Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Berlinben és Brandenburgban már tart az új iskolaév, és hamarosan megkezdődik a további 14 német szövetségi tartomány legtöbbjében is.
De Carsten Linnemann kereszténydemokrata politikus, a CDU/CSU pártszövetség Bundestag-frakciójának helyettes vezetője máris jókora felháborodást keltett kijelentésével.
Ahogy arról az Origo is beszámolt, Carsten Linnemann a Rheinische Post című lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy véleménye alapján
semmi keresnivalója az általános iskolában annak a (migráns hátterű) gyereknek, aki egyáltalán nem, vagy csak alig ért és beszél németül,
hozzátéve, az érintett gyerekeknek elő kellene írni, hogy iskola-előkészítőbe (Vorschule) járjanak, ahol a közoktatásba való bekerülés előtt elfogadható szinten megtanulnának németül.
Noha a migránsok által létrehozott párhuzamos társadalmak további elterjedésétől tartó, észak-rajna-vesztfáliai származású Linnemann – a Ruhr-vidéket is magába foglaló legnépesebb tartomány iparvárosaiban a legsúlyosabb az integrációs helyzet – később visszakozott, mondván, senkit nem akar kirekeszteni.
Az ősszel három tartományban is választásokat tartanak. Német oktatási szakemberek is vitatták a felvetést – pro és kontra.
Végre ideológiamentesen foglalkoznunk kell azzal a problémával, hogy az első osztályosoknak már a 20-25 százaléka rosszul, vagy egyáltalán nem tud németül
– mondta Heinz-Peter Meidinger, a közoktatásban dolgozó tanárok érdekképviseletének elnöke a Die Welt szerint.
Meidinger véleménye alapján a CDU-s politikus pontosan írta le, hogy mi a baj az oktatási rendszerrel nyelvi-integrációs szempontból.
Az bizonyos, hogy a kérdés sokakat érint:
az országban élő 13,4 millió gyerek közül 4,9 millió – bevett német kifejezéssel – „migrációs hátterű".
Ez az arány több mint egyharmadot jelent!
A különféle kompetenciákat mérő PISA-felmérés eredményei szerint a migránsgyerekek csaknem felének nehezen megy az iskola, ami mindenekelőtt a gyenge német nyelvtudásra vezethető vissza.
Az első generációs bevándorlógyerekek négyötöde nem németül beszél a családjával, de a másodgenerációsok fele is más nyelven kommunikál otthon.
Duisburgban például a jövendő elsősök 16 százaléka egyáltalán nem tud németül, Berlinben pedig majdnem minden harmadik általános iskolás a legalacsonyabb szintet sem éri el a hallott és az olvasott szövegek értését vizsgáló teszteken.
A nyelv nagyon fontos integrációs eszköz, de sok múlik azon, hogy az adott gyerek milyen közegből érkezik nap mint nap az iskolába, milyen kultúrát hoz magával, a családja egyáltalán fontosnak tartja-e a tanulást vagy akár a német nyelvet. Egy évekig elhúzódó menekülteljárásnál például azt sem tudhatják biztosan, a végén valóban szükség lesz-e majd a németre – mondta a tizenöt éve Németországban élő germanista, Bitter Ákos.
A bajorországi Regensburgi Egyetem tudományos munkatársa – aki korábban maga is tanított németre egy főként afgánokból álló migránscsoportot – a saját környezetéből említ egy példát: a szíriai hátterű családban a szülők is jól tudnak németül, a kislányuk pedig még jobban beszél, de az írás-olvasással már gondja van.
Akit az anyanyelvén, arabul sem tanítottak meg rendesen írni, annak nincs viszonyítási pontja, az idegen nyelv még nehezebben megy neki
– tette hozzá.
Nem csupán Németországban, hanem Nyugat-Európa legtöbb államában kudarcot vallott a migráns- és migrációs háttérrel rendelkező gyerekek integrációja a közoktatási rendszerben.
Nem nehéz belátni, hogyha a migránsok gyerekeit még az oktatási rendszerbe sem sikerül teljes körűen bevonni, akkor a későbbi beilleszkedésük nem fog megvalósulni, magyarán további párhuzamos társadalmak alakulhatnak ki a már meglévők mellé.
