A kommunista diktatúrával szemben ellenálló, Lengyelországban az
évezred bíborosának
nevezett Wyszynski boldoggá avatási eljárásának otthoni része tavaly novemberben ért véget, azóta a vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációja vizsgálja az ügyet.
A zárószakasz során még egy, a néhai bíboros égi közbenjárására történt csodát kell megállapítani. Ez ügyben jelenleg egy 19 évesen meggyógyult lengyel lány esetét vizsgálja a Szentszék. Amennyiben az orvosi szakértők, majd a bíborosok hitelesen tanúsítják, hogy a természetes módon nem gyógyulhatott meg, a pápa megerősíti a boldoggá avatás jogosultságát, és dönt ennek időpontjáról.
Wyszynski tevékenysége és életútja, leginkább Mindszentyéhez hasonlítható a magyar történelemben.
A hazai egyházakkal ellentétben azonban a lengyelországi katolikus közösséget még a legendás bíboros halála után sem sikerült megtörni.
Wyszynskit 1924-ben szentelték pappá, majd 1946-ban püspökké. Az 1944-es varsói felkelés idején a lengyel szabadságharcosok egyik plébánosaként szolgált. XII. Piusz pápa 1948-ban nevezte ki lengyel prímássá.
Az 50-es években egyre erősebbé váló egyházüldözések közepette
Wyszynski elérte a lengyel püspöki kar és az államhatalom közötti kiegyezés tető alá hozását.
Ez lehetővé tette az egyházi iskolák működését, valamint a kórházakban és a börtönökben a lelkipásztorok szolgálatát törvényes körülmények között.
1953 elején bíborosi címet kapott a Vatikántól. Ugyanezen év szeptemberében a kommunista belbiztonság letartóztatta, koncepciós pert akartak indítani vele szemben, ez azonban meghiúsult.
Fogságában Wyszynski a nemzet lelki megújulását célzó nagyszabású lelkipásztori programon kezdett gondolkodni, konspirációs úton terjesztett kezdeményezésére
Lengyelországot 1956 augusztusában a czestochowai kegyhelyen Szűz Mária oltalmába ajánlották.
1956 októberében nyerte vissza szabadságát, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára, Boleslaw Bierut, "a lengyel Sztálin" halálát követő politikai enyhülés során. A Varsóba visszatért prímás folytatta a lengyelországi kereszténység felvételének 1000. évfordulójához kapcsolódó, 1966-ban tetőző lelkipásztori programját.
Részt vett a 2. Vatikáni Zsinat munkálataiban, és 1965-ben egyik aláírója volt a kölcsönös kiengesztelődésre felhívó levélnek, amelyet a zsinaton jelen lévő lengyel püspökök a német egyházi vezetőknek adtak át. 1981 júliusában bekövetkezett halála után a varsói székesegyházban helyezték örök nyugalomra.