Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A demográfiai folyamatok alapvetően meghatározzák egy térség életének, gazdaságának, társadalmának működését, de ez fordítva is igaz: a különböző gazdasági, technológiai, politikai folyamatok jól tükröződnek a népesedési adatokban. A World Population Prospects: The 2017 Revision című kiadvány a korábbi évek becsléseit a legfrissebb népszámlálási statisztikákkal frissítve szolgáltat előrejelzéseket 2100-ig.
Az ENSZ legfrissebb statisztikai adatai szerint a világ népességének száma kicsivel több, mint 7,5 milliárd fő volt 2017-ben (7 550 millió), ami 2005-höz képest 1 milliárd fős növekedést jelent. A Föld lakosságából a kontinensek igen eltérő mértékben részesednek: a népesség több mint fele Ázsiában él (4,5 milliárd fő),
második legnagyobb részesedéssel pedig Afrika rendelkezik, ahol a lakosságszám átlépte az 1 milliárd főt (1,2 milliárd), így itt a világ lakosságának 17 százaléka található.
A középmezőnyt Európa és Latin-Amerika képezi, 742 millió, illetve 646 millió fővel, míg a Föld népességének legkisebb hányada Észak-Amerikában és Óceániában található – 361, illetve 41 millió fő.
A Föld lakosságszámának jövőbeli alakulásáról az ENSZ háromféle becslést készít: alacsony, közepes és magas értékeket definiáló szcenáriót. A World Population Prospectben olvasható becslések a közepes forgatókönyv értékei. Analízisük szerint 95 százalék az esélye annak, hogy 2030-ra a Föld lakosságszáma 8,4 és 8,7 milliárd, 2050-ben 9,4 és 10,2 milliárd, 2100-ban pedig 9,6 és 13,2 milliárd fő között lesz – olvasható a Geopolitika oldalán.
Bár a növekedés üteme fokozatosan csökken, az ENSZ Titkárságának Gazdasági és Szociális Osztálya prognózisa szerint a következő évszázadig a Föld lakosságszáma emelkedni fog.
Napjainkban az évi átlagos növekedési ütem 1,1 százalék
– ami azt jelenti, hogy évente 83 millió fővel vagyunk többen –, 10 évvel ezelőtt 1,24 százalékos éves növekedésről beszélhettünk.
Bár napjaink legnépesebb kontinense Ázsia, az összes valószínű előrejelzés szerint Afrika fogja a legmeghatározóbb szerepet játszani a következő évtizedek során a Föld lakossága nagyságának és eloszlásának alakulásában. A 2050-ig előre jelzett népességnövekedés több mint fele Afrikában megy végbe, a várható 2,2 milliárd főből 1,3 milliárd ember fog ide születni.
A Föld régiói közül Afrika rendelkezik a legmagasabb népességnövekedési ütemmel,
ami 2010 és 2015 között 2,6 százalékos éves bővülést jelentett. A globális tendenciákkal párhuzamosan a lakosságszám bővülésének mértéke itt is csökkeni fog a jövőben, de értéke magasan a többi kontinens felett marad majd. Értékét az ENSZ 2045-2050 között 1,8 százalékra, 2095-2100 között pedig 0,66 százalékra becsüli.
Vagyis háromszor-hatszor nagyobb mértékben nő majd a lakosság Afrikában, mint a Föld más részein.
A termékenység Afrikában is csökken. 2010 és 2015 között átlagosan egy afrikai nőre 4,7 gyermek jutott. Az évszázad közepére a becslések szerint ez 3,1-re, az évszázad végére pedig 2,1-re fog csökkenni, ez azonban még így is igen magas érték.
A világ 22 legtermékenyebb országa közül – ahol egy átlagos nő öt gyermeknek adott életet — húsz Afrikában található, kettő pedig Ázsiában.
Afrikában a termékenység várható mérséklődésének ellenére számottevő népességnövekedést az ENSZ a kontinens fiatalos korszerkezetével magyarázza: Afrika nagyarányú fiatalkorú lakossága az elkövetkezendő évtizedek során válik felnőtté.
Összehasonlításul: míg a medián életkor Magyarországon 42,3 év, addig ez 14 afrikai országban a 18 évet sem éri el. Nigerben például alig haladja meg a 15 évet.
A medián azt a statisztikai értéket jelöli, amelynél a mintában pontosan ugyanannyi kisebb, mint nagyobb érték van. Vagyis a medián életkor azt jelenti, hogy ennél az értéknél ugyanannyi fiatalabb, mint idősebb ember él az adott országban. Vagyis egy "átlag magyar" 42,3 éves, míg egy "átlag nigeri" 15,4.
Ők várhatóan kevesebb gyermeknek adnak majd életet, mint szüleik, ám a korosztály nagy létszáma miatt a családonként alacsonyabb gyermekszám is nagymértékű növekedést jelent majd az összlakosság tekintetében. Ráadásul, mivel a várható élettartam is nő, hirtelen rengeteg embernek kellene munkát adni a gazdaságilag legelmaradottabb kontinensen.
Ez tovább növeli a munkanélküliséget, és ezzel erősíti a migrációt, ha az ENSZ és a fejlett országok nem az afrikai gazdaság fejlesztésével, hanem a migráció növelésével foglalkoznak.
Afrika demográfiai tendenciái a következő évszázad elejére módosítják a kontinensek részesedésének arányát a Föld lakosságából. Afrika az egyetlen kontinens, melynek részesedése növekszik az évszázad végéig, minden más régióban csökkenés várható. Míg napjainkban az emberiség 60 százaléka Ázsiában él, addig az évszázad közepére ez az érték 54-re, 2100-ra pedig 43 százalékra csökken majd.
A többi kontinensen kisebb mértékű mérséklődésre lehet számítani:
Európa részesedése a jelenlegi 10 százalékról 2100-ra 6 százalékra csökken, Latin-Amerikában a mostani 9-ről szintén 6 százalékra apad a népesség arányának értéke, Észak-Amerikában 1 százalékpontos csökkenés lesz a jelenlegi 5 százalékról,
Óceánia a világ lakosságszámából való részesedése pedig az évszázad során végig 1 százalékon stagnál majd. Ezzel szemben Afrikában a megoszlás értékének meredek emelkedése várható: a jelenlegi 17 százalékról 2050-re várhatóan 26 százalékra, 2100-ra pedig 40 százalékra emelkedik részesedése a Föld lakosságából.
Mint arról korábban beszámoltunk, akár 140 millió migráns is érkezhet Európa felé Afrikából 2050-ig egy friss világbanki tanulmány alapján. Johannes Teyssen, a német E. ON vezérigazgatója szerint többek között azzal lehetne megállítani ezt a folyamatot, ha felgyorsulna a fekete kontinens villamosítása.
Az Afrikából kiinduló migráció szinte biztos, hogy a következő évtizedekben is folytatódni fog, mivel egy tanulmány szerint 2100-ra 4,5 milliárdra is nőhet a kontinens népessége.
A Migrációkutató Intézet korábban a klímaváltozás és afrikai migráció közötti összefüggéseket vizsgálta, a kérdésre vonatkozó nemzetközi és hazai szakirodalom áttekintésével. A téma aktualitását az adja, hogy az elmúlt évtizedek során nem csupán a tudományos és a politikai életbe, de a mindennapi témák közé is beszüremkedett a klímaváltozás ügye.
