Tévhitek a katolikus egyház történetéből

Kolumbusz átadja expedíciós tervét a királyi párnak

„Mától minden másképp volt!” Ez a történelemszemlélet sokunkat a kommunizmus időszakára emlékeztet, azokra az időkre, amikor a múltat gyakran ideológiai alapon alakították át. Ez a gyakorlat azonban jóval a kommunizmus megjelenése előtt népszerűvé vált, a kommunisták csak tökéletesre fejlesztették. Összeszedtünk néhány példát arra, hogy milyen tévhitek élnek tovább napjainkban is, annak ellenére, hogy az internet segítségével, bármikor ellenőrizhetőek lennének a tények. 

Búcsúcédulák

A protestáns-katolikus felekezeti viták gyakori kulcsszava, a csodafegyvernek hitt bizonyíték a katolikus egyház kapzsiságára.

A búcsúcédulák azonban abban a formában, ahogy a közvélekedés ismerni véli, sosem léteztek.

De kezdjük az elején.

A teljes búcsú azt jelenti, hogy bizonyos feltételek – úgymint a böjt, gyónás, ima, (őszinte) bűnbánat, zarándoklat – teljesülése esetén, a pápa teljes bűnbocsánatot hirdet, a bűnbánók számára. A búcsúcédula intézményét X. Leó pápa teremtette meg, aki annak érdekében, hogy a hívek lelke és az egyházi infrastruktúra is jól járjon, úgy döntött, hogy a zarándoklatot helyettesíthetővé teszi azzal, hogy a bűnbánó egy meghatározott összeget felajánlhatott a Szent Péter bazilika építésére.

A nagy búcsúcédula-piac Forrás: AFP

Ezzel megkímélték az embereket a hosszú, költséges és néha veszélyes gyalogos zarándoklattól Rómáig, illetve pénzt gyűjthettek az épülő bazilika számára. A búcsú elnyerésének többi feltétele alól azonban nem járt felmentés, tehát őszinte bűnbánat, gyónás, böjt és ima továbbra is kellett hozzá, ezek nélkül a cédula semmit sem ért.

Senki nem rohanhatott be a plébániára, egy gyilkosság vagy rablás után, hogy egy mindenre jó bűnbocsátó cédulát kérjen.

Ma is létezik a búcsú intézménye, amit például a csíksomlyói zarándoklat alkalmával el lehet nyerni. Persze ebben az esetben sem elég magyar zászlóval felvonulni, csíki sört inni és a magyarságot könnyek között temetni.

A női pápa, aki egy körmeneten gyermeket szült

Johanna, a nőpápa létezése ma is vita tárgya, pontosabban fogalmazva a David Brown regények szintjét meghaladni nem tudó „történelemtudósok" állítják, hogy létezett, míg a katolikus egyház és a történészek zöme szerint csak kitaláció.

Forrás: Wikimedia Commons

A legenda szerint, egy Johanna nevű lány, beleszeretett egy bencés szerzetesbe, és férfiruhát öltve követte. Idővel maga is szerzetes lett, szerelme halála után pedig Rómába költözött, ahol Johannes Anglicus néven vált ismertté. Mivel a bencések között nagy műveltségre tett szert, gyorsan lépdelt az egyházi szamárlétrán felfelé, egészen addig, amíg 855-ben pápává szentelték VIII. János néven.

Szentelése után három évvel, 858-ban egy körmenet közben gyermeket szült a nyilt utcán.

A történet vége két verzióban ismert. Az egyik szerint Johanna a szülésbe halt bele, a másik úgy tartja, hogy mivel a hívek nem tudtak önfeledten örvendeni a váratlan gyermekáldásnak, a pápanőt halálra kövezték.

VIII. János, a női pápa Forrás: Imgur

A női pápa létezése elleni egyik legfőbb érv, hogy egyetlen kortárs forrás sem említi, annál inkább IV. Leót és III. Benedeket, akik az állítólagos pápasága idején az egyházat vezették. Egy pápát, főleg, ha gyermeknek ad életet körmenet közben, valószínűleg a kortársak is megemlítették volna, legalább egy lábjegyzetben. A női pápa legendája azonban csak a XIII. században bukkant fel először, egy francia domonkos szerzetes írásában, bár akkor még nem említette a nevét, illetve 1100 körülre tette a női pápa szentelési dátumát.

Az már csak ráadás, hogy a történelemtudomány ismer egy VIII. János néven uralkodó pápát, ő bizonyosan férfi volt, illetve 872-ben került Szent Péter székébe. Történészek szerint a Johanna pápanő alakja csak egy jelkép,

egy szatirikus ábrázolása a korszak egyházi zülöttségének.

