Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Sem a múlt heti csehországi elnökválasztás, sem pedig az alsó-ausztriai tartományi választás nem változtatott azon a közép-európai trenden, hogy a bevándorlásellenes erők továbbra is nyerő pozícióban vannak. Világosan kiderült mindkét országban, hogy a választók nem kérnek azon pártokból, akik megengedőbbek az illegális migráció iránt, és sokan nem kívánnak újabb jogköröket átadni Brüsszelnek. De nézzük is meg közelebbről, mit üzennek ezek a voksolások?
A közép-európai országokban az elmúlt években nem sok babér termett azon pártok számára, akik a konföderatív Európa, vagy pedig a minél szélesebb körű bevándorlás mellett állnának. Több országban (Lengyelország, Ausztria, Szlovákia, Csehország, Magyarország) olyan pártok vannak hatalmon, akik nagyon sok esetben szembemennek a brüsszeli bizottság álláspontjával, és az illegális migrációval Éppen emiatt minden egyes választáson alapvető kérdés, hogy ezek az erők meg tudják-e őrizni a többségüket, vagy pedig megrendülnek-e pozícióik.
Csehországban a mögöttünk hagyott kampányban központi szerepet kapott a Brüsszelhez való viszony, valamint a bevándorlás kérdésköre. A közhangulatot érzékelve Milos Zeman kihívója Jiri Drahos is próbálta magát olyan színben feltüntetni, hogy a főbb kérdésekben nem különbözik a hivatalban lévő elnöktől, de ennek ellenére nem tudott győzni.
Zeman sokkal hitelesebben tudta képviselni azt az álláspontot, hogy Csehországnak továbbra sem szabad mindebben engednie Brüsszelnek,
és ki kell állni a nemzetek Európája mellett.
Zeman emellett képes volt arra, hogy maga mögött egyesítse azokat a szavazókat, akik a tavalyi csehországi parlamenti választáson még legalább három-négy párt között oszlottak meg. Az ismételten megválasztott elnök a falvakban és a vidéki kisvárosokban szerezte a legtöbb szavazatot, hasonlóan a Milan Babis által vezetett ANO-mozgalomhoz, valamint bevándorlásellenes Szabadság és Közvetlen Demokrácia pártjához. Csehországban tehát elmaradt a politikai fordulat.
Ausztriában tavaly decemberben lépett hivatalba a Sebastian Kurz által vezetett ÖVP-FPÖ-koalíció. A két párt az októberi parlamenti választáson nagyrészt a bevándorlás szigorítására tett ígéretek miatt kapott többséget. A január 28-i alsó-ausztriai tartományi választás így egyfajta első erőfelmérője lett a koalíciónak. A baloldali pártok elsődleges célja az volt, hogy megakadályozzák, hogy az ÖVP abszolút többséget szerezzen a tartományban. Erre azért volt esélyük, mivel az előzetes felmérések azt mutatták, hogy az FPÖ várható közel 20 százalékos eredménye miatt nem lesz többsége az ÖVP-nek.
Ezzel szemben a várakozásokhoz képest a néppárt jobban, míg az FPÖ gyengébben szerepelt.
A baloldal nem tudott új szavazókat szerezni.
Ennek eredménye pedig az lett, hogy a szavazatok 49,6 százalékával az ÖVP megszerezte a mandátumok többségét, így pedig továbbra sem szorul koalíciós társra nyugati szomszédunk második legnépesebb tartományában. Az ÖVP a 2017-es parlamenti választáshoz képest nemcsak megőrizte, hanem bővítette is a szavazótáborát. Tavaly 35,6 százalékot szerzett a tartományban a néppárt, míg mostanra közel 50 százalékosra sikerült bővítenie a táborát.
Az SPÖ nem tudott a 23-24 százalékos támogatottsági sávjából kilépni. A Zöldek csupán annak örülhettek, hogy míg tavaly ősszel három százalékot sem kaptak, most sikerült több mint hatszázaléknyi szavazatot gyűjteniük, de ezzel is csupán három képviselőjük lesz a tartományban. Az ÖVP-FPÖ kormánykoalíció tavaly 61,5, míg idén 64,4 százalékot kapott Alsó-Ausztriában. A választók tehát egyértelműen visszaigazolták Sebastian Kurz politikáját.
Csehországgal szemben Ausztriában a következő hónapokban újabb tartományi választások lesznek, így folyamatosan képet kaphatunk majd a kormánykoalíció támogatottságáról.
Február végén Tirolban szavaznak majd a helyi parlamentről. A legutolsó felmérések azt mutatják, hogy a kormánykoalíció támogatottsága ott is 60 százalék fölött lehet, bár az igazi kampányhajrá csak most kezdődik a nyugat-ausztriai tartományban, így még változhatnak az arányok. Ami biztosnak tűnik, hogy a baloldali erők komoly áttörésre nem számíthatnak, így pedig csak az ÖVP és az FPÖ közötti arány a kérdéses.
