Századvég: A balratolódás végét hozta a német választás

SPD chairman and candidate for Chancellor Martin Schulz reacts on stage with German Family Minister Katarina Barley (L), State Premier of Mecklenburg-Western Pomerania Manuela Schwesig (2ndL) and German Labour and Social Minister Andrea Nahles (R) after exit poll results were broadcasted during the election night event at the party's headquarters in Berlin during the general election on September 24, 2017. Germany's Social Democrats said they would go into opposition rather than enter a new coalition with Chancellor Angela Merkel's party after they suffered their worst post-war results in Sunday's election. / AFP PHOTO / PATRIK STOLLARZ

Bár a német szövetségi parlamenti választás után Angela Merkel továbbra is a kancellári székben maradhat, a pártja által elért eredmény miatt nem lehet boldog. A sokáig kaotikus és megengedő német bevándorláspolitikát büntették a német választók: a CSU túlzott kompromisszumkészsége történelmi mélypontra vitte a bajor pártot, országosan pedig az AfD és az FDP várakozáson felüli szereplésével megtört a CDU/CSU évtizedes alapvető tézise, mely szerint tőlük jobbra nem lehet számottevő politikai erő palettán.

A két nagypárt leszerepelt a német szövetségi parlamenti választáson

A választási eredmények egyértelműen a Németországban 1949 óta fennálló pártrendszer válságát mutatják. A Kereszténydemokrata Unió és a bajor Keresztényszociális Unió által alkotott pártszövetség (CDU/ CSU) a várt 36-37 százalék helyett csupán 33 százalékot szerzett, amely 1949 óta a második legrosszabb eredménye.

A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) 20,5 százalékos eredményével szintén történelmi vereséget szenvedett.

Az utóbbi hetek várakozásainak megfelelően az Alternatíva Németországért (AfD) a maga 12,6 százalékos eredményével a harmadik legerősebb párt lesz a parlamentben. A 2013-ban alakult párt bejutása a Bundestagba történelmi jelentőségű, ugyanis a második világháború vége óta nem volt példa arra, hogy a CDU/CSU-tól jobbra álló párt tagja lett volna a szövetségi parlamentnek. A három másik kispárt a 2013-as eredményekhez képest szintén pozitív mérleggel zárt: a Szabaddemokrata Párt (FDP) 10,7 százalékkal, a Baloldali Párt (Linke) 9,2 százalékkal, a Zöldek (Grüne) pedig 8,9 százalékkal értek célba.

Forrás: Századvég

Az SPD ellenzékbe vonulna

Martin Schulz a választás estéjét az eredményeknek köszönhetően mind Németország, mind Angela Merkel, mind pedig a demokrácia számára drámai napnak nevezte, majd bejelentette, hogy a továbbiakban nem kíván koalícióra lépni a CDU/CSU-val, ehelyett ellenzékbe vonul. A történelmi vereség után Schulz nem mondott le a pártelnöki tisztségéről, viszont elmondta, hogy a szövetségi parlamentben nem szeretne az SPD frakcióvezetője lenni. Az SPD vereségének mértéke azonban azt is kétségessé teszi, hogy

Schulznak egyáltalán bármilyen beleszólása maradjon a következő időszak szociáldemokrata politikai stratégiájába.

Merkel előtt két út: Jamaica-koalíció vagy további erózió egy kiszenvedett nagykoalícióval

Miután az SPD jelen állás szerint nem kíván koalícióra lépni a CDU/CSU-val, az FDP és a CDU/CSU együttes eredménye pedig nem elég a koalícióalakításhoz, Merkel látszólag csak akkor kerülheti el a kisebbségi kormányzást, ha a Zöldekkel és az FDP-vel együtt alkot kormányt. (Az AfD-vel és a Linkével korábban kizárta a szövetségkötést.) A két kispárt nem zárkózik el a koalíciós tárgyalásoktól, azonban feltételekhez köti azokat. A Zöldek esetében a megegyezésnek legfeljebb a magát esetleg társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésekben megmakacsoló CSU állhat útjában; az FDP részéről azonban Merkel két Achilles-sarka: a menekültügy/bevándorláspolitika és a kétsebességes EU (más néven az Eurozóna elmélyítése vagy mag-Európa-) koncepciója jelentenek kardinális különbségeket.

Nehéz tárgyalásokra számíthat Angela Merkel a Zöldekkel és a szabad demokratákkal Forrás: AFP/Tobias Schwarz

A Bundestagba meggyőző teljesítménnyel visszajutott Szabaddemokraták ugyanis

a menekült- és bevándorlásügyi kérdésekben a rend és szigor pártján állnak,

gazdasági elképzeléseikben pedig határozottan elzárkóznak attól, hogy Németország a francia (és mediterrán) elképzeléseknek megfelelően további pénzügyi kockázatközösségekbe kerüljenek a fegyelmezetlenül gazdálkodó Eurozóna-tagokkal.

Amennyiben a szociáldemokraták ragaszkodnak az ellenzékbe vonuláshoz (erre azért nem vennénk mérget), Merkelnek nem marad alternatívája, így a két kispárt a tárgyalások során helyzeti előnybe kerülhet. Amennyiben az SPD-t mégis sikerül egy elhúzódó és kimerítő hárompárti koalíciós tárgyalássorozat végén B-tervként előhúzni a kalapból, úgy a kancellár a CDU/CSU szövetség támogatottságának további erózióját segíti elő. A Jamaica –koalíció ugyanakkor instabilitást hozhat, valamint bizonyossá teszi, hogy a 2019-es EP-választásokig és a Juncker-féle Európai Bizottság kifutásáig nem történnek majd érdemi lépések a kétsebességes Európa irányában.

A jobboldali térfél uralásának vége: az AfD üldözőbe veszi Merkelt

A vasárnapi választáson rövid haldoklás után kimúlt a CDU/CSU pártszövetség több évtizedes stratégiája, mely szerint tőlük jobbra nem lehet számottevő politikai erő. Bár bizonyos szempontból az FDP is a CDU-tól jobbra helyezkedik el, igazán az AfD sikere borította fel az eddigi felállást. Alexander Gauland, az AfD egyik listavezető jelöltje már a választás estéjén bejelentette, hogy a frissen parlementbe jutott párt

már a törvényhozásban is Angela Merkelt veszi majd célba a következő időszakban.

Gauland úgy nyilatkozott, hogy meg fogják változtatni az országot, Angela Merkel részükről erős ellenzékre számíthat.

Alexander Gauland, az Alternatíva Németországnak vezetője Merkelt veszi célba Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Stefan Sauer

Érdemes kiemelni, hogy az AfD rendkívüli média-ellenszélben érte el 12 százalék feletti eredményét, mostantól azonban immár nekik is alanyi jogon jár az eddig megvont médiafigyelem. A Bundestagban ráadásul a napirend meghatározásának lehetőségével is élnének, többek között különleges vizsgálóbizottságok kezdeményezésén keresztül.

Az AfD ugyanakkor könnyen saját maga legnagyobb ellenfelévé is válhat: a párt elnöke, Frauke Petry már korábban is elhatárolódott párttársai egyes a kijelentéseitől, és néppárti irányba szerette volna tolni a pártot. Petry hétfőn reggel bejelentette, hogy a Bundestagban nem lesz AfD frakciójának tagja. Célja ugyanis felkészíteni a pártját arra, hogy 2021-ben kormányzóképes erővé válhasson, ezzel pedig valószínűleg megkezdődött a párton belüli konfliktusok eszkalációja.

Választói vándortábor

Angela Merkel az első eredmények közzététele után elismerte, hogy jobb eredményre számított, az AfD pedig nagy kihívást jelent majd a német politika számára. A kancellár hozzátette, hogy részletes elemzést kell készíteniük az AfD sikerének okairól, és jó politikát folytatva a CDU/CSU pártszövetségnek vissza kell nyernie a szélsőjobboldalinak nevezett párt szavazóit. Angela Merkel kijelentését hallgatva felmerül a kérdés, hogy a pártszövetség miért nem készített már korábban részletes elemzést az AfD népszerűség növekedésének okairól, és az SPD-hez hasonlóan miért kezelte tabuként a migránsok beáramlásának kérdését, annak ellenére, hogy mind a német, mind az európai választók a legégetőbb gondok egyikeként látják a kérdést.

A nagy pártok nem foglalkoztak a menekültkérdés által gerjesztett problémákkal Forrás: AFP/Angelos Tzortzinis

A kancellárnak az egymást követő, szélsőséges iszlamisták által elkövetett terrorista támadások utáni nyilatkozatai, miszerint Európa nem hagyja magát megfélemlíteni,

minden bizonnyal nem tűntek hitelesnek a német választók számára.

Sokat ronthatott a képen az is, hogy néhány száz kilométerrel keletre és délre, a lengyel és magyar kormányok a kemény retorika mellett valódi és kézzelfogható eredményeket értek el a szigorú bevándorláspolitika és a külső határok következetes védelme révén.

Erre engednek következtetni az Infratest Dimap közvélemény-kutató választások után közzétett felmérései. Az adatok alapján a megkérdezettek 60 százaléka szavazott csalódottságból az AfD-re, míg csupán 31 százalékuk meggyőződésből. A CDU korábbi szavazóbázisából 980 ezer, a szociáldemokratákéból pedig 470 ezer választó szavazott idén az AfD-re, a 2013-as választáson otthon maradó szavazók közül pedig 1 millió 200 ezer választotta az AfD-t. A 2017-es választás másik nagy nyertese az FDP, mely az AfD szavazótáborát kivéve mindegyik párttól és a korábban otthon maradóktól is csak szavazókat vonzott, s nem veszített.

Az AfD szavazóbázisát tekintve fontos kiemelni, hogy a párt a keleti tartományokban a legnépszerűbb.

Közülük is kiemelkedik Szászország, ahol a párt 27 százalékos eredménnyel az első helyen végzett.

Hogyan tovább?

Németország következő kancellárját bizonyosan Angela Merkelnek hívják majd, a CDU/CSU szövetség pedig a legnagyobb erő lesz a kormányban és a Bundestagban egyaránt. A következő négy év keresztény-konzervatív pártszövetsége azonban nem folytathatja ugyanott, ahol 2017-ben abbahagyta:

a megengedő migránspolitika maradványait biztosan, az EU kétsebességessé alakítását pedig valószínűleg fel kell adnia Merkel kormányának.

A német társadalom önbesorolása alapján is jobbra tolódott – a közép mágikus vonzásából kitörve ideje volna tehát a jobboldalnak is hazatalálnia. Az alternatíva a középpárti lét, és a német belpolitika kaotikussá válása.

Szerzők:

Osztrovszky Edina, nemzetközi elemző, Századvég Alapítvány

Szabó Dávid, külügyi igazgató, Századvég Alapítvány