Reagan és Thatcher: véget ért egy mítosz

US President Ronald Reagan with British Prime Minister Margaret Thatcher, in the Rose Garden, White House, Washington DC 1988

Margaret Thatcher és Ronald Reagan meghatározó politikusai voltak az 1980-as éveknek, és az elmúlt évtizedekben egyértelműen az a kép alakult ki a nemzetközi közvéleményben, hogy közöttük szinte semmilyen konfliktus nem volt. Ezzel az idealisztikus képpel szemben egy másfajta, sokkal inkább az érdekekre alapuló viszonyként ábrázolja a két vezető viszonyát az Antall József Tudásközpont legújabb kiadványa. A könyvből nagyon sok részeltet megtudhatunk a legendás politikusok életéről és kapcsolatáról.

A kettejük között meglévő szeretetteljesség megszépítette azt, hogy Ronald Reagan és Margaret Thatcher milyen bonyolult kapcsolatot is ápolt.

Hatalomban töltött közös nyolc évük alatt a két vezető veszekedett és egyet nem értését fejezte ki szinte minden nagyobb nemzetközi kérdéssel kapcsolatban,

amellyel dolguk volt: szankciók bevezetése a szovjet gázvezetékekre, a Falkland-válság, amikor Thatchert elborzasztotta az amerikai elnök ambivalenciája és határozatlansága, Grenada, amikor Reagan hasonlóan érzett a brit miniszterelnök iránt, és nem utolsósorban Rejkjavik, ahol Thatcher úgy érezte, hogy csak egy hajszál választotta el Reagant attól, hogy elárulja a nyugati szövetséget.

Ronald Reagan és Mragaret Thatcher kapcsolata lényegesen bonyolultabb volt, mint azt eddig gondoltuk volna Forrás: Photo12/Photo12/Ann Ronan Picture Library/Ann Ronan Picture Library

Az érdekek domináltak

Ezek az összetűzések és konfliktusok messze álltak attól a népszerű mítosztól, hogy Reagan és Thatcher szeretetteljes „politikai házasságban" éltek. Ám szövetségük elsőrendű fontosságú volt, habár nem azon okok miatt, amit sokan – ideértve a főszereplőket is – kinyilatkoztattak az idő tájt. Sokan Churchill és Roosevelt kapcsolatához próbálta hasonlítani Reagan és Thatcher kapcsolatát, azonban az összehasonlítás több szempontból is sántít.

Azonban ugyanúgy, mint a Roosevelt és Churchill-korszakban, a Reagan és Thatcher közötti kapcsolatot is ugyanannyira jellemezte az állandó manőverezés, mint az ösztönös együttműködés.

Kevésbé volt ez rokonlelkek közötti barátság, mint inkább szigorú diplomáciai eljegyzés két szuverén, független állam vezetője között, akiknek nagyban különböztek az érdekeik és erejük. Kétségkívül megvoltak az egyedi sajátosságaik. Találkozásaik nem a két „angol ajkú nép'" szükségszerű kulturális egységén alapultak, ahogy azt Thatcher, Churchillt visszhangozva, gyakran állította, hanem a geopolitikai és ideológiai érdekeken, amelyek néha átfedésbe kerültek, néha különböztek.

A meggyőződések emberei voltak Forrás: AFP/Mike Sargent

Ezért élünk ilyen világban

Reagan a sármos, közvetlen politikus sosem félt erős és szellemileg magabiztos tanácsadókkal körülvenni magát. A politikai ellenfelei is csodálták ezért.

Sokakban élt az a tévhit, hogy az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke nem különösebben okos, de erre rácáfolt gyors reakcióival, tanulási képességével és éleslátásával.

Thatcherről is sokan gondolták kezdetben, hogy csupán egy elegáns nő, akivel a brit kormány arculatát igyekeztek színesíteni, de bekerülve a minisztériumi közegbe hamar megmutatkozott lényeglátása és kemény munkatűrő képessége.

Két vezető, aki a meggyőződések embere volt, és aki hitt abban, hogy hatalmában áll az egész világot új pályára állítani. A világpolitika meghatározó figuráiként a közöttük lévő partneri kapcsolat nem a kortárs mítosz érzelgős politikai házassága volt, sokkal inkább kemény küzdelem. Vezetői képességük épp ezért bizonyult olyannyira fontosnak, mert mindketten tisztában voltak azzal, hogy az őket megelőző évszázadra visszanyúló atlanti vállalkozás szolgálatában tevékenykednek. Egy olyan szolgálatéban, amelynek dinamikája, sikere formálta a huszadik századot és a világot, amelyben élünk.