Ahogy arról korábbi összefoglalójában részletesen beszámolt az Origo, a nyugati iskolákban nem integráció, hanem sokkal inkább szegregáció és gettósodás zajlik, és ezt már a liberális elemzők is észlelik, és kongatják a vészharangokat.
Ennek többek között az is az oka, hogy soha nem látott migránsmozgás, népvándorlás zajlik a világban.
Erre hívja fel a figyelmet az egyébként bevándorlásellenesnek nehezen nevezhető ENSZ szakosodott szerve, az UNESCO 2018-as jelentése is, amely
szerint 2000 óta 26 százalékkal növekedett meg az iskoláskorú migránsgyerekek száma a világon, akik együtt mintegy félmilliónyi iskolatermet töltenének meg.
A vallóniai (Belgium francia ajkú régiója) városokban és különösen a szintén francia nyelvű Brüsszelben, elsősorban az Észak-Afrikából érkező migránsokkal vannak komoly problémák, akik szinte kivétel nélkül arab-berber származásúak és iszlám vallásúak.
Annak ellenére gondot jelent az (iskolai) integrációjuk, hogy ők a volt francia gyarmatokról származnak, tehát elméletileg frankofón közösségekről beszélhetünk.
Ma négy nagy brüsszeli kerületben számottevő és feltűnő az észak-afrikiak jelenléte.
A negatív világhírre szert tett Molenbeekben, amely a dzsihadisták búvóhelyeként is ismertté vált,
és ahol, az évtizedek óta szocialista városvezetésnek köszönhetően, már döntő többségben vannak.
Anderlechtben a lakosság egyharmadát teszik ki, Scharbeekben, ahol a flamand televízió az iskolatámadást is forgatta, már többségben vannak, és Forest negyedében, amelynek déli fekvésű területeit az itt lakó brüsszeliek lakonikusan Kis-Marokkónak nevezik.
Ezekben a negyedekben egyre nehezebb vegyes, azaz olyan iskolát találni, ahol belga és migráns- vagy migráns hátterű családok gyerekei keverednének.
Ha van is ilyen, ott a migráns hátterűek vannak többségben.
A belga szövetségi kormány már 1989-ben felhívta arra a figyelmet, hogy
a migráns környezetből érkező gyerekek iskolai integrációjával súlyos gondok vannak, és nem feltétlenül a nyelvi akadályok miatt, hanem a diákok erőszakossága, a hiányzások és a nagyfokú iskolaelhagyások miatt.
És leginkább a kulturális különbségek miatt. A súlyos tévedés az oktatásra vonatkozó akkori európai irányelvekből következett, amelyek kötelezően előírták a „kultúrák közötti oktatást" a francia nyelvű iskolákban, amely módszer, mára már világossá vált, kudarcot vallott.
A módszer eredete a 70-es évek Franciaországába vezet bennünket vissza, ahol akkoriban érkeztek az iskolapadokba nagy számban az első generációs migránsok gyerekei. A megengedő családegyesítési politikának köszönhetően még több iskoláskorú fiatal jött az országba.
A „kultúrák közötti oktatási modellnek" az a lényege, hogy
a migráns miliőből érkező diákokat annak a kultúrának a szabályai szerint kell(ene) tanítani és nevelni, amelyben élnek majd, és amelybe integrálni kell(ene) őket, azaz a francia, a belga társadalomnak megfelelően.
Egy átlag belga iskolában még a 90-es évek elején is megünnepelték a karácsonyt, a tanmenetben választani lehetett a vallás és az etikaoktatás között,
mára tilos karácsonyi ünnepséget tartani, és nincs vallásoktatás sem, mert az - állítólag - sértené az oda járó muszlimokat,
az iskolai rendezvényeket az iszlám böjtidőszakához, a ramadánhoz igazítják, miközben a keresztény ünnepeket teljes mértékben negligálják.
A Theconversation.com elemzése szerint Franciaországban már régóta nemcsak a szociális, hanem az etnikai alapú szegregáció is nagymértékben megfigyelhető.
Azaz
nemcsak a jövedelmi viszonyok, hanem az is meghatározza egy-egy iskola összetételét, hogy milyen számban vannak az adott helyen migránsok.
Ráadásul a diákok etnikai alapú szegregációja sokkal karakterisztikusabb, mint a szociális vagy a gazdasági, mára ez lett a domináns faktor.
