A Zöldek helyzete Ausztriában - Hullámzó, kiszámíthatatlan politikai teljesítmény

Vágólapra másolva!
Ifj. Lomnici Zoltán, Makovecz Márk és Stöckert Dávid írása az osztrák politikai helyzetről az Origónak.
Vágólapra másolva!

A vasárnapi osztrák választás legnagyobb kérdése az volt, hogyan érinti majd a korábbi kormánypártot az Ibiza-botrány, megerősödik, vagy meggyengül-e korábbi koalíciós partneréhez, a Szabadságpárthoz köthető botránytól, de az eredmény végül minden korábbi becslést felülmúlt: az előre jelzett 34 százalék helyett jelenlegi állás szerint 38,4 százalékot is elérhetett Kurz pártja.

Még európai összehasonlításban is figyelemreméltó, hogy a Néppárt, az ÖVP közel 15 százalékkal erősebb a második helyezett szociáldemokratáknál. Második helyen az előző választásokon sokat vesztő szociáldemokraták végeztek, 22 százalékkal – de az elmúlt két évben ellenzékben politizáló párt is komoly veszteségeket szenvedett el, csaknem öt százalékkal kevesebben szavaztak rájuk, mint 2017-ben.

A választás győzetésnek tekinthetőek az ÖVP mellett a Zöldek, megháromszorozva gyakorlatilag korábbi eredményüket, így most 12,4 százalékon állnak.

A környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni harc fontos kérdéssé nőtte ki magát az osztrákok körében az elmúlt hónapokban, az osztrák parlament pedig épp a héten hirdetett országos klímavészhelyzetet. Bár a lépés szimbolikus értékű csupán, az összes párt képviselői nagy többséggel támogatták a határozatot. Az egyetlen kivétel az osztrák Szabadságpárt volt.

A legfontosabb kérdés, hogy az ÖVP kivel alakít koalíciót. Már a kampányban is felmerült, hogy az ÖVP a Zöldekkel fogna össze, az FPÖ részben erre építette a kampányát. Ez a forgatókönyv most is reálisnak tűnik.

Az osztrák Zöldek előretörése kapcsán két okot lehet kiemelni.

1./ Megváltozott a baloldali szavazók attitűdje, illetve a baloldali szavazótábor átalakulása.
Az új baloldaliaknak már nem a szocialista eszmék a fontosak, hiszen a jóléti államnak köszönhetően ezt tulajdonképpen elérték, hanem – legalábbis átmenetileg – az olyan témák, mint a Föld jövője, a klímaváltozás és például az egészséges környezet.

2./ A másik ok, hogy átalakulnak a baloldali pártok is, illetve maga a baloldal. A klasszikus baloldali pártok nem tudnak mit kezdeni a világ kihívásaival (gazdasági válság, migráció, elöregedő társadalom, klímaváltozás). Túl nagyok, túl öregek, túl lassan mozdulnak. Ezzel szemben a zöldek és a liberális pártok jobban érzik és értik, mit akarnak a baloldali szavazók. A jövőért aggódó kis, innovatív, alapvetően liberális pártok az eddigi szabadpiaci, globalista szemléletmódjukat feladják, sőt azzal szembe helyezkednek. Mindezek alapján, jó eséllyel Ausztriában a baloldalon folytatódni fog az átalakulás a választások után. És nemcsak a felszínen, hanem a háttérben is. A zöldek sikere nagyban azon múlik, hogy a szociáldemokraták mennyi erőforrást, teret, témát és helyhatóságot tudnak elvenni. Ezt persze a szavazóbázis alakulása is nagyban befolyásolja.

Ezzel párhuzamosan a régi-új kancellárnak, Sebastian Kurznak meg kellett tudni őriznie a régi jobboldali bázist, úgy hogy közben meg is újítja azt. Egyelőre a Szabadságpárt provizórikus meggyengülésével jobbról nincs jelenleg érdemi kihívója. Balról a Zöldek támadhatnak majd, főleg amikor a centrumban lévőkért megy majd a harc. Kivéve persze egy türkiz-zöld koalíció esetén, amit Manfred Weber, Kurz bizalmasa a „jövő modelljének" nevezett nemrégiben.

Különös rész - kifejtés

Ausztriában 1945 után egy új típusú kiegyezés mentén működik a politika, amelynek keretében lényegében hosszú időn keresztül az ÖVP és az SPÖ együttműködése dominált az osztrák belpolitikában.

A 80-as években a korábbi, tradicionális politikai szubkultúrák és a belőlük fakadó intenzív pártkötődések erodálódnak a gazdasági és társadalmi struktúra átalakulása miatt. A gazdasági szektorok közötti átrendeződés eredményeképpen a parasztság eltűnőben van, a hagyományos nehézipari munkásság aránya csökken. Ezzel a két nagy tábor (és az őket megjelenítő két párt, az ÖVP és az SPÖ) hagyományos bázisa gyengült miközben a kialakuló „új" alkalmazotti réteg kevésbé kötődik hozzájuk. Ennek az eróziónak az eredményeképpen jelenik meg új szereplő a pártpolitikai piacon: 1986-ban jutnak be először a zöldek a parlamentbe.

