Megoldható kihívásokkal van tele a világ

Bruno Giussani - European director of TED

Milliók nézik a szokatlan látásmóddal operáló videóikat, ezrek váltanak jegyet az előadásaikra, ahol gyakran világhírű emberek állnak színpadra, hogy megosszák saját sztorijaikat, remélhetőleg a közönség épülésére. Ez a filozófiája az 1984-ben indult TED-nek. A mozgalom európai vezetője, Bruno Giussani a héten Budapesten járt, és az Origónak megpróbálta tisztázni a felmerülő aggályokat. Az alapdilemmánk ugyanis az volt, hogy világmegváltó ötletbörzével vagy a világ egyik legnagyobb humbugjával van-e dolgunk.

Csütörtökön a Corvinus Egyetemen tartott előadást. Azt mondta, hogy „a világ nem megoldhatatlan, hanem megoldható problémákkal van tele”. Elég nagy ígéretnek hangzik.

Azt akartam ezzel mondani, hogy úgy tűnhet, megoldhatatlan kihívások előtt állunk, amik túl bonyolultak és komplexek ahhoz, hogy egyéni vagy közösségi szinten megoldjuk őket. Persze nyilván bonyolultak és komplexek, de vannak a világon olyan helyek és emberek, akik némelyikre már adtak jó választ. Ezek láthatatlan vagy nem eléggé terjesztett megoldások – például a kanadai bevándorlási rendszer –, amelyek persze nem tökéletesek, de legalább részben választ adnak bizonyos problémákra. Viszont ha az ötleteket nem terjesztik, akkor semmit nem érnek.

Bruno Giussani: Terjeszteni kell az ötleteket Fotó: Polyák Attila - Origo

Csakhogy az öntől idézett mondat mintha a megoldás ígéretét is magában hordozná, egyfajta mindenhatóságot sugallva.

A lehetőséget mindenképp jelenti.

Amikor párbeszédről beszélek, nem csak egyirányú kommunikációt, hanem együttműködést is értek alatta:

együtt dolgozni egy ötleten, mialatt a résztvevők álláspontjai is ütköznek. A végén pedig kisül valami jobb és erősebb, ami a megoldás felé vihet. Csinálhatjuk ezt ketten, de tízezren is. Ez a mi fejlesztésünk. Az úttörő dolgok ugyanis rendszerint nem szikraként pattannak ki egy-egy ember fejéből – mint ahogyan képzeljük –, hanem többek együttműködésének eredménye.

Ebből arra következtethetnénk, hogy nincs olyan probléma, amire a TED-módszer ne nyújtana megoldást.

Egyáltalán nem ezt mondtam. Hanem azt, hogy az emberiség bármilyen problémát képes megoldani. A TED csak egy kis része ennek, egy módszer arra, hogy hogyan terjesszük a tudást.

Ők csak közreműködők

Mondjon valamit, amit a TED képtelen megoldani.

Sok minden van: klímaváltozás, terrorizmus, migrációs válság. De a megoldáshoz vezető ötletek terjesztésében tudunk közreműködni.

Mindent ők sem tudnak Fotó: Polyák Attila - Origo

Vannak olyan szervezetek, amelyek előrevetítenek egy jövőképet, és – előíró módszerrel – elmondják, hogy azt hogyan lehet elérni.

Mi ezzel szemben igyekszünk minél nagyobb tereket létrehozni folyamatos kollektív ötletelésekre,

amelyek arról szólnak, hogy milyen jövő kellene, és az hogyan valósítható meg. De a megvalósítás mikéntje nálunk párbeszéd eredménye. És előfordulhat, hogy – akár már fél évvel később is – új és jobb válaszokat kapunk.

Hogy választják ki az előadókat?

Mint önök a cikkeket, amiket megjelentetnek: olyan, mint egy szerkesztői folyamat. Mi persze nem híreket mondunk, hanem a hírek kontextusát, hátterét próbáljuk megadni. A témák nagy része aktualitásokkal foglalkozik. Csak amíg önök, újságírók meginterjúvolnak valakit, aztán megírják, mi azt kérdezzük tőlük, „miért nem jöttök el, és mondjátok el nálunk?”.

