Edouard Philippe a jobboldal legbaloldalibb politikusa, a nehéz helyzetű Le Havre polgármestere. Politikai pályája elején harcos tagja volt a francia szocialista pártnak is. Az is kiderült, hogy 2011 óta Macron barátja, tehát az elnök választása többszörösen nem véletlen. Nyilvánvalóan azért is választott jobbközép miniszterelnököt Macron, hogy a júniusi országgyűlési választásokra összezavarja a jobboldalt, és valahogy saját mozgalma megnyerje a választásokat. A jobboldalon valamelyest zavart is okoz kétségtelenül, hogy soraikból valaki miniszterelnöknek szegődött a volt szocialista miniszter, jelenlegi elnök kormányába. De azért oly' nagy zavart nem, hiszen Philippe nem a jobbközép erős embereihez, tehát nem Sarkozyhez vagy Fillonhoz áll közel, hanem Juppé-hez.
Abban pedig minden elemző egyetért, hogy a jobbközép esetleges gyengítése kizárólag a radikális jobboldalt és Marine Le Pent erősíti. A Nemzeti Front a két héttel ezelőtti elnökválasztás második fordulójában történelme legjobb eredményét érte el, közel 11 millió szavazatot kapott.
Edouard Philippe-nek pedig az jelent gondot, hogy a Le Figaro megírta, nem stimmelt az adóbevallása. Bár háza és párizsi lakása értéke is évről évre növekedett, de mindig azt írta be arra az adóhatósági kérdésre, hogy mennyivel lett értékesebb ingatlana, hogy: fogalmam sincs. Később ezt azzal magyarázta, hogy csak viccelni akart, nem adót csalni, és ez egyszerűen csak rossz humor volt a részéről. Ugyanis, az ingatlanok értéknövekedése alapján az adóalap is növekszik Franciaországban.
Ha a jobbközép megnyeri a júniusi nemzetgyűlési (parlamenti) választásokat, akkor csak másfél hónapig lesz miniszterelnök Philippe. Így könnyen a francia V. köztársaság legrövidebb ideig irányító miniszterelnöke lenne. 1958 óta ugyanis 22 miniszterelnöke volt Franciaországnak. A legrövidebb ideig, 155 napig éppen a legutóbbi, Bernard Cazeneuve. A legtovább, 6 évig Georges Pompidou volt, 1962 és 1968 között. Összesen három miniszterelnök töltötte ki a teljes választási ciklusát, azaz, 5 évet. Raymond Barre 1976 és 1981, Lionel Jospin 1997 és 2002, majd Francois Fillon 2007 és 2012 között.