2013-as ausztriai parlamenti választások

Ausztria esetében 1945-2016 között eltelt hetvenegy évből negyvenegy év ebben a politikai miliőben telt. A nagykoalíciót mindig a két nagypárt, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (Sozialdemokratische Partei, a továbbiakban SPÖ) és az Osztrák Néppárt (Österreichische Volkspartei, a továbbiakban ÖVP) alkotta. Bár a 2013-as ausztriai parlamenti választásokon a képviselői helyek több mint háromnegyedét a három legnagyobb párt szerezte, azonban a kisebb pártok közül jelentősen növelte befolyását a Zöld Párt (Grüne). Az alábbi eredményre tettek szert:

Szavazat: 582 657 – 12, 42%

Képviselő: 24 – 13,11% , tehát +4 képviselővel lettek többen, mint az azt megelőző parlamenti ciklusban.

2016-os elnökválasztások

A korábbi elnökválasztásokhoz képest sokkal kiélezettebb politikai harc az államfői pozíció megszerzéséért. Az államfőjelöltek közül a néppártok jelöltjei hamar kiestek, ráadásul a két forduló között megbukott a kancellár, Werner Faymann. Versenyben maradt Alexander van der Bellen zöldpárti, valamint Norber Hofer, az FPÖ jelöltje. Alexander van der Bellent indították, az első fordulóban 21,30 százalékot kapott, a második fordulóban pedig 50,35 százalékot, ezzel ő lett az első olyan elnöke Ausztriának, aki az Osztrák Zöld Párt tagja. A 2016-os júniusi osztrák Alkotmánybíróságon Heinz-Christian Strache és Norbert Hofer panaszkodott, hogy szabálytalanság történt a második fordulós választáson, és emiatt fordultak az osztrák Alkotmánybírósághoz. Az osztrák Alkotmánybíróság Heinz-Christian Strache-nek és Norbert Hofernek adott igazat, és megsemmisítették a második fordulós választást

2017-es parlamenti választások

Szavazat: 189 467 – 3,76%

A választások előtt szakadás történt a párton belül, és kivált a zöldek alapítója és húzó embere, Peter Pilz. Ezáltal nagyon meggyengült a párt, és nem is lépte át a választásokon a parlamenti küszöböt. Pilz újonnan gründolt pártja viszont bejutott a képviselőházba, 4,1%-kal.

Képviselők: 0, ami azt jelenti, hogy 24 képviselővel csökkentek helyeik. A választások legnagyobb vesztesei a Zöldek voltak: a párt 8,6 százalékot veszített a négy évvel ezelőtti eredményéből, így csupán 3,8 százalékot szerzett.

A parlamenti küszöböt még egyetlen párt lépte át, a Pilz listája néven ismert, és a Zöldek frakciójából kivált tömörülés. A Zöldek a már örökzöld témának számító alapjövedelem bevezetését, továbbá a megújulókra alapozó energiafordulatot fogalmaztak meg fő céljukként. Gyengítette a párt pozícióját, hogy az egykori pártalapító, Peter Pilz elhagyta őket, mert nem tudtak megegyezni abban, hogy hányadik helyet kapja a pártlistán

2019-es parlamenti választások

A zöldek megháromszorozták korábbi eredményüket, így most 12,4 százalékon állnak. Birgit Hebein, a bécsi zöldek elnöke "történelmi sikernek" nevezte az eredményt, és azt mondta, a klímavédelem témája ismét a legfontosabbak közé került.

A szavazatok tekintetében ez 472 747-et jelentett. Ezáltal 23 parlamenti helyre tettek szert.

EP-választások

2009:
A Zöldek ekkor a szavazatok 9.93%-át szerezték meg a tagállami pártok szintjén. Az EP-ben pedig ez 2 képviselőhelyet biztosított a zöldeknek, a politikai csoportok szerint.

2014:
A szavazatok 14.52%-át szerezték meg a tagállami pártok szintjén.
Az Európai Parlamentben pedig a Zöldek 3 képviselőhelyet tudhattak magukénak a politikai csoportok szerint.

2019:
A zöld párt a szavazatok 14.08%-át szerezték meg. Ami pedig a képviselő helyeket illeti, képviselőcsoportok szerint a Zöldek a 2019-2024-es parlamenti ciklusra 2 helyet szereztek meg.

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár az európai liberális elit megelégedésére születne egy Sebastian Kurz–Werner Kogler, azaz néppárti-zöld kormánykoalíció, ez ellen szól az utóbbiak hullámzó kiszámíthatatlan politikai teljesítménye, továbbá a két párt minimális többsége a törvényhozásban, amely instabil kormányzáshoz, emellett a konzervatív jobboldali magnak a kancellártól történő elfordulásához vezethet az elkövetkező években Ausztriában.