Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A tárgyalás a szlovák és a magyar beadvány ismertetésével kezdődött. A felperesek 2015 decemberében fordultak a luxembourgi székhelyű törvényszékhez a 120 ezer menedékkérő áttelepítését célzó, kötelező jellegű mechanizmus ügyében, amelyet az uniós belügyminiszterek minősített többségi szavazással, mások mellett Magyarország és Szlovákia ellenkezése dacára fogadtak el néhány hónappal korábban.
Kecsmár Krisztián a tárgyalással kapcsolatban az Origónak azt mondta, a keresetben tíz, tartalmi és eljárásjogi érvre hivatkozva kérték a teljes tanácsi határozat vagy legalább azon rész megsemmisítését, amelynek értelmében
Magyarországnak 1294 menekültet kellene befogadnia,
988-at Görögországból és 306-ot Olaszországból. Az Igazságügyi Minisztérium európai uniós és nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős államtitkára kifejtette, hogy a magyar kormány egyik legfőbb érve, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikkének (3) bekezdése nem biztosított megfelelő jogalapot a tanács számára, hogy a megtámadott határozatot elfogadja.
Kecsmár szólt arról is, hogy a határozatról nem volt teljeskörű konzultáció az Európai Parlamenttel. A mai napon mindenki elmondta az eddigi érveit, új szempontok nem merültek fel – tette hozzá. A lényeg, hogy a bírák hogyan reagálnak majd, a bíróság számára fontos a szolidaritás, de ez nem jelenti azt, hogy az egyetlen megoldás egy ilyen áthelyezési program – fejtette ki az államtitkár. Várhatóan október végén lesz ítélet a kvótaperben – mondta Kecsmár.
Az Európai Unió Tanácsának képviselője elfogadhatatlannak nevezte, hogy Magyarország egyfajta különleges státusra tart igényt: a kvótarendszernek nem kívánt a kedvezményezettje lenni, hogy ne váljon úgynevezett frontországgá, de a döntés nyomán fellépő kötelezettségeinek sem akar eleget tenni.
Szerinte igenis kedvező hatása van a menedékkérők elosztását célzó mechanizmusnak, annak ellenére, hogy bizonyos tagállamok egyetlen helyet sem ajánlottak fel a menedékkérők számára. Hozzátette, ha a többi tagország is a magyar példát követte volna, akkor valóban haszontalan lenne a rendszer.
A Magyarország és Szlovákia oldalán beavatkozó Lengyelország képviselője elsősorban
a menedékkérők elosztása jelentette biztonsági kockázatokat hangsúlyozta.
A tanácsi határozatot támogatva az Európai Bizottság, Görögország, Olaszország, Franciaország, Németország, Svédország, Belgium és Luxemburg avatkozott be a perbe.
Németország képviselője azt közölte, hogy teljes mértékben egyetért a tagországok kormányait képviselő tanáccsal, és úgy vélte, hogy nem kellene helyt adni a kérelemnek. Az olasz felszólaló fontosnak tartotta kiemelni, hogy a határozatot legitim módon fogadta el a belügyi tanács, illetve leszögezte, hogy a bíróság ítélete a jövőbeli menekültügyi politika számára is irányt mutathat.
A magyar kormányt Fehér Miklós Zoltán, az igazságügyi minisztérium főosztályvezetője képviselte, aki azt mondta, Magyarország elismeri és teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok közötti szolidaritás elvét a bevándorlási válság vonatkozásában, de nem tud azonosulni azzal az állásponttal, hogy a terhek megosztásának a menedékkérők áthelyezése lenne az egyetlen módja.
Mint mondta, az Európai Bizottságot eredetileg az a cél vezette, hogy hatékony módot találjanak a migrációs nyomás enyhítésére, ez ugyanakkor később mintha másodlagossá vált volna, és az áthelyezések "erőltetése" fontosabb lett, mint a tényleges megoldás.