Ha nem tetszik, pereljen!

Még egy különbség biztosan van: mi, újságírók, szerkesztők elszámoltathatóak vagyunk...

…kinek?

Első körben az olvasóknak, ha pedig az interjúalanynak gondja van a cikkel, akár perre is mehet vele.

Azt nálunk is megtehetik.

Őket is perelhetik, ha valami nem tetszik Fotó: Polyák Attila - Origo

És megteszik?

Nem, de ha megnézi a videóink alatti kommenteket, látni fogja, hogy nincs mindenkinek pozitív véleménye.

Szóval elszámoltathatók vagyunk.

Nemcsak a hallgatóságunk, hanem az előadóink felé is. Persze mi is hibázunk néha. De melyik újság nem?

Oda próbálok kilyukadni, hogy ez egy csapdahelyzet, hiszen önök ötleteket adnak el, ha pedig nem jók az ötletek, nincs hol kifejezni az elégedetlenséget.

Ez olyasmi, mint az újságokban a véleményrovat. Annak a szerzőit sem lehet felelősségre vonni, ha nem az történik, amit leírnak. De nálunk az előadások tényeken, ellenőrzött adatokon és személyes élményeken alapulnak. Kizárólag a személyes élmény viszont nem elég, mert az addig csak egy jó sztori.

Tényleg nem elég? Csak azért kérdezem, mert a Foreign Policy magazin pár éve összegyűjtött tíz olyan előadást, amit szerinte nem kellett volna nyilvánosságra hozni. Az egyiken például az előadó azt magyarázza a közönségnek, hogy hogyan kell cipőt bekötni. Ez milyen tudásmegosztás?

Önök talán nem publikálnak cikkeket könnyedebb témákban? Mi igen, mert ezek között is lehetnek jó ötletek. A kultúra is a párbeszédeink része.

Nincs algoritmusunk arra, hogy mit tegyünk közzé, és mit nem;

ez, mint mondtam, szerkesztői, szubjektív döntés. A hiba ilyenkor elkerülhetetlen. De a kérdés, hogy miből volt több: helyes vagy helytelen döntésből? Szerintem nálunk a helyesből. Ha megnézi a több száz videónkat, biztos lesz néhány olyan, aminél felteszi a kérdést: mi az ördögért került ez ide?

Ön is felteszi ezt a kérdést?

Igen. Meg azt is, hogy ha mondjuk nyolc évvel ezelőtt feltettünk valamit, azt most le lehet-e venni. És nem lehet. Mert annak idején az is indokkal került ki. Egy könyvtárban is talál olyan könyvet, amiben elavult adatok vannak.

Nincs utócenzúra Fotó: Polyák Attila - Origo

Szomália a szomáliaiaké

A már említett Foreign Policy-cikk egy másik előadást is megemlít: Szomália fővárosában, Mogadishuban a jövedelmi egyenlőtlenségekről volt szó. Biztos, hogy ez a legfontosabb téma egy olyan társadalom számára, amit egyik oldalról a törzsi harcok, a másikról meg az al-Shabaab terrorcsoport őröl fel?

Erre nem is szeretnék válaszolni, mert ezt a helyiek szervezték, nyilván ők tudják jobban, mi érdekli őket.

És ez amúgy is egy TEDx-konferencia (a TED elveit és szellemiségét követő esemény – a szerk.) volt, amit tőlünk függetlenül szerveztek. Ha az a kérdése, hogy miért nem inkább a terrorizmusról volt szó, ezt is tőlük kéne megtudni.

Nem sokkal ezelőtt azt mondta, elszámoltathatóak. Ezek szerint mégsem egészen.

Ha bepereltek volna minket, az a mi felelősségünk lett volna, a negatív kommentek pedig megmaradnak a videók alatt. De még egyszer: a helyiek ezt jobban tudják. Vannak helyek, ahol a legegyszerűbb dolgok is átpolitizáltak.

A Közel-Kelet – olyan országokkal, mint Szomália vagy Jemen – például ilyen hely.

Vajon ha elmegyünk ilyen helyekre, azzal súlyosbítjuk az ottani nehézