Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"Mindenkinek csatlakoznia kell a védelmi tervhez, férfiak és nők millióinak, lássuk, hogy fog ez tetszeni az amerikai imperialistáknak" - harsogta Venezuela szocialista elnöke a hívei előtt Caracasban tartott beszédében, amelyben a hadgyakorlatot meghirdette. Ugyanakkor ezek után szinte kérlelőre fogta: "Telefonálni szeretnék Trump úrral, hogy elmondhassam neki, megvezetik önt, minden, amit Venezueláról mondanak magának, hazugság. Félrevezetik önt."
Trump azonban nem áll szóba Maduróval, azt mondta, majd akkor, ha visszatért a demokráciához. Az amerikai elnök pénteken szabadságát megszakítva nyilatkozta, hogy Venezuelát illetően "sokféle megoldás" van asztalon, köztük "szükség esetén a katonai hadművelet is". Mike Pence alelnök pedig ezzel párhuzamosan latin-amerikai útján felkínálta a békés megoldást a "diktatúrába összeomló" Venezuela válságának rendezésére.
Venezuela sokáig Dél-Amerika leggazdagabb országa volt annak köszönhetően, hogy jelentős kőolajmezőket fedeztek fel a területén. Történelmi vétsége az ország huszadik századi vezetőinek, hogy a kőolajból származó bevételekből nem fejlesztettek más szektorokat. Venezuela exportbevételeinek 95%-a a mai napig az olajból származik. A nyolcvanas évek olajáresésének idején meggyengült országban Hugo Chávez ezredes előbb katonai puccsal próbálkozott sikertelenül, majd börtönbüntetését letöltve pártot alapított, és 1998-ban megnyerte a választásokat. Erős támogatottságának köszönhetően alkotmányozó nemzetgyűlést tudott összehívni, és megerősítette elnöki hatalmát.
Hugo Chávez nem kormányzott demokratikus eszközökkel, de az aktuális választásokat mindig magabiztosan megnyerte, a 30 milliós ország lakosságának több mint felének támogatását tudhatta maga mögött. Az általa bevezetett szociális intézkedések gazdasági alapját szintén a kőolaj adta, ezen ő sem tudott - nem is akart - változtatni. Chávez jó taktikus és kiváló szónok volt, ez saját országában szilárd hatalmat biztosított számára. 2013-as halála előtt
kijelölte utódját, Nicolás Madurót,
aki eredeti foglalkozására nézve buszsofőr, és szakszervezeti vezetőként egyéves politikai képzést kapott Kubában. Chávez lelkes híveként gyorsan jutott fontos pozíciókhoz, 2006-tól külügyminiszter volt.
Hogy képességei és népszerűsége messze elmaradnak elődjéétől, az már a 2013-as választásokon kiderült, amikor csak 1,5%-kal kapott több szavazatot, mint az ellenzék jelöltje. A csökkenő olajárak válságba sodorták Venezuelát, és Maduro elnök tehetetlen volt ezzel szemben. 2015 decemberében pártja elvesztette a parlamenti választásokat, ő azonban azóta is görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, egyre inkább keményvonalas diktátorként viselkedik. Azóta is Chavez szellemébe kapaszkodik - szó szerint, egyszer még egy fotót is bemutatott, amin szerinte halott elődjének szelleme látható.
A 2017. július 30-án tartott választások eredménye alapján Maduro alkotmányozó nemzetgyűlést hívott össze, hogy bebetonozza magát a hatalomba. Az ellenzék bojkottálta a választásokat, és azok eredményét nem ismerte el sem az Európai Unió, sem az Egyesült Államok. A dél-amerikai országok nagy része is elhatárolódott Madurótól. Raúl Castro, Kuba vezetője biztosította politikai támogatásáról, és Diego Maradona egykori focista nyilatkozta azt, hogy akár fegyverrel is harcolna Maduro mellett. Maradona mindig is hajlamos volt az extravagáns viselkedésre, például barátságot ápolt Fidel Castróval és Hugo Chávezzel is.
