Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Macron közlegény megmentése" címmel jelentetett meg egy vezércikket a baloldali hetilap, a Le Nouvel Observateur. A Ryan közlegény megmentése című Spielberg-filmre utaló írásban a szerző, Serge Raffy Macron bármi áron történő megmentésére szólít fel, mondván, hogy az egész köztársaság veszélyben van, és a kiutat továbbra is Macron jelentheti. Legalábbis a francia baloldal egy most már valóban kisebbségben levő része így gondolja.
Azt, hogy a köztársaság veszélyben van, látja a Boulevard Voltaire (BV) konzervatív online magazin is, amely egyik friss elemzésében arra világít rá, hogy a köztársaság válságának kiváltó oka maga Macron. Erről a világhírű filozófus, Alain Finkielkraut is beszélt a hétvégi Le Figarónak adott nagy interjújában, amelyről itt írtunk. Szokás a mostani francia belpolitikai helyzetet 1968-hoz hasonlítani, a BV viszont két alapvető különbséget lát: az egyik, hogy a helyzet most sokkal súlyosabb, mint 1968 májusában, a második óriási különbség pedig az, hogy Macron nem De Gaulle. A legújabb kori francia történelem talán legnagyobb formátumú politikusa, még ha rendezte is a sorokat az 1968-as diáklázadások után, megértette, hogy politikailag „halott". Amikor pedig 1969 tavaszán a népszavazáson a javaslata ellen szavaztak (Franciaország decentralizációja ellen), a második világháború hőse, a tábornok, Charles De Gaulle lemondott.
Ha a mai francia politikát nézzük, egyértelmű, hogy Macron politikailag „halott", de nem biztos, hogy van annyira intelligens, mint De Gaulle, aki végül megkérdezte az embereket arról, hogy mit gondolnak politikájáról. Önmagáért beszél a bevándorláspárti, internacionalista Macron több mint 80 százalékos elutasítottsága, és az is, hogy most már az alig 20 százalékra zsugorodott támogatói köre is egyre fogy Macron körül.
A francia hírtelevíziók műsorában is visszatérő gondolat, hogy Macron politikai értelemben halott, kizárólag nagy presztízsveszteséggel tud hatalomban maradni. Közjogilag leválthatatlan, de egy állandósult utcai háborúra egy idő után úgy tud csak reagálni, hogy vagy népszavazást ír ki a legfontosabb kérdésekről (például a gazdagokat segítő vagyonadó eltörléséről), vagy lemond - utóbbi, teljesen nyilvánvaló, meg sem fordul a fejében. Vagy pedig enged. A Le Figaro is erre számít: hétfő esti tévébeszédében feltehetően bocsánatot fog kérni a hibákért, és sok mindent meg fog ígérni.
A BD három aspektust emel ki, ami miatt egyértelmű, hogy a macroni rezsim - még ha ő maga marad is - valójában elbukott. Az első szempont a leglátványosabb: Emmanuel Macron bukása a nemzetközi porondon. Elbukott Trumppal és a klímaváltozással szemben, elbukott Putyinnal szemben, akin az utcai tüntetők jogainak elismerését kérte számon, és aztán kiderült, hogy Macron rendőrei tüntetőket vagy éppen gimnazistákat vernek, kínoznak, és elbukott Salvinivel szemben is, akit a migráció és az olasz költségvetés miatt „oktatott ki", és elbukott Orbán Viktorral szemben is, akit Macron az európai értékek miatt támadott - írja a BV.
A sárgamellényesek akciói pedig minden területen azt bizonyították, hogy a francia átlagember mást akar, mint amit Macron.
Megbukott Macron az elnöki tisztség méltóságával összefüggően is, mert a párizsi utca népe, a vidéki Franciaország azt vágta Macron szemébe a tüntetéseken, hogy enyhén szólva túlságosan felületesen viszonyult a köztársaság szimbólumaihoz. Gondoljunk csak szadista testőrparancsnokának, Benallának az elképesztő botrányaira, amelyről többször is írtunk, vagy a karib-tengeri bűnözőkkel készült méltatlan szelfikre, vagy az Élysée palotában ölelgetett transzvesztita táncosokra és egy nigériai melegbárban történő tombolására.
De megbukott ideológiailag is, mert az emberek pontosan arra a lelketlen, ultraliberális, álökológiai problémákra álmegoldásokat javasló politikájára mondtak nemet, amit már a bukott szocialista elnök, Hollande kezdett meg, és Macron a végletekig feszített.
A BD szerint Macron mintha politikai öngyilkosságot hajtott volna végre, mert gyakorlatilag fél év alatt mindent megtett azért, hogy konfrontálódjon az átlag franciákkal (gondoljunk csak a munkát kereső kertészre, akit Macron pökhendin kioktatott) vagy a Reanult-gyári munkásra, akit porig alázott.
Macron eredetisége abban rejlett, hogy olyan volt, mint egy tökéletes, fogyasztói társadalombeli termék, akit egy jól tervezett program hajt, álombeli hollywoodi sztárokat idéző, fogkrémreklámokat idéző mosolya, minden lépése strukturált és átgondolt volt, beszédei olajozottan mentek le, és működtek is -egy darabig. A sárgamellényesek mozgalmának rendkívül erős társadalmi támogatottsága pedig egyértelműen azt jelezte, hogy a francia emberek nem kérnek többet Macronból. A szoftver lefagyott, nincs tovább. Pontosabban most még megmondhatatlan, hogy mi történik a lefagyott szoftverrel, nem tudjuk, hogy Macron meddig marad, de az biztos, hogy politikája darabokra esett szét, megbukott. A szombati brutális rendőrterrort hozó sárgamellényes tüntetés után ma a közúti árufuvarozók tüntetése és sztrájkja bénítja meg Franciaországot.
