Görög önkéntesek tartják életben a menekülteket

Nem hagyhatjuk meghalni őket - mondták az Origo tudósítójának a menekülteket segítő görögök. Van, aki sátrat épít, mások ruhát hoznak, de orvosságokat adományozó patikussal is találkoztunk Idomeniben. A közeli nagyvárosban megjelentek a menekültbarát plakátok is.

Nem kell ásó. Annyira felázott a talaj, hogy a férfiak közös erővel nekifeszülve szerszám nélkül is könnyen bele tudják nyomni a sárba a deszkákat. Azután elég egy kalapácsként használt szekercével ütni a fadarabok tetejét, hogy végül stabilan álljanak.

Sátor készül Idomeniben.

A menekültek, akik egy kisbabát is óvni próbálnak a hideg és az eső elől, a deszkavázas sátrat raktárként akarják majd használni. Így nagyobb helyük lesz majd aludni, enni, játszani a gyerekekkel az eredetileg három személyre tervezett kempingsátorban.

A piros kabátos görög férfi sátorépítésben segít a menekülteknek Forrás: L. Nagy Gábor

Az építkezést Haralambosz Ioakimidisz irányítja, lehengerlő görög temperamentummal. Hangosan utasításokat oszt görögül, a keze alá dolgozó menekültek néha tanácstalanul néznek egymásra.

Nem mindig értik, mit akar a “főnök”.

Ioakimidisz úr először észre sem vesz engem, amikor viszont odalép, kérdésre sem várva nyilatkozni kezd, tört angolsággal. Azt mondja, hogy a szerszámot és a faanyagot is ő hozta Idomenibe. Civilben egy kis fuvarozócége van, három kamionnal. Ő maga is a volán mögé ül, ha szükség van rá.

Ételt is hozott

Mikor megkérdezem, hogy miért segít, válasz helyett odalép a lezárt kempingsátorhoz, bekukucskál, majd egy rántással elhúzza a bejárati cipzárat. Nem szól, csak mutat befelé.

Négyen vannak a sátorban: egy anyuka, a kisbaba és két kisgyerek.

A kisbaba örül az idegennek, a többiek kényszeredetten mosolyognak. Hideg van, a sátor felázott. Időnként hurutos köhögés töri meg a pár perces csendet. Végül Iokamidisz úr szól rám. “Foto, foto!” - mondja. Elkezdek képeket csinálni, közben megkérdezi, honnan jöttem. Mikor megtudja, hogy Magyarországról, nagy hangon mondani kezdi: “Border close, this problem. Bambino kaput! Kaput!” Ijedten nézek a körülöttem állókra, de mosolyognak rám. Megnyugszom, hogy nem a napokban halt meg itt egy kisgyerek. Ioakimidisz úr egyelőre szerencsére csak a félelméről beszél.

Az apukával együtt öten élnek ebben a sátorban Forrás: Origo

A sátorban ülő asszony egy lábast vesz elő a sarokból, leveszi a fedelét. Fehér húsból készült pörköltféleség van benne. A görög férfi felesége főzte. A kamionos végül szeretne néhány közös fotót is, majd ellentmondást nem tűrő hangon közli, hogy bye-bye, mennie kell dolgozni. Folytatják a sátorépítést Hasszánékkal.

Nem hagyja nyugodni a lelkiismerete

A 150 lakosú Idomeniben, a falu központjában egy idős és egy fiatal nő beszélget. Odalépek hozzájuk, megkérdezem, miről van szó. A fiatal nő elmondja, hogy ruhákat hozott a táborba, de most jár itt először, nem tudja merre kell menni. Ezért kérdezte meg a központban lakó nénit. Felajánlja, hogy fordít. A néni viszont elindul a házába, nem akar újságírókkal beszélgetni. A fiatal nő elmondja nekem, hogy beszélgetett az idős asszonnyal a menekültekről. A néni adott nekik enni-inni, mert nagyon sajnálta a gyerekeket.

Egy dolog nem tetszik neki, hogy sokat szemetelnek.

Megkérdezem a fiatal nőt, hogy ők miért jöttek segíteni. Azt mondja, az édesapja lelkiismeretét nem hagyja nyugodni az, amit a tévében lát, ezért összeszedtek néhány régi ruhát, hogy elhozzák ide. Öt perccel később egy másik autó lehúzott ablakán kiabálnak felém. Ruhákat hozott Szalonikiből, és nem tudják, merre kell menni.

Marta is ruhát hozott a barátnőjével Forrás: Origo

“Nem lehet hagyni, hogy emberek haljanak meg. Pedig megint megtörtént” - mondja a nő, aki Martaként mutatkozik be.

Arra utal, hogy a napokban három ember fulladt a közeli Vardar folyóba.

Marta és barátnője is ruhákat hoznak. Felvetem, hogy a menekültválság nem most kezdődött. “Most, hogy egyedül maradtunk a menekültekkel, megértettük, mi a helyzet. Kinyílt a szemünk” - mondja. “Ezek szerint korábban nem értették?”

“Most már jobban értjük. Lezárták a határokat, Európa megmutatta a rosszabbik arcát. Én úgy érzem, mintha nekünk is hátat fordítottak volna” - jön a válasz.

A patikus orvosságot hoz

Ahogy múlik az idő, egyre több civil autó jelenik meg a tábor felé vezető úton. Az egyik megáll a tűzifát válogató menekültek mellett, és

egy kéz szatyrot nyújt feléjük

a lehúzott ablakon keresztül. Gyógyszereket, vitaminokat, a megfázás tüneteit enyhítő porokat osztogatnak.

A kilkiszi patikus az autóból osztja az orvosságokat Forrás: Origo

"Questa e una ca-tast-ro-fe” - mondja a férfi, az utolsó szót élőszóban is tagolva. Patikája van Kilkiszben, 50 kilométernyire Idomenitől. A nevét nem akarja elárulni. “Non importante” - mondja, majd a tábor felé mutat. Amit ott látunk, az importante, az fontos - mondja.

Nekik sem könnyű

A görögök úgy segítenek a menekülteken, hogy közben ők is nehéz helyzetben vannak. Még a tavaly nyáron bevezetett készpénzfelvételi korlátozásokat sem törölték el. Marta, Ioakimidisz úr, a patikus és a többi segítő görög bankkártyájával

heti 420 eurót vehet fel automatából.

Ez nagyjából napi 130 ezer forintot jelent, ami a megélhetéshez nem kevés, de egy kamionos vállalkozásnak ennyinél több is kellhet naponta.

Az országban 25 százalék körüli a munkanélküliség, a legmagasabb az egész Európai Unióban. Szakszervezeti vezetők szerint legalább 20 év kell ahhoz, hogy ismét a válság előtti 7 százalékos szintre csökkenjen a munkanélküliség.

Plakáton is támogatnak

Szaloniki belvárosában feltűnik egy plakát. Első ránézésre is látszik, hogy az Égei-tengeren tervezett NATO-misszió elleni tüntetésre hívnak az esemény szervezői.

A baloldali szervezetnek nem tetszik a tervezett NATO-akció Forrás: Origo

A plakátot egy antirasszista baloldali szervezet készítette, március 19-én tüntetés lesz a tengerparti városban. “Menekültek, döntsétek le a kerítéseket, ki a NATO-val!”