Izrael határkerítéssel állította meg az afrikai migránsok beáramlását

Izraelben élő, afrikai származási illegális migránsok, illusztráció
African refugees hold up placards during a demonstration on the streets of Tel Aviv, 02 November 2007. Hundreds of African refugees, Israeli and foreign activists protested today regarding what they feel is the Israeli government's indifference to the fates and rights of refugees. AFP PHOTO/JACK GUEZ. / AFP PHOTO / JACK GUEZ
Vágólapra másolva!
Izrael és a modern népvándorlás – A migrációs kérdés egy bevándorló-hátterű országban cím alatt a Migrációkutató Intézet legújabb tanulmányában Izrael és a modern migrációs válság kapcsolatát elemzi, tekintettel arra, hogy a térség egyetlen európai kultúrájú országaként a zsidó állam tapasztalatai számos fontos tanulságot tartogathatnak akár Magyarország számára is. A bevándorlás komoly társadalmi feszültségeket generált a közel-keleti országban, amit illegális afrikai migránsok által elkövetett, a sajtóban és a rendőrségi statisztikákban is dokumentált bűnesetek súlyosbítottak. A kialakult helyzetre a zsidó állam számos nagyszabású projekttel, intézkedéssel (határkerítés-építéssel, a choloti tábor üzemeltetésével, repatriálással) felelt.
Vágólapra másolva!

Az illegális afrikai bevándorlás Izrael területére a kétezres évek első évtizedének második felében kezdődött, amikor elsősorban az egyiptomi-izraeli határon kelt át nagyszámú illegális bevándorló a zsidó állam irányába.

Afrikai migránsok tüntetnek Tel-Avivban Forrás: AFP/Jack Guez

Izraeli kormányzati adatok szerint 26 635 ember érkezett így a Szentföldre 2010 júliusáig, majd 2012 januárjára ez a szám 55 000 főre nőtt.

Izrael ezért falat épített az egyiptomi határra, mely 2013 decemberére készült el.

2018 márciusában a bevándorlási hatóságok szerint 36 630 afrikai bevándorló tartózkodott Izrael területén (az Izraelben született gyermekeiket nem beleszámolva), így a bevándorlók jelenleg körülbelül az ország lakosságának 0,5%-át teszik ki.

Állampolgárságuk 99%-ban afrikai, melyből 72% eritreai, 20% szudáni, a maradék pedig egyéb.

Számos migráns kér menekülti státuszt az ENSZ 1951-es genfi egyezménye alapján.

A bevándorlók igen jelentős részét – főleg az eritreaikat és szudániakat – nem lehet eltávolítani Izraelből, ugyanis országukban az ENSZ menekültügyi főbiztosának véleménye szerint erőszakos események történnek.

Izraeli hatóságok szerint a menekültek 60%-a Tel-Avivban, 20%-a Eilatban, a többiek pedig főként Asdódban, Jeruzsálemben és Aradban élnek.

A bevándorlók 85%-a férfi.

Az izraeli kormány álláspontja szerint a többségük nem menekült, hanem gazdasági migráns, akik egy jobb élet reményében érkeztek Izraelbe. A legtöbb migráns ennek ellenére menekültstátuszért folyamodik, amint megérkezik az országba.

Izrael nem dolgozza fel az egyéni menekültkérelmeket,

hanem – mint látni fogjuk – a megállapított származási ország alapján automatikusan ad időszakos tartózkodási engedélyt, vagy hoz egyéb döntést. Korábban ilyen automatikus befogadó döntést hoztak például Elefántcsontpart és Dél-Szudán esetében is, azonban ez egy ideje már nem bevett gyakorlat.

A legtöbb migráns

A releváns média szerint dokumentált esetek ismertek migránsok csempészek általi túszul ejtéséről, kirablásáról, megerőszakolásáról, esetenként meggyilkolásáról.

Ugyancsak veszélyforrást jelenthet az egyiptomi határőrség, amely 2008-as és 2011-es cikkek szerint éles lőszerrel próbálta megakadályozni a határátlépéseket – igaz, az utóbbi években effajta cikkek nem jelentek meg.

Izrael legfőbb válasza a migrációs kérdésre az egyiptomi szakaszra épített határkerítés, héber nevén a „Homokóra-projekt” volt, amihez Egyiptom is hozzájárult.

A 2010-es terv eredetileg egy fém elválasztófalból állt volna szögesdróttal, azonban később kamerákkal, radarral, mozgásérzékelővel és a jóval nehezebben áttörhető pengésdróttal ellátott kerítés mellett döntöttek.

Határkerítés Izrael és Egyiptom között Forrás: AFP/Jack Guez

Ebben szerepe lehetett a 2011-es dél-izraeli támadássorozatnak, melyet Egyiptomból átszivárgott szélsőségesek követtek el. 2013 januárjára készült el a fal, a későbbi kiegészítések 2015 decemberében zárultak.

Egy 2017. januári cikk szerint

a kerítés magasságát 5-ről 8 méterre emelték.

A kerítés 245 kilométer hosszú, és médiaforrások szerint az űrből is látható.

