Új világrendet hozhat a formálódó nagyhatalmi szövetség

Sajátos hatalmi együttműködés körvonalazódik Délkelet-Ázsiában az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán és India között. A biztonsági kezdeményezés egyelőre nem nyert intézményesített formát, a feleket egyelőre inkább a Kína-ellenesség tartja össze. Már tíz évvel ezelőtt is szorosra próbálta fonni a viszonyát a négy ország, de akkor belpolitikai okokból meghiúsult a mélyebb integráció. Hasonló veszélyek most is vannak, és Peking sem érdekelt egy ellene formálódó biztonsági szervezetben.

Miközben az európai kontinens gyakorlatilag 2015 óta a migránsválság egyre-másra kiújuló hullámaival próbál megbirkózni, addig tőlünk több ezer kilométerre egy korábban nem látott szövetség formálódik a Kína által keltett kihívások miatt. Tavaly év végén az Egyesült Államok, India, Japán és Ausztrália felújította a négyoldalú biztonsági dialógust egymás között. Manilában négyoldalú megbeszélést tartottak Ausztrália, India, Japán és az USA külügyminiszterei.

2018. február 18-án pedig az Australian Financial Review egy neve elhallgatását kérő magas rangú amerikai tisztségviselőre hivatkozva közölte a hírt, miszerint

a négy ország azt is célul tűzte ki, hogy Kína Új Selyemút kezdeményezésével szemben egy saját alternatív infrastrukturális modellt állítsanak fel Ázsia gazdaságai számára.

A kezdeményezés egyáltalán nem számít újdonságnak, mivel 2007-ben már asztalhoz ültek a felek, de a négyoldalú együttműködés akkor megakadt.

Biztonsági együttműködés formálódik azz Egyesült Államok, Japán, India és Ausztrália között Forrás: AFP/Danny Kelley

Kína miatt aggódnak

A négy ország együttműködését a Csendes-és az Indiai-óceán térségében érdekes módon nem az Egyesült Államok kezdeményezte a 2000-es évtized derekán. Shinzo Abe, Japán miniszterelnöke hívta életre az együttműködését. Célja az volt, hogy a négy állam által vallott értékeket terjesszék a délkelet-ázsiai régióban, azonban Peking a kezdetektől fogva úgy értékelte a szövetségi kezdeményezést, hogy az elsősorban ellene irányul. Abe 2007-es lemondása, valamint Kevin Rudd ausztrál munkáspárti politikus választási győzelme miatt az együttműködése megszakadt.

Annak ellenére, hogy a négy ország biztonsági együttműködése megszakadt, a felek az elmúlt tíz évben több katonai és biztonsági együttműködést kötöttek. Természetesen több hadgyakorlatot is tartottak a térségben az érintett országok. Ahogyan a 2000-es évek közepén, úgy most sem az Egyesült Államok szorgalmazta a négy ország szorosabb együttműködését.

Japán, Ausztrália és India az elmúlt években egyre nagyobb aggodalommal figyeli Kína katonai és gazdasági térnyerését a térségben,

miközben az USA számára a hatalmi egyensúly megőrzése a legfontosabb. Éppen ezért a szövetségben mindegyik szereplő viszonylag eltérő érdekek mentén vesz részt.

Hszi Csi-ping pártfőtitkár, kínai elnök egyre erősebbé teszi az ázsiai nagyhatalmat. Mindez aggodalmat kelt a térségben Forrás: MTI/EPA/Hou Hvi Jung

Ausztrál fordulat

Ausztrália még 2008-ban azért robbantotta szét a négyes biztonsági szövetséget, mert Kevin Ruud abban bízott, hogy sikerül olyan pozícióba lavíroznia országát, ami egyfajta kiegyensúlyozó szereplő lett volna Peking és Washington között. Ez a politika azonban nem vezetett sikerre, mivel mostanra Canberra gazdaságilag sokkal jobban függ Pekingtől, mint Kína Ausztráliától. Tavaly óriási botrány lett a szigetországban abból, hogy a kínai befolyásszerzési törekvések az ország politikai rendszerében is megjelentek.

Mindez gyors irányváltásra késztette Ausztráliát, és egy csapásra sikerült két legyet ütnie.

