Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Macron május elején nyerte meg a választást. A korábbi bukott szocialista gazdasági miniszter saját mozgalmat alakított, és magát centristának mondva győzött. Néhány héttel később a parlamenti választásokat is megnyerte, még ha a vártnál kisebb előnnyel is. Öt évig övé Franciaország - kérdés, hogy ennyi problémával, ilyen népszerűtlenséggel végig lehet-e csinálni öt évet.
Megválasztása után az általános ovációban az első napon arról írtunk, hogy Macron nem lesz egy csodaelnök. És nem is lett az.
A francia történelem legnépszerűtlenebb elnöke száz nap után eddig a legutóbbi elnök, a szocialista Francois Hollande volt. Neki öt évvel ezelőtt 46%-os volt az elfogadottsági mutatója. Ehhez képest Macroné hihetetlenül gyenge: neki 36% az IFOP mérése szerint. Azaz, a franciák mindössze egyharmada bízik benne, három hónap után. És az igazi konfliktusok csak ősszel kezdődnek.
Macron gazdaságpolitikája ultraliberális, kíméletlen, a munka törvénykönyvét szociálisan érzéketlenül változtatja meg, viszont a migránskérdésben - líbiai terveitől eltekintve - nem alkalmazkodik a realitásokhoz, gyengekezű, erőtlen. A hatalmas munkanélküliséggel és az elviselhetetlen migránsválsággal és terrorizmussal küzdő országnak éppen fordított politikára lenne szüksége egyik és másik kérdésben is. Szelídség a szociális kérdésekben, erő a terrorizmussal szemben.
Első napjai után megírtuk, hogy a bizonyos tekintetben Gyurcsány Ferencre is emlékeztető Macron megválasztásában milyen szerepe lehetett mások mellett Soros Györgynek. Írtunk a politikájára meghatározó erővel nehezedő magánéletéről is: a Rotschild-ház 39 éves egykori bankára a volt tanárnőjét vette feleségül, a most 64 éves Brigitte-et. Hogy felesége hogyan telepedik rá, ezzel is foglalkoztunk (éppen a napokban derült, hogy mégsem tudja Macron keresztülvinni elképesztő tervét, hogy feleségéből Első Dámát csináljon - ilyen rang nincs ugyanis Franciaországban, de Macron akarta, hogy legyen). Foglalkoztunk azzal, hogy a kampányban nyilvánosan beszélt arról, hogy nem homoszexuális. Mint kiderült, egyszer Nicolas Sarkozy volt elnököt is megtámadta, mert szerinte Sarkozy is ezt terjeszti róla. Természetesen ez nem volt igaz, az csak Macron mániája volt, hogy a tekintélyes, konzervatív politikus legfontosabb problémája éppen Macron magánélete lenne.
Írtunk arról is, hogy Macron nem volt hajlandó tudomásul venni a muszlimok antiszemita bűncselekményeit, tulajdonképpen Netanjahu párizsi látogatása kellett ahhoz, hogy megszólaljon egy kegyetlen gyilkossági ügyben: egy muszlim megkínozta, agyonverte és az ablakon kidobta zsidó szomszédasszonyát.
Képviselőiről egyre-másra derültek ki nevetséges ügyek: az egyik titkos jósnő, a másik feleségverő, a harmadik adócsaló, egy negyedik pedig megharapott egy taxisofőrt. Miniszterei sorra mondtak le korrupciós ügyek miatt, és kiderült, hogy ő maga még miniszterként milyen furcsa Las Vegas-i úton volt: üzletembereket vittek ki, voltaképpen őt ünnepelni. És közbeszerzés nélkül intézték mindezt.
Macron megalomániája is riasztó: egy interjúban arról beszélt, hogy az új elnöknek Jupiterként kell majd viselkednie, azaz, az istenek istenének kell lennie (Francois Hollande még úgy beszélt magáról: ő normális elnök akar lenni...). Egy rögbidöntőn szó nélkül tűrte, hogy egy játékos tiszteletét úgy fejezze ki, hogy letérdelve fogjon vele kezet (később fidzsi népszokással magyarázkodott az elnöki hivatal), máskor migránsokon ironizált. A L'Express már viccelődött a Macron-mániával, címlapon arról írt, hogy hamarosan a vízen is fog tudni járni az elnök.
Belpolitikájának egyik legvitathatóbb döntése, hogy a terrorveszély és migránsválság közben úgy találta, éppen a honvédelem kiadásait kell csökkenteni. Gyorsan össze is veszett a hadsereg népszerű főparancsnokával, és lényegében elzavarta.
Külpolitikában érdemi döntést nem hozott. Donald Trumppal, Putyinnal vagy Merkellel szemtől szemben kedves, a beszámolók szerint mindig bólogatott nekik.
Viszont imád szerepelni, sztárokkal találkozni, így például fogadta Bonot és Rihannát is. A show-biznisz világa nagyon közel áll hozzá, ez kétségtelen.
Az pedig, hogy az ősz mit hoz Macronnak, nemsokára kiderül. Nem valószínű, hogy sok jót.
