A migráció újabb időzített bombája robbant Franciaországban

2018.04.05. 14:17

A francia társadalom továbbra is tehetetlenségbe és kétségbeesésbe süppedt az újabb, carcassonne-i merényletet követően, miközben 66 százalékukat aggasztja az európai muszlimok növekvő aránya, 53 százalékuk szerint a migráció pedig megváltoztatja a francia kultúrát és identitást - derült ki a Századvég Alapítvány nemzetközi kutatásából.

A carcassonne-i merénylet tragikus és egyértelmű vészjelzés: a francia társadalom elvesztette önvédelmi képességét, a francia politikai elit pedig nem képes megvédeni az állam polgárait. A túszejtésbe torkolló és egy rendőr mártírhalálát követelő terror akció a migrációhoz kapcsolódó radikalizálódás iskolapéldája: az elkövető, Redouane Lakdim, egy második generációs bevándorló, a biztonsági szervek által számon tartott bűnözésből élő munkanélküli, egy dél-francia város no-go zónájának lakosa. 

Radouane Lakdim a saját apját is megvetetteForrás: AFP/Handout

Állam az államban

Lakdim családja Marokkó egyik legszegényebb vidékéről származik. A férfi hét hónapos volt, amikor anyjával és testvéreivel – családegyesítés keretében – a családfőt követve átköltöztek Franciaországba. Redouane és lánytestvérei az Ozanam nevű, észak-afrikai bevándorlók által lakott, a szervezett bűnözés, erőszak és drogkereskedelem egyik bástyájának számító, klasszikus no-go zónában nőttek fel. A kerület lakosai már tíz évvel ezelőtt nyílt levélben fordultak az akkori államelnökhöz, Nicolas Sarkozyhez, kifejezve elkeseredésüket, hogy lakóhelyük a rendőrség által is elkerült senki földéjévé vált. Egy, az AFP hírügynökségnek nyilatkozó helyi francia asszony szerint a rendőrségnek számos alkalommal jelezték, hogy lövöldözések történnek a negyedben, a Le Figaronak pedig azt mondta egy korábbi lakos, hogy a kerület, amely gyakorlatilag állam az államban, a helyi drogkereskedelem központja.

Bosszúállás

A no-go zóna lakosainak a támadásra adottreakciója azonban további súlyos problémákat vetít előre: a fiatalok között voltak, akik a kiérkező rendőröknek azt kiáltották: „Radouane egy hős!", míg az anyák kétségbe esve magyarázták: nincs semmilyen befolyásuk a gyermekeik felett, az apák már régóta meg sem próbálják kordában tartani a tengődő, bűnözésből élő fiatalokat, akik a negyed lakóit is rettegésben tartják erőszakos viselkedésükkel. Lakdim esete ebben a tekintetben is tipikus: évekkel ezelőtt külön költözött családjától, miután saját apját, az évtizedekkel ezelőtt érkezett első generációs vendégmunkást hitetlennek bélyegezte, mondván, kiszolgálja a francia államot ahelyett, hogy bosszút állna a sorozatos megaláztatások miatt.

Áldatlan állapotokat teremtenek a migránsokForrás: AFP/Christophe Archambault

Az első generációs bevándorlók, bár magukkal hozták és gyermekeiknek is átadták a gyarmatosítás keserű tapasztalatát és emlékezetét, megpróbáltak szabálykövető, konfrontációktól mentes magatartást tanúsítani, munkát vállalva vagy segélyen élve. Gyermekeik generációja azonban már távolról sem hálás az európai élet kínálta lehetőségekért. A no-go zónákat a pusztító düh nemzedéke lakja, akiknek dühét tovább táplálja a szüleik hazájába tett rendszeres látogatás – ez a tapasztalat általános a második generációs elkövetők esetében –, valamint az, hogy helyzetükért a muszlimokat ért vélt vagy valós hátrányos megkülönböztetést okolják. Lakdim, ismerősei szerint az első, tiltott fegyverviselés miatti letartóztatását követően vált radikálissá, s 2014 óta mint potenciális elkövetőt tartották számon, ám bizonyítékok híján szabad lábon maradt.

Így hódít teret a radikális iszlám

Az apák nemzedékének csöndje tehát időzített bombának bizonyult, amely fiaik kezében robban. A migrációt támogató politikai irányvonal, a radikális iszlamizmus térhódítását elősegítő kibékíthetetlen történelmi és társadalmi törésvonalak, valamint az a leegyszerűsítő megközelítés, ami a karhatalom problémakezelését jellemzi, a gyarmatosítás új és véres fejezetét írja. A francia rendőrség és hírszerzés ugyanis egyszerre örököse és áldozata a gyarmatosítás hagyományainak: rendszeresen alábecsülik a fiatal észak-afrikaiak dühét és erejét, egyszerű köztörvényes bűnözőként kezelik őket, akiket néhány börtönben töltött évvel meg lehet regulázni, vagy éppen félemlíteni. E stratégia eredményei azonban a várttal éppen ellentétesek: a terrorakciók elkövetői szinte kivétel nélkül börtönviseltek, sokuk esetében éppen a börtönben került sor a terrorizmus és a radikális iszlamista ideológia iránti elköteleződésre. A köztörvényes bűnöző számára az iszlamizmus ugyanis olcsó, instant megoldás, amely a hősiesség ígéretével kecsegtet.

Struccpolitika

A baloldali és liberális politikai és értelmiségi elit struccpolitikája eközben egyre inkább aggasztja a francia társadalom egészét. A franciaországi helyzetet vizsgáló kutatások rendszerint rámutatnak a nyilvánvaló társadalmi és vallási feszültségekre. Ám ahhoz, hogy felismerjük a rendszer kudarcát és sebezhetőségét, bármely migránsok által lakott külvárosban tett látogatás elegendő.

A Századvég Alapítvány legfrissebb, az egész európai unióra kiterjedő Project 28 elnevezésű közvélemény-kutatása, – amelynek eredményeit a legutóbbi merénylet előtt hozták nyilvánosságra – a francia társadalom esetében leleplező erejű. Az eredmények szerint a francia lakosság 76 százaléka véli úgy, hogy a bevándorlók Franciaországba áramlása komoly aggodalomra ad okot.

A francia válaszadók 66 százaléka azt mondta, hogy az illegális bevándorlás, különösképpen az Afrikából érkező tömeges migráció fokozottan veszélyes az ország jövőjére nézve. A kérdésre, hogy a terrorcselekmények előfordulását valószínűnek tartják-e hazájukban, a francia válaszadók 91 százaléka igennel válaszolt. A franciák 66 százalékát aggasztja az európai muszlimok növekvő aránya, 53 százalékuk szerint a migráció megváltoztatja a francia kultúrát és identitást, 51 százalékuk pedig ellenzi a migránsok családegyesítését.

A Project 28 kutatás 2018-as eredményei az elmúlt két év viszonylatában a társadalmi borúlátás és félelem drámai erősödését mutatják. A politikai vezetés és a média mindeközben a felelősség kérdésének felvetéséig sem jut el, hiszen a probléma nagyságrendjét is tagadják. A kérdés csupán az, hogy az agresszió és a nyomában születő rettegés mikor töri át a hallgatás és hárítás falait.

Az elemzést összeállították:
Abdessamad Belhaj, kutató, Migrációkutató Intézet
Speidl Bianka, vezető kutató, Migrációkutató Intézet