Gyerekek keresztes hadjárata

A középkorban sem volt senki olyan ostoba, hogy gyerekeket küldjön egy veszélyes és hosszú útra, annak érdekében, hogy ártatlanságuk erejével győzzék le a szaracénokat. A fake történelemtudomány elmondása szerint azonban, 1212 nyarán, amikor a keresztény világ már a negyedik sikertelen keresztes hadjáratán is túl volt, de még mindig nem sikerült visszafoglalniuk a Szentföldet, egy francia pásztorfiú, Étienne jelentkezett a francia királynál azzal, hogy egy levelet hozott Jézustól.

A keresztes hadjárat során fogságba esett Szent Lajos Forrás: Wikimedia Commons

A levélben arra kapott utasítást a király, hogy indítson újabb keresztes hadjáratot a Szentföld visszafoglalásáért. Ekkoriban azonban a francia királynak és általában az európai uralkodóházaknak egyéb gondjai akadtak. A mórok feldúlták Kasztíliát, Dél-Franciaországban pedig éppen egy kellemetlen felekezetek közti háború kezdett kialakulni.

II. Fülöp Ágost francia királynak tehát esze ágában sem volt hallgatni a levél hívására. A küldönc viszont nem törődött a király visszautasításával és a fővárosi nagy templomok előtt kezdett prédikálni. A legenda szerint hamarosan ezrével csatlakoztak hozzá a párizsi gyerekek, Marseille kikötőjébe érve, már 30 ezerre duzzadt a csapat létszáma. A történet legvalószínűtlenebb része, hogy mélyen vallásos kereskedők ingyen adtak a gyerekeknek hét darab hajót, hogy azokkal kedvükre szelhessék a habokat a Szentföld felé. Két hajó elsüllyedt út közben, öt pedig elérte Afrika partjait. A partot érő gyerekek rabszolga-kereskedők fogságában végezték.

A való életben szerencsére ez nem így zajlott le. A történészek szerint

a gyerekek keresztes hadjárata valójában egy egyszerű fordítási hibából született.

A korabeli krónikák, a hadsereg alacsony beosztású tagjaira, a latin eredetű pueri kifejezést használják, amelynek a fiú az elsődleges jelentése, de akkoriban használták az alacsony társadalmi osztály tagjainak a megjelölésére is. Puerinek nevezték a napszámosokat, a szolgákat, általában az alacsony társadalmi rangúakat. A „sereg" valószínűleg szegény fiatalokból szerveződött, és inkább zarándokok voltak, mint keresztesek. A végkifejlet tekintetében azonban a mese és a valóság összeér. A „pueri" keresztes hadjárat hajóinak egy része valóban zátonyra futott, akik partot értek, azokat elvitte valamilyen betegség vagy az ellenség.

A lapos Föld hivők egyháza

Mai napig tartja magát az a tévhit, hogy az egyház évszázadokig azt tanította, hogy a Föld lapos, illetve az inkvizíció üldözte azokat, akik mást állítottak. Ebből bár egy szó sem igaz, ennek ellenére, a mai napig meghatározza az emberek egyházképét ez a tévhit.

Az egyház sosem tanította, hogy a Föld lapos. Forrás: --

A középkorban sem az egyház, sem a laikus, műveltebb emberek nem hitték, hogy a Föld lapos. Az ókori görög tudósok már jóval korábban megállapították, hogy a Föld gömbölyű alakú, Kr.e. III. században pedig átmérőjével kapcsolatban is pontos becslések léteztek. Az egyházra nézve terhelő tévhit szorosan összekapcsolódik Kolumbusz Kristóf történetével, azaz annak regényesített változatával.

Az az állítás, hogy a középkorban az egyház elhallgatva a görögök felfedezéseit és a lapos Föld hitében tartotta az akkor ismert világot, a XVII. században bukkant fel először, majd a XIX. század második felében terjedt el széles körben. A tévhit elterjedése egy népszerű amerikai írónak köszönhető, aki Az Álmosvölgy legendája című novellát is írta. Washington Irvin, Kolumbusz életéről is írt egy könyvet, amelyben tényként közölte, hogy Kolumbusznak utazása előtt meg kellett küzdenie a maradi egyházzal, amely azt tanította, hogy a Föld lapos, mint az asztal lapja.

Kolumbusz átadja expedíciós tervét a királyi párnak Forrás: Wikimedia Commons

Kolumbusznak azonban sosem volt ilyen jellegű vitája, sem az egyházzal, sem tudós emberekkel. A tudósok, egyháziak, nemesek nem a Föld alakjáról vitatkoztak a felfedezővel, pusztán a Föld méretével kapcsolatos számításai pontosságát vonták kétségbe, mint utóbb kiderült, joggal. Kolumbusz útjával kapcsolatban tehát nem az volt a kérdés, hogy a Föld gömbölyű-e, hanem, hogy mekkora.