Ezek a külföldi hatalmak fő célkitűzései a szíriai polgárháborúban

Ahogy azt már évek óta tudjuk, a szír konfliktus nem egyszerűsödik le Bassár el-Aszad elnök és a lázadók közötti összetűzésekre. Több térségbeli és azon kívüli ország is beavatkozott ebbe, eléggé változatos okok miatt. Ezek a következők lehetnek: katonai, vallási, gazdasági vagy biztonságpolitikai motivációk, írja a Deutsche Welle. 

Irán: Aszad legfontosabb támogatója

Első látásra a szekuláris Szíria és a teokratikus Irán között nem sok hasonlóság van.

Ennek ellenére – a 2015-ös orosz beavatkozásig – éppen Teherán akadályozta meg Aszad bukását.

Az iráni rezsim fegyvereket, pénzt, titkosszolgálati információkat, katonai tanácsadókat, és ami a legfontosabb, hadosztályokat bocsájt Damaszkusz rendelkezésére. Az utóbbiak az Iszlám Forradalmi Gárda, a síita milíciák és a Hezbollah nevű terrorszervezet harcosai.

A szíriai polgárháború állása a török beavatkozás előtt. Forrás: Origo

Mivel a szunnita dzsihadisták – például az Iszlám Állam és az an-Nuszra Front – elleni küzdelem miatt a polgárháború vallási jelleget is kap, ezért

Teherán úgy tüntetheti fel magát, mint a síita érdekek védelmezője.

Aszad elnök egyébként alavita vallású, ami a síitizmus egyik szektája. Szíriát az alavita elitek irányítják, a helyi keresztények informális támogatásával.

Teherán és Damaszkusz szövetségének persze vannak pragmatikusabb okai is, például az amerikai befolyás gyengítése a Közel-Keleten, Izrael hatalmának a visszaszorítása, továbbá Irak megmaradt hadállásainak a letörése.

A legfontosabb azonban Szaúd-Arábia és az általa vezetett Perzsa-Öböl Menti Együttműködési Tanács hatalmának a csökkentése.

Geostratégiai szempontból is fontos Iránnak Szíria, mivel területi kapcsolatot jelent a befolyása alatt lévő Libanonnal és az azt domináló Hezbollahhal.

Oroszország: Aszad megmentése

Amikor úgy tűnt, hogy a szír elnök elveszti a polgárháborút, akkor megjelent a hadszíntéren Putyin. Moszkva 2015-től nyújt katonai segítséget Damaszkusznak. Az oroszok hivatalos álláspontja szerint az

elsődleges célpont az Iszlám Állam volt, de a gyakorlatban minden Aszaddal szembenálló fél ellen fellépnek.

A szír polgárháború abban segített Putyinnak, hogy az ukrán konfliktus után megmutathassa, hogy hazája nincs elszigetelve a nemzetközi közösségen belül. A kooperáció természetesen Aszadnak is nagyon hasznos, mivel orosz segítséggel jelentős területek szerzett vissza.

Moszkva legnagyobb győzelmei Alleppóban és Palmürában voltak.

A Földközi-tenger medencéjében az egyetlen orosz katonai bázis a szíriai Tartúszban található, ennek védelme Oroszország régióbeli hatalmi törekvései szempontjából létfontosságú.

Szaúd-Arábia: háború Iránnal közvetítők segítségével

A rijádi vezetést aggodalommal tölti el, hogy az amerikaiak 2003-as iraki beavatkozása óta folyamatosan nő legfőbb riválisuk, Teherán befolyása a térségben.

A szaúdiak célja, hogy éket verjenek Irán és Szíria közé.

A polgárháború kirobbanása óta Rijád masszívan támogatja az Aszad rendszerével szemben fellépőket. Azt akarják elérni, hogy megdöntsék a damaszkuszi rezsimet és egy szaúdiakkal szimpatizáló új politikai elitet juttassanak hatalomra.

Ezért Rijád az Iszlám Államnak is küldött fegyvereket, illetve pénzt.

A szír konfliktust ebből a szempontból úgy kell értelmezni, mint egy helyettesítő háborút Irán és Szaúd-Arábia között.

Törökország: régebben barátok, most ellenségek

A polgárháború 2011-es kitörése előtt Erdogan és Aszad viszonya kimondottan jónak volt tekinthető. A polgárháború következtében azonban minden megváltozott,

Ankara legfőbb célja azóta a damaszkuszi rezsim bukásának az elősegítése.

Erdogan akkori miniszterelnök és Aszad elnök 2011-ben. Forrás: AFP PHOTO / HO / SANA

Ezért működtek együtt a törökök az Iszlám Állammal és más dzsihadista szervezetekkel is. Most Erdogan azt akarja elérni, hogy megsemmisítse a kurdok állásait a régióban, mert

ha létrejön egy erős autonóm, vagy netán önálló Kurdisztán, az a törökországi kurdokat arra késztetné, hogy csatlakozzanak ehhez az államhoz.

Török szempontból nézve Ankarának akkor is megéri hosszabb távon felmorzsolni a kurdokat, ha közben megromlik a viszonya a NATO szövetségeseivel és magával az Egyesült Államokkal.

Erdogan a háború utáni időkre is meg akarja erősíteni befolyását a térségben.

Az 1923-as lausanne-i békeszerződés előtt a térség az Oszmán Birodalomhoz tartozott és az ankarai elit még mindig nem mondott le róla.

Izrael: Teherán ellensége

A jeruzsálemi vezetést leginkább az iráni Iszlám Gárda és a síita milíciák jelenléte zavarja az északi határai mentén. Izrael 1981-ben annektálta az addig szír fennhatóság alatt lévő Golán-fennsík nagy részét, amit egyébként a nemzetközi közösség nem ismer el.

A zsidó állam védelme szempontjából viszont kulcsfontosságú a terület, ezért

Jeruzsálem meg akarja akadályozni, hogy a Teherán és Damaszkusz által támogatott Hezbollah egységei behatoljanak oda.

Ha ellenséges erők elfoglalnák a fennsíkot, akkor onnan közvetlenül lehetne rakétákkal támadni Izraelt.
Ennek megakadályozása érdekében 2011 óta

Jeruzsálem legalább 100 alkalommal hajtott végre légicsapásokat a Hezbollah állásai és iráni eredetű fegyverraktárak ellen.

Egyesült Államok: még nincs jól meghatározott cél

A katasztrofálisan sikerült iraki és líbiai háborúk miatt Obama elnök úgy határozott, hogy katonai erővel nem avatkozik be a szíriai polgárháborúba. Informálisan viszont az Aszad-rendszer ellen foglalt állást.

A polgárháború állása jelenleg Forrás: Origo

Donald Trump beiktatása után határozottabb célokat fogalmazott meg:

az Iszlám Állam felszámolása és Irán befolyásának a gyengítése.

Az amerikai jelenlét Szíriában a különleges egységekre és a légicsapásokra korlátozódik.

Az Iszlám Állam megsemmisítése jó úton halad, de Washington nem tud és nem is akar döntő szerepet játszani a konfliktusban.

A törökök Afrín elleni támadásai komoly dilemma elé állítják Trumpot, ugyanis

Ankara fontos szövetségesük, de a jövőben a kurdokra is szükség van,

mivel ők nevezhetőek az Egyesült Államok szempontjából relatív értelemben megbízhatónak és hűségesnek.