Megépítése 450 millió amerikai dollárba került, így Izrael történetének egyik legdrágább projektje volt. 2018 tavaszáig 64 842 személy érkezett illegálisan Izrael területére, ám mint kormányzati statisztikából kiolvasható,

2006-tól az illegális migráció szinte töretlenül jelentősen, majd 2010-től drasztikusan növekedett.

Az izraeli-egyiptomi határkerítés hatása látványosan csökkentette az illegális migrációt 2013-tól napjainkig.

Izrael másik fontos intézménye az illegális migráció kezelésére a choloti (Negev-sivatag) lakótábor volt.

A tábor a palesztin beszivárgók és terroristagyanús elemek ellen hozott jogszabály migránsokra való kiterjesztését követően jött létre 2014-ben, egy 93 millió amerikai dollár értékű beruházás keretében.

Az ott tartózkodóknak naponta be kellett jelentkezniük a tábor ellenőrei előtt,

egyébként elhagyhatták a területet. A choloti tábort szögesdrót vette körül, egy-egy szobájában 6-6 férfi élt. A komplexumhoz kulturális központ, illetve eritreai és szudáni étkeket adó ebédlő tartozott.

Ennek ellenére a balliberális és bevándorláspárti nemzetközi sajtóban „szégyenként”, „a világ legnagyobb internálótáboraként” mutatták be az intézményt.

A kerítés egy része Forrás: AFP/Menahem Kahana

Az izraeli Legfelsőbb Bíróság döntését követően – mely szerint alaptörvény-ellenes az afrikai migránsok hosszú időre történő bezárása – 2018 májusára az utolsó eritreai és szudáni férfiak is elhagyták a choloti tábor területét.

Izrael migrációs politikája

2013-tól szigorították az egyiptomi határon való belépést, s előzetes letartóztatásba (börtönökbe vagy kibucokba) helyezik az illegális határátlépőket, illetve

2012-ben és 2015-ben döntés született az afrikai bevándorlók haza-, vagy harmadik országba szállításáról.

Ugyancsak 2012-től a korábban a júdeai és szamáriai palesztinok izraeli állampolgársági kérvényeit ideiglenes blokkoló 2003-as törvényt kiterjesztették az afrikai migránsokra is, miközben számos hazatelepítési programot is kezdeményeztek az illegális bevándorlás kezelésére.

Dél-Szudánt példának okáért már biztonságosnak ítélték, ezért

1300 szudáni migránst küldtek vissza a hazájukba azok beleegyezésével.

A choloti táborból eritreai bevándorlókat is rávettek az önkéntes hazatérésre, noha egyes „civil” szervezetek által készített tanulmányok vitatják döntésük „önkéntes” mivoltát.

Ilyen módon 2015-re mintegy 9000 migránst távolítottak el az országból.

A kormány 2015-ben bejelentette, hogy az eritreaiak esetében a teljes migránspopulációra ezt a módszert kívánja alkalmazni.

Akik elfogadják az önkéntes kitelepülés lehetőségét, azoknak az izraeli kormány 3500 amerikai dollárt ad. 2015-ben 485-en, 2016-ban 506-an, 2017-ben 630-an és 2018-ban pedig tavaszig 128-an éltek a lehetőséggel.

A kormány

ahhoz is segítséget nyújt, hogy egyes migránsok továbbmehessenek Svédországba, Hollandiába, Németországba vagy Kanadába.

Uganda 2018 tavaszán bejelentette, hogy tárgyalásokat folytat a zsidó állammal kivándorolt állampolgárai visszavételéről, ezek azonban májusi hírek szerint kudarcba fulladtak.

A choloti tábor bezárását követően új relevanciát nyert az izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete által kiadott, Gideon Sa'ar által jegyzett tanulmányban feltett kérdés, hogy vajon az ellenlépések erózióját követően nem fog-e látványosan növekedni az országot célba vevő illegális migráció.

Izraelben is nagy gond a migránsbűnözés

Avi Kohen izraeli újságíró a Jiszrael Hajom hasábjain a migrációs hullámot követő dél-tel-avivi hétköznapok érzékletes leírását adta a Félelem az utcákon című írásában: „A régi tel-avivi központi buszmegálló területe egy ideje senkiföldjévé vált. A hatóságok kivonultak a területről, átadva azt az idegeneknek.”

Afrikai migránsok tüntetnek Tel-Avivban a kitoloncolásuk ellen Forrás: AFP/Jack Guez

A rendőrség igyekszik megbirkózni az erőszak hullámaival, de nincsen elég emberük, és a tel-avivi rendőrségnek nehéz választ adni a jelenségre.

Közel 50 000 migráns él a központi buszpályaudvar környékén, azaz a tel-avivi lakosság több mint tíz százaléka.

A többség csupán meg akar élni, de vannak, akik alkoholhoz nyúlnak.

Mások jobb esetben apróbb, rosszabb esetben viszont komolyabb bűncselekményeket, esetleg nemi erőszakot követnek el.

A cikk egy helyi rendőrtiszt, Erez Katabi szavait idézi, aki szerint

2012-ben 148 esetből 134-nél migránsok követték el a rablásokat.