Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ma már mindenki előtt ismert, hogy a bukott szocialista miniszterből bevándorláspártivá lett köztársasági elnök, Emmanuel Macron a mindenkori francia történelem legnépszerűtlenebb, legmegosztóbb politikusa lett, aki bárhová megy, bármit is mond az embereknek, az általában mindig botrányba fullad.
Ha éppen nem fütyülik ki, akkor ki kell menekíteni az elégedetlen tömegből vagy a zene ünnepén melegjogi aktivistákat és a fehér gyerekek halálát kívánó rappert fogad az Élysée palotában, esetleg félmeztelen karibi bűnözőkkel szelfizik. De az is előfordult, ami még soha sem egy francia elnök életében: ki kellett jelentenie, hogy az egyébként szadista testőrparancsnoka, Benalla nem a szeretője.
Francois Bert neves személyiségkutatónak természetesen feltűnt, hogy nagyon sok minden nincs rendben Macron személyiségével, amely szerinte jellemzően a nárcisztikus emberek vonásait tükrözi.
A bevándorláspárti Macron mind nemzetközi terepen, tehát a külföldi államfőkkel, mind a francia emberekkel úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, akinek életében először mondanak nemet.
A Benalla-ügy (Benalla Macron szadista testőrparancsnoka volt), minisztereinek sorozatos lemondása és az európai szintéren zajló ellenségkeresések mind-mind arra utalnak, hogy Macron személyisége valójában egy eltorzult, beteges ember képét tükrözi.
A szakértő konkrétan patológiai, tehát beteges dimenzióra utal Macron viselkedésében, jellemzően egy olyan személy benyomását keltve, aki nem viseli el a valósággal való szembesítést.
Érthető az is, hogy nemrégiben rendkívüli szabadságra kellett mennie, hiszen a valósággal való szembesülés nagyon fárasztó dolog - írja a szakember. Macron saját meggyőződése szerint tökéletes, ami minden nárcisztikus ember drámája is egyben. A szakértő szerint, mint sokan mások, eleinte Macron is „csak" egy tisztán nárcisztikus ember volt, aki el se tudta képzelni, hogy a dolgok másképp is lehetnek, mint ahogy ő látja, és azokat elképzeli. Csak olyan emberek vették körül, akik ezt a képzetét erősítették, csak dicsérték, kiemelve, hogy mennyire tökéletes (mármint Macron). Miután elnök lett, döntéseket kellet hoznia és egy másik valósággal is szembesülnie kell nap mint nap (ez történik mostani „történelmi" körútján is). És ebben a pillanatban elveszett. Az európai szintéren, amikor a nagyformátumú Orbán Viktorral vagy Matteo Salvinivel szembesül, akkor megbukik az a modellje, ami alapján megválasztották, és amiért harcol.
A neves személyiségkutató felidézi és igazat ad annak az interneten terjedő véleménynek, hogy Macron kezdetben arról álmodott, hogy a világ irányítója lesz, később csak Európa elnökének képzelte magát, de mostanra már a franciák sem tartják elnöküknek. A bukást nagyon nehéz elviselni. A szakember szerint Macron úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, akinek először mondtak nemet életében. Rájött arra, hogy mind „ellenállhatatlan'" oldala, mind meggyőző ereje ellenállásba és ellenkezésbe ütközik. Egy megváltozott világgal szembesül, amelyhez képtelen idomulni, és
csak azt hajtogatja, hogy tökéletes vagyok és a végén mindenki behódol a vonzerőmnek.
De ezt nem működik a szakértő szerint. És nem tudja elfogadni, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogy ő akarja vagy állítja. Ez egyébként - véli a szakember - minden „toxikus" személyiségnek (mint amilyen Macroné is) a sajátja. Szüksége van tehát arra, hogy valahol levezesse az így keletkezett feszültséget. Minden negatívum, amit Macron a franciákról mondott eddig, vagy azokról az európai vezetőkről állított, akiket hazugsággal vádolt meg, valójában saját hibáinak és a valóságnak a kivetítése. Bert említ néhány történelmi példát is, mint például Churchill, Napoleon vagy Sarkozy, akik meglehetősen összetett személyiségjegyeket hordoztak, nárcisztikusak is voltak, de ettől még nem voltak rossz vezetők.
Macron más kategória, nála ugyanis nem azzal van a baj, hogy „csak" nárcisztikus, nála a valóság érzékelése és felfogása a problematikus,
egy kínai nagy fal választja el a valóságtól
- fogalmaz a neves szakember, aki szerint a viselkedése már patologikus és gyógyíthatatlan jelleget öltött. Abban a stádiumban van, ami a perverz nárciszkórban szenvedőket jellemzi – teszi hozzá Francois Bert.