További sajátossága ennek a jelenségnek, hogy az oktatás egészének, ideértve a tananyagot és a tanárok felkészítését is, tekintettel kell lennie az etnikai viszonyokra, ami a tapasztalatok szerint
óhatatlanul a színvonal visszaesését jelenti, már csak azért is, mert a migráns háttérrel rendelkező gyerekek nyelvtudásával (a szülőkről nem is beszélve) súlyos gondok vannak.
Az újság arra is felhívja a figyelmet, hogy Franciaországban tilos etnikai alapú statisztikai elemzéseket végezni, így nagyon nehéz pontos adatokat adni, ennek ellenére ténykérdésről van szó, amellyel minden francia tisztában van, legfeljebb a hétköznapi politikai korrektség jegyében zajló terror miatt nyíltan nem mernek beszélni róla.
Georges Félouzis, a Genfi Tudományegyetem (Svájc) szociológusa szerint
az iskolai szegregáció még mindig tabutéma Franciaországban,
pedig attól függetlenül, hogy nem beszélnek róla, a jelenség egyre súlyosabb társadalmi feszültségekhez vezet.
A holland köznyelvben, és mostanra már a médiafelületeken is, egyre gyakoribb ugyanis a „fekete" vagy „fehér" iskolaterminológia használata.
„Fekete" iskola az, amelybe többségben járnak migránsok, „fehér iskola" az, amelybe többségben hollandok járnak.
Ez azt bizonyítja, hogy a szegregáció a holland hétköznapok része lett, akár így akarták, akár nem a bevándorláspárti holland baloldali politikusok és irracionális brüsszeli képviselőik.
Amszterdamban például már régóta próbálják ezt a folyamatot megfordítani, de hiába,
azokat az iskolákat, amelyekben 60 százaléknál több a migráns miliőből kikerülő gyerek, a hollandok automatikusan „fekete" iskolának hívják, és elviszik onnan a gyerekeiket.
Ezekben a családokban egyébként szintén gond, hogy a szülők nem beszélnek hollandul.
Diane Middelkoop, két „fekete" iskolának nevezett intézmény szóvivője szerint, „amikor különböző okok miatt, de egy iskola »feketébb lesz«, azt már nagyon nehéz visszafordítani".
A fehér gyerekek szülei nem akarják többet ide járatni a gyerekeiket, és ez érthető is. Mindannyian szeretünk otthon, olyanok között lenni, akik a saját kultúránkat és hagyományainkat osztják
– tette hozzá a pedagógus az AFP hírügynökségnek adott interjújában.
A dániai iskolai koncepció, hasonlóan a németországihoz, multikulturális osztályok létrehozására, vegyes osztályokra és integrációra épült.
Néhány éve azonban
egy aarhusi iskolában ennek az ellenkezőjét vezették be, látva a korábbi liberális integrációs törekvések totális kudarcát.
Az iskolában úgy döntöttek, hogy különválasztják a migráns és nem migráns diákokat.
Természetesen a
Soros-féle kifizetőügynökség, az SOS Racisme azonnal diszkriminációt kiáltott, holott ezt a döntést azért hozták meg az iskola vezetői, mert a vegyes összetételű, integrált osztályok nem működtek.
A megengedő, integrációt hirdető dán politika mára megváltozott, folyamatosan szigorodnak a dán bevándorlási jogszabályok, integráció helyett az asszimilációt hirdették meg, ami a még mindig a politikailag korrekt mellébeszélés világában élő dán politikai elit egy része számára kimondatlanul annyit jelent, hogy
a migránsoknak kell átvenni a dán szokásjogokat, és nem fordítva.
Ez persze keményebb intézkedések bevezetésével is jár. Szakértők szerint annyi történt, hogy a dán politikusok egy része felmérte a realitásokat, és levonták a következtetéseket. (A politikai program elnevezése önmagáért beszél: „Párhuzamos társadalmak nélküli Dánia, a gettók felszámolása 2030-ig").
Az iskolai integráció teljes kudarca mellett Dániában szakértői vélemények szerint, ha nem történik komoly változás az ország migrációs politikájában, társadalmi katasztrófa és gazdasági összeomlás következhet be.
