Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Dél-Amerika legkeletibb csücskéről, Ushuaia kikötőjéből indult el a San Juan tengeralattjáró 44 emberrel a fedélzetén, hogy Patagónia partjaitól elriassza az illegális halászhajókat. November 15-én a kapitány jelezte, hogy probléma van az akkumulátorokkal, mire azt az utasítást kapta, hogy szakítsa félbe küldetését és a legrövidebb úton menjen Mar del Plata kikötőjébe. A kapitány jelentésében nem tett róla említést, hogy a probléma akkora lenne, hogy a San Juan nem tud haladni vagy nem tud a felszínre emelkedni. Mindenesetre
egy hete nem észleltek semmilyen jeladást a tengeralattjáróról
és hiába keresik számos ország vízi és légi járművei a legmodernebb technikai eszközökkel, több mint négyezer ember egy heti munkája nem vezetett eredményre.
A tengeralattjáró legénységének (köztük Argentína történetének első női haditengerésztisztje) hozzátartozói összegyűltek Mar del Plata kikötőjében, együtt várják a hírt, hogy mi történt valójában a San Juannal. Napokig reménykedtek, de mostanra az utolsó remény is odaveszett.
Számos forgatókönyv elképzelhető.
A tengeralattjáró 1983-ban épült Németországban, de öt éve felújításon esett át, tehát nem lehet mondani, hogy rossz műszaki állapotban van. Nehezen elképzelhető, hogy magatehetetlenné vált volna valamilyen műszaki hiba miatt, de ha így van, akkor 400 méteres mélység alá süllyedve a víztömeg súlya alatt egyszerűen összeroppan. Elképzelhető ugyan, hogy a San Juan már csak egy alaktalan roncs a tengerfenéken, de olyan erőkkel folyik a kutatás, hogy talán így is a nyomára fognak bukkanni. A nagy mélységbe is lemerülni képes tengeralattjáró-drónok szonárral végigvizsgálják a víztömeget, egészen a legmélyebben lévő tengerfenékig.
A legérthetetlenebb az volt a történetben, hogy a tengeralattjáró rendelkezik egy műholdas jeladó berendezéssel, amelyet nagy mélységből is a felszínre tud bocsátani, és drótkötél rögzíti a hajótesthez, ezzel mint egy bólya kijelöli a tengeralattjáró helyét. Egy amerikai kutató intézet úgynevezett „hidroakusztikus anomáliát" észlelt abban a térségben, ahol a San Juan eltűnt, de kezdetben még azt mondták, hogy ez nem volt elég erős, hogy robbanástól származzon. Arra hivatkoztak, hogyha az argentin tengeralattjáró felrobbant, azt a környéken több hajó is észlelte volna. Viszont ha nem egy hirtelen robbanásban semmisült meg, akkor miért nem bocsátotta fel a műholdas jeladót?
A San Juan levegőtartaléka hét napig elegendő a legénység számára és tegnapig egyfajta visszaszámlálás folyt.
De egyáltalán nem biztos, hogy éppen ezekben az órákban fulladnak meg a haditengerészek.
Ugyanis senki nem tudja, hogy mikor járt a felszínen utoljára a San Juan és vajon mikortól kellene számolni azt a bizonyos hét napot - az valójában napokkal korábban is elfogyhatott. Ráadásul a levegőtartalék fogyása plusz-mínusz több nap tűréshatárral becsülhető meg. A tengeralattjáró amúgy felszínre emelkedés nélkül is ki tud bocsátani egyfajta „levegőztető csövet". Sőt léteznek úgynevezett szuperoxid tartalmú kémiai patronok, amelyeket szén-dioxid elszívására és oxigén kémiai úton való előállítására alkalmaznak. Vagyis sokáig bíztak abban, hogy elegendő élelmiszer, ivóvíz és levegő birtokában a legénység fegyelmezetten várta, hogy rájuk találjanak.
Az utóbbi napokban már többször felröppent a hír, hogy sikerült valamilyen jelzést fogni. Az amerikai légierő egyik repülőgépe hőfoltot talált az óceánban hetven méteres mélységben. Egy mentőhajó szonárja észlelt valamit, ami akár a San Juan is lehet.Ezekről mind kiderültek, hogy hamis jelek voltak.
Más keresőegységek morzejelekre emlékeztető kopogásokat észleltek,
ezekről az derült ki, hogy mélytengeri jelenségekről van szó. Pedig volt már olyan a történelemben, hogy egy tengeralattjáró legénysége szerszámokkal kopogott a hajótest oldalán és ez vezette nyomra a keresőket.
Erősítette még a reményt az is, hogy a múlt héten viharos időjárás volt a térségben, nyolcméteres hullámok nehezítették a keresőhajók dolgát, viszont a hét eleje óta sokkal kedvezőbbek a körülmények.
Biztosan nem fejezik be a keresést addig, amíg valamilyen eredményre nem jutnak.
Péntekre viszont már nem maradt remény: az argentin hatóságok most már biztosra veszik, hogy robbanás történt egy hete abban térségben, ahol három órával utolsó bejelentkezését követően eltűnt a San Juan. Az EFE spanyol hírügynökség azt közölte, a tenger mélyén rekedt 44 tengerész hozzátartozói elvesztették a reményt.
A tengeralattjáró-szerencsétlenségek történetének megrázó epizódja volt, amikor 2000 augusztusában robbanás következtében elsüllyedt az orosz Kurszk atom-tengeralattjáró a Barents-tengeren 118 fős legénységgel a fedélzetén, akik közül huszonhárman még kellő ideig életben voltak ahhoz, hogy kimentsék őket, de senki nem sietett a segítségükre.
