Történelmet csináltunk/csináltak. Erre a félreérthetetlen üzenetre váltott ma hajnalban Hillary Clinton Twitter-fiókja, jelezve, hogy most már ő is elhiszi:
ő lesz a Demokrata Párt elnökjelöltje a november 8-i amerikai elnökválasztáson.
A kedden, hat szövetségi államban rendezett előválasztáson ugyanis – az Új-Mexikóban, New Jersey-ben Dél-Dakotában és a legnagyobb Kaliforniában aratott győzelmével – több mint 370 kötött szavazatú küldött támogatását szerezte meg.
Az AP amerikai hírügynökség ugyan egy, a párt prominenseit jelentő, a júliusi pártkonvención szabadon szavazó szuperdelegátusok között végzett felmérésre hivatkozva már egy nappal korábban biztos befutónak kiáltotta ki Clintont, a keddi szereplése még feltétlenül kellett a kétkedők megnyugtatásához.
A ma esti győzelem azon nők és férfiak nemzedékeié, akiknek küzdelme és áldozata lehetővé tette, hogy ez a pillanat eljöjjön”
– mondta brooklyni hívei előtt a volt first lady, mi másra, ha nem a nemek egyelő jogaira kihegyezve beszédét. Férje, Bill Clinton állítása szerint még sosem volt ilyen büszke, Barack Obama pedig gratulált az elnökjelölti jelöléshez szükséges szavazatszám megszerzéséhez.
Clinton pártbéli ellenfele, Bernie Sanders azonban továbbra sem száll ki a versenyből – csütörtökön Obamával konzultál majd –, igaz, már csak egy előválasztás, a június 14-i Washington fővárosi maradt hátra, de ez már nem oszt, nem szoroz. A vermonti szenátor ugyanis továbbra is abban bízik, hogy a július 25-én kezdődő konvencióig
elegendő szuperküldöttet tud meggyőzni arról, hogy Donald Trumppal szemben ő lenne az esélyesebb
– ezzel egyébként mond valamit. Ha ugyanis ez sikerülne neki, azzal az elvi esélye meglenne arra, hogy a demokraták őt jelölik. A következők miatt.
Clintont jelenleg 2184, Sanderst pedig 1804 kötött szavazatú küldött támogatja. Bár Kaliforniában még nincs végeredmény, ez a majdnem 400-as különbség már nem változik érdemben, a 94 százalékos feldolgozottság alapján a 475 kaliforniai küldöttből csak 30 sorsa nem dőlt még el. Csakhogy még mindig ott van a 617 szuperküldött – még egyszer: ők elvileg Clintonra és Sandersre is szavazhatnak július végén.
Vagyis a szenátornak a bő négyötödüket kellene átállítania, úgy, hogy jelenleg több mint 90 százalékuk Clintont támogatja.
Szép feladat, de nagyjából lehetetlen,
és árulkodó jel az is, hogy Obama nem erről, hanem „a választás tétjeinek fontos témáiról” szeretne vele beszélni.
Clinton személyének egyvalaki már biztosan örül: Donald Trump, aki egyetlen jelöltként, amúgy szimbolikusan még megnyerte a keddi öt republikánus előválasztást, köztük a kaliforniait.
Az ingatlanmágnás ugyanis a kisebbik rosszat kapta a demokratáktól,
hiszen amíg Sanders jó 10 százalékkal népszerűbb nála, addig Clintonnal fej-fej mellett állnak.
Ráadásul Sanders azt is jelezte, nem támogatja Trumpot, mert olyan jelöltnek tartja, „akinek fő témája a bigottság”. Annyira viszont nem volt bigott, hogy jelezze: szívesen látja a szavazói között Sanders híveit.
Nem véletlenül használta ki a győzelmi beszédét Clinton arra is, hogy belerúgjon Trumpba, „temperamentumában alkalmatlannak” nevezve őt az elnökségre. Akármiben is reménykedik Bernie Sanders, július végén már csak szimbolikusan döntenek arról, hogy novemberig ezeket a szólamokat hallgassuk.