Egyrészt nyílt elköteleződését fejezte ki, hogy a régióban továbbra is az USA legfontosabb szövetségese, valamint az Indiával való szorosabb viszony révén Canberra megkezdhette az ausztrál gazdaság túlságosan Kína-függőségének a leépítését. A négyszereplős biztonsági együttműködés éppen ezen fejlemények miatt jóval kevésbé osztja meg az ausztrál politikát, mint tíz évvel ezelőtt, ezért a szövetség sikeresebb lehet, mint a korábbi évtizedben.

Versenyfutás az Indiai-óceánon

India pozíciója némileg más ebben az együttműködésben. Delhi számára tíz évvel ezelőtt még nagyon fontos volt, hogy a Kínával való kereskedelmi kapcsolatokat ne terhelje meg semmilyen biztonságpolitikai ellentét. Mára India számára is egyre fontosabb, hogy a felemelkedő kínai hatalommal szemben megfelelő védelmi állásokat építsen ki az Indiai-óceán térségében. Ennek egyik kiemelkedő eseménye volt, hogy Újdelhi 2014-ben egy speciális globális megállapodást kötött Japánnal, aminek egy nagyon széles körű védelmi fejezete is volt.

Komoly katonai és gazdasági versenyfutás folyik az Indiai-óceánon Forrás: AFP/Cpois David Connolly

Újdelhi számára a legfontosabb stratégiai cél az lett, hogy az Egyesült Államok és Japán segítségével ellensúlyozni tudja az egyre erősebb kínai jelenlétet az Indiai-óceánon.

Indiában komoly aggodalmat keltett, hogy Peking 2017-ben haditengerészeti bázist létesített az afrikai Dzsibutiban.

Így Kína elérte, hogy sokkal könnyebben tudjon hajózni az Indiai-óceánon, mint a korábbi évtizedekben, és stratégiai előnybe került Indiával szemben.

Nem kérnek az új selyemútból

Japán számára a négyhatalmi együttműködés már a 2000-es évek közepén is nagyon fontos volt Peking nagyhatalommá válása miatt. Tokió számára a szövetség abból a szempontból jelent nagy értéket, hogy az óceánokon ellensúlyozhatja a kínai befolyást, és képes megfelelő védelmi garanciákat nyújtani a szigetország számára. Tokió számára az egyik legnagyobb kihívást a kínai tengeriselyemút-kezdeményezés jelenti, mivel az képes lehet arra, hogy megnehezítse Japán számára a fontos nyersanyagok beszerzését. Éppen a kínai kezdeményezéssel szemben hozta létre Japán Indiával közösen még 2017 végén az Ázsia-Afrika Növekedési Korridort.

Japánnal szemben az Egyesült Államok számára a négyes biztonsági együttműködés nem olyan fontos. Mindennek ellenére a Trump-adminisztráció is egyre inkább felismeri az együttműködésben rejlő lehetőségeket, mivel a korábbi, Pekinggel való mérsékeltebb politikát egy elhidegülés váltotta fel.

Az elmúlt években az amerikai-indiai együttműködés erősödése volt az egyik legfontosabb célkitűzése Washingtonnak,

és mindez természetesen retorikai szinten is megjelent. Washingtoni illetékesek napjainkban inkább beszélnek indiai-csendes-óceáni együttműködésről, mint amerikai-ázsiai együttműködésről.

Több ország aggódik Kína megerősödése miatt, de nyílt konfliktust sem szeretnének kiprovokálni Forrás: Imaginechina/Deng Fei

Gyenge lábakon álló együttműködés

Összességében a közös pontok ellenére a négy hatalom intézményesített együttműködése még meglehetősen távoli. Bár több közös pont van, amiben egyetértés van a felek között, így például az azonos politikai rendszerek és értékek képviselete, de a politikai kockázatok meglehetősen nagyok a jövőbeli együttműködés előtt. Abban az esetben, ha Shinzo Abe távozna Japán éléről, vagy pedig Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnöknek is el kell hagynia a hivatalát, akkor az akár véget vethet a négyes szövetségkezdeménynek.

Az is tény, hogy a 2017. novemberi négyes találkozó óta a felek nem tartottak újabb csúcstalálkozót. Másrészt a négy ország intézményesített együttműködése komoly ellenlépéseket váltanak ki Pekingből és mindezt a régiós országok elkerülnék köszönhetően a korábban is említett egyre mélyebb gazdasági függőség miatt. Tehát

egyelőre nem beszélhetünk arról, hogy egy NATO-hoz hasonló szerveződés alakulna Délkelet-Ázsiában,

de a kínai fenyegetés növekedése a későbbiekben akár ilyen irányba is elmozdíthatná az érintett államokat.