Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az október 13-án megtartott lengyel parlamenti választásokon a Jog és Igazságosság (PiS) a szavazatok 43,59 százalékával győzött.
A PiS 235 mandátumot szerzett, vagyis abszolút többségre tett szert a 460 fős alsóházban.
Ez az eredmény a párt történetének legjobb parlamenti választási eredménye. A második helyen befutó fő ellenzéki párt, a Polgári Koalíció (KO) 27,4 százalékot ért el.
A posztkommunista Baloldali Demokratikus Szövetségből (SLD), valamint kisebb balliberális tömörülésekből álló baloldali szövetség a voksok 12,56 százalékát nyerte el. A Lengyel Parasztpártra (PSL) és a vele közös listán induló, rendszerellenes Kukiz'15 mozgalom alkotta szövetségre 8,55 százalék szavazott.
Az ötszázalékos bejutási küszöböt átlépte még a voksok 6,81 százalékával a nemzeti radikális pártok szövetsége, a Konföderáció (Konfederacja).
Mindezen eredmények jelentőségéhez érdemes az időben egy kicsit visszamenni.
A lengyel választásokon az elmúlt évtizedekben állandó jelenséggé vált, hogy az ország nyugati és keleti része merőben másként szavaz.
Ez a határvonal Lengyelország XVIII. századbeli nagyhatalmak általi felosztását követi.
Azok a részek, amelyek a Habsburg és a Porosz Birodalom részei lettek, azok sokkal nagyobb arányban voksoltak 1990 után a liberális pártokra. Azok a területek, amelyek az Orosz Birodalom részei lettek, azok pedig inkább a nemzeti jobboldali és radikális erőkre voksolnak. Sokáig úgy tűnt, hogy ez a vonal állandósul, de a valós kép ennél sokkal összetettebb.
Lengyelország politikai térképének megosztottságát elsőként a 2004-es európai parlamenti választásokon láthatta meg világosan a nemzetközi közvélemény.
Az akkor még sok pártból álló lengyel nemzeti jobboldali erők az ország keleti részében tudtak diadalmaskodni, míg a PO az ország nyugati és középső részén.
Az éles megosztottság a 2005-ös elnökválasztáson ismételten felszínre jött. Akkor Donald Tusk, a PO, míg Lech Kaczynski,a PiS színeiben versengett az elnöki posztért.
A második fordulóban Kaczynski az ország keleti tartományaiban és részben a középső régióiban tudott nyerni,
így pedig meg tudta szerezni az elnöki posztot. Tusk támogatottsága gyakorlatilag az ország nyugati részére és a nagyvárosokba szorult vissza.
Az éles politikai megosztottság a 2007-es előrehozott parlamenti és a 2009-es európai parlamenti választáson is megmaradt. Azokban az években annyi változás történt, hogy a PO nyugati erőteljes támogatottsága elkezdett a keleti területek felé is terjedni, míg a PiS szavazói bázisa egyre kisebb keleti területre szorult vissza. 2010-ben Lech Kaczynski tragikus halála miatt előrehozott elnökválasztást tartottak. A voksoláson a korábbi megosztottság fennmaradt, bár a 2005-ös elnökválasztáshoz képest a PO jelöltje előretört a keleti részeken is.
A PiS előretörése meglepő módon a 2011-es számukra vesztes eredményt hozó parlamenti választáson kezdődött meg.
Nyolc évvel ezelőtt a PiS képes volt 2007-hez javítani az eredményén és több PO-s körzetet a maga javára álltani.
A 2014-es EP-választáson a térképek tanulsága szerint folytatódott a PiS előretörése, mivel újabb PO-s körzetekben sikerült megszerezniük az első helyet. Bár az öt évvel ezelőtti EP-választást is a PO nyerte, de egyre kisebb területre szorult vissza a támogatói bázisa, szemben az akkor még ellenzékben lévő Jog és Igazságossággal.
A PiS számára az igazi áttörést a 2015-ös év hozta el, amikor Andrzej Duda, a PiS elnökjelöltje képes volt maga mellé állítani korábban még stabilnak látszó PO-s területeket.
A PiS számára a négy évvel ezelőtti parlamenti választás hozta el az áttörést az ország nyugati területein. Bár akkor a PO még viszonylag sok járásban tudott nyerni, de például Lengyelország keleti részében a korábbi évekkel szemben semmilyen szinten nem tudott labdába rúgni.
Lengyelország teljes „bekékülését" pedig a 2019-es választások hozták el. A májusi EP-voksoláson a PO és a vele szövetséges erők a nagyvárosokban és a nyugati területeken még képesek voltak nyerni olyan körzetekben, ahol 2015-ben kikaptak.
Az október 13-i választásokon azonban a nagyvárosokat leszámítva a PiS szinte teljes Lengyelországot meghódította.
A PiS-nek sikerült a nyugati területeken is áttörést elérnie, ahol korábban verhetetlennek tűnt a PO.
A 2019-es lengyelországi parlamenti választás tehát abból a szempontból is sorsfordítónak tekinthető, hogy
a 2004 óta jól látható egyértelmű politikai megosztottság megszűnt és a magát jobbközépként meghatározó, de inkább liberális-globalista erőnek számító PO a nagyvárosokba szorult vissza, a vidéket pedig teljesen elvesztette.
Világosan látszik, hogy a 2010-es évek elejétől a PiS térhódítása határozottan elkezdte felülírni a korábban megszokott lengyel választási térképet. Hamarosan kiderül, hogy a jövő évi elnökválasztás megerősíti-e a mostani választási preferenciákat.
