V4NA: A muszlim radikálisok fészkévé vált Bosznia

Kolinda Grabar-Kitarović horvát államfő július 29-i izraeli látogatásán kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovina „nagyon instabil, mert az országot jelenleg a militáns iszlám ellenőrzi". Az elnök asszony szavai súlyosak, de nem előzmény nélküliek: 2016 óta többször fogalmazott úgy, hogy „Bosznia-Hercegovina ma az iszlám terrorizmus egyik bölcsője", valamint hogy „a szíriai és iraki harcmezőkről tízezer, az Iszlám Állam oldalán harcoló potenciális terrorista térhet vissza". Szavait a boszniai politikusok harcos retorikával utasították vissza az elmúlt években, a nyugati liberális sajtó pedig jellemzően hallgatott, vagy egyszerűen „iszlamofób" jelzővel illette. Lánczi Tamás, a magyar XXI. Század Intézet igazgatójának elemzése olvasható a V4NA nemzetközi hírügynökségen.

A 3,8 milliós Bosznia-Hercegovinában a lakosságnak ma 40 százaléka muszlim.

A boszniai háború idején a bosnyák hadseregben a radikális iszlamisták, azaz mudzsahedek már 1992 februárjában megjelentek.

Különböző országokból érkeztek: az irániak voltak az elsők, őket követték harcosok Szaúd-Arábiából, Palesztinából, Jordániából, Jemenből, Afganisztánból, Katarból.

A legnagyobb katonai tapasztalattal és tudással rendelkezők Egyiptomból, Algériából, Marokkóból és Tunéziából érkeztek. A libanoni Hezbollah tagjai táborban képeztek ki katonákat, rendőröket és vezetőket Bosznia-Hercegovina hadseregének.

A háború után ezek az emberek nem tértek haza, hanem letelepedtek az országban.

A boszniai muszlimok többsége ugyan kerüli a szélsőségeket, de többen is csatlakoztak az iszlám egyik radikális ágához, a szalafista mozgalomhoz.

A nyugat-balkáni országokból nem meglepő módon aztán

2012 után több százan csatlakoztak az Iszlám Állam szíriai és iraki harcaihoz.

Boszniában eközben migrációs válsághelyzet van.

Migránsok a boszniai Velika Kladusában. A kép illusztráció Forrás: AFP/Elvis Barukcic

A Balkánon menetelő és jellemzően a bosnyákoknál várakozó több tízezer ember között nagy arányban lehetnek terroristák is.

Infrastruktúra, források hiányában különböző

muszlim szervezetek finanszírozzák a horvát határnál feltorlódott bevándorló tömegek ellátását

az országban.

Ennek pedig egyenes következménye, hogy olyan érdekkörök kezében van az irányítás, akik nem a muszlim bevándorlás feltartóztatásában, hanem annak felgyorsításában érdekeltek.

Az ugyanezen az útvonalon zajló drog-, fegyver- és emberkereskedelemben érdekelt transznacionális bűnszervezetek pedig szövetségesei azoknak a bosnyák politikusoknak, akik érdekeltek az országban a muszlim népességarány növelésében.

Nem nehéz belátni ennek biztonságpolitikai kockázatait Európa számára.

Idén februárban kiderült, hogy

Bosznia visszafogadja az iszlám radikálisokat.

A bosnyák vezetők mostani tiltakozásának hiteltelenségét mutatja az is, hogy amikor 2016 végén Kolinda Grabar-Kitarović ezt állította, akkor még élesen visszautasították, és azzal gyanúsították meg a horvát elnököt, hogy le akarja járatni az országot Európában.

Bár a bosnyák vezetők fogadkoztak, hogy őrizetbe veszik és elítélik a hazatérő harcosokat, eddig csak pár tucat embert ítéltek el, azokat is minimális, egy év börtönbüntetésre.

A kérdés már csak az, hogy

a horvát elnök figyelmeztetései évek óta miért nem érik el a nyugat ingerküszöbét?

A boszniai helyzet ugyanis nyilvánvalóvá teszi, hogy ha a nyugati politikusok nem vesznek tudomást a valóságról, nem gyorsítják fel a Balkán politikai és gazdasági integrációját, azzal az EU biztonságát veszélyeztetik.