Rinne próbálja azt beállítani.

Finnországban közel 10 ezer – elsősorban migráns és migráns hátterű - kiskorú lány, illetve felnőtt nő vált a női nemi szervek megcsonkításának az áldozatává, és a becslések alapján további

650-3080 lány van kitéve a csonkítás veszélyének.

Ráadásul Oulu városában erősödtek a bevándorlókkal szembeni ellenérzések az után, hogy az illegális migránsként érkező menekültek és menedékkérők által elkövetett szexuális erőszakcselekmények sorozatára fény derült.

Erre adott válaszreakcióként

egy éven belül kilencszer támadták meg az oului muszlim imahelyiséget.

Szintén beszámoltunk róla, Finnországban már csak az azért sem lehet jogállamiságról beszélni, mert

nincs szervezetileg elkülönült alkotmánybíróságuk, annak a funkcióját elsődlegesen egy politikai testület, a parlament alkotmányügyi bizottsága látja el.

Finnországban továbbá nem értelmezhető a montesquieu-i értelemben vett hatalmi ágak szétválasztása, ugyanis a bírákat egy közvetlenül a nemzet által megválasztott politikai szereplő, a köztársasági elnök nevezi ki az igazságügyi miniszter javaslatára, a bírósági kinevezési testület tanácsa alapján, amelybe egy személyt az Igazságügyi Minisztérium jelöl.

A balliberális médiatúlsúly miatt Finnországban pedig nincs igazi médiapluralizmus, ilyen körülmények között nem lehet médiaszabadságról sem beszélni, csupán sajtószabadságról.

Írtunk arról is, hogy az országban négy nagy szereplő van (YLE, Sanoma, Alma Media, Otava), amelyek az egyes médiapiaci szegmensekben (tv, rádió, nyomtatott sajtó, internetalapú tájékoztatás) a fogyasztók 59-97 százalékát érik el.

A balliberális Sanoma-portfólió esetében az elérési index a teljes finn lakosság 95 százalékát fedi le.

Az európai média pluralizmusát vizsgáló, tavaly megjelent jelentés szerint a finn média pluralizmusa a magasan veszélyeztetett kategóriába tartozik.