Az alkotmányozó nemzetgyűlés a hadsereg erős védelme alatt megkezdte a munkáját augusztus 4-én. Még Ferenc pápa is úgy érezte, hogy meg kell szólalnia az ügyben, és kérte Venezuela vezetőjét, hogy térjen vissza a demokráciához. Dél-amerikai sajátosság, hogy sok ember világképébe belefér, hogy egyszerre legyen elkötelezett baloldali és hívő katolikus. Maduro elnök egyértelműen elvesztette a lakosság többségének támogatását, és diktatórikus intézkedései csak rontanak a helyzeten. Új tagokat nevezett ki a legfelsőbb bíróságba, a régieket letartóztatta. Voltak, akik nem várták meg a letartóztatásukat, hanem a chilei nagykövetségen kértek menedéket. Luisa Ortega Díaz főügyész eljárást indított Maduro ellen, mire az elnök, pontosabban az alkotmányozó nemzetgyűlés leváltotta. Az 545 tagú testület kétéves időtartamra határozta meg működését, és Maduro elnök támogatóiból áll. Az ellenzék vezetőit otthonukból elhurcolta a titkosszolgálat, azt sem lehet tudni, jelenleg hol tartják fogva őket.
Maduro eközben képtelen az ország hétköznapi működését biztosítani. Gyógyszerhiány van, a kórházak nem tudják ellátni a betegeket. A boltok zárva vannak, és ha elterjed a híre, hogy valamelyikbe áru érkezik, az emberek órákig sorba állnak anélkül, hogy tudnák, mit lehet majd vásárolni. Caracasban mindennaposak a tüntetések, és az utcai összecsapásoknak több mint 120 halottja van. Körülbelül kétezren sebesültek meg komolyabban, és még hozzávetőleges adat sincsen, hogy hány tüntetőt tartóztattak le. Maduro hatalmát már csak a hadsereg tartja fent, és nem lehet tudni, hogy ez az állapot mikor változik meg. Augusztus 5-én Valenciában, az 1,6 milliós nagyvárosban katonák egy kisebb csoportja lázadásba kezdett, később civilek is csatlakoztak hozzájuk. Ezt a lázadást még sikerült leverni, de bármikor kirobbanhat egy következő.
Maduro mindenben elődje és mentora módszereit igyekszik követni: ahogy az alkotmányozásban, úgy a kemény retorikában is. Gyakorlatilag az egész világgal összeveszett, és agresszíven üzent mindenkinek. Az USA-t birodalomnak, Donald Trumpot pedig császárnak nevezte, és kijelentette, hogy nem fél az esetleges szankcióktól.
Az amerikai elnök azonnal válaszolt,
és újságírók előtt arról beszélt, hogy Venezuela közel van az Egyesült Államokhoz, gyorsan le lehet bonyolítani a katonai beavatkozást. Majd hozzátette, hogy ha Venezuela visszatér a demokrácia útjára, akkor tud elképzelni további együttműködést. Az USA még mindig az egyik legfontosabb célpontja a venezuelai olajexportnak. A Mexikói-öböl partján található amerikai olajfinomítók a venezuelai olaj miatt épültek, és megnehezítené a működésüket, ha máshonnan kell nyersanyagot beszerezniük. Tehát az USA érdeke az, hogy Venezuelában minél hamarabb stabilizálódjon a politikai helyzet. Így nem zárható ki teljesen, hogy egy gyors katonai akcióval eltávolítja Madurót a hatalomból, mint ahogy az sem, hogy pusztán a fenyegetéssel megdönti Maduro hatalmát.
Hogy gazdaságilag talpra tudjon állni, Venezuelának növelni kellene az olajkitermelést. Ezzel szemben a koncesszióval rendelkező külföldi cégek megkezdték dolgozóik kimenekítését a polgárháborús helyzet miatt, az állami kézben lévő olajkitermelés pedig ugyanúgy akadozva működik, mint bármi más az országban. A világ legnagyobb olajkitermelőit tömörítő szervezet, az OPEC csökkenteni szeretné a kitermelést, hogy növekedjenek az árak, de Venezuela jelenleg nincsen abban a helyzetben, hogy ehhez a stratégiához alkalmazkodni tudjon, hanem mindent megtesz azért, hogy az olajból minél gyorsabban minél több bevételhez jusson, és elkerülje, hogy az országon hosszabb időre úrrá legyen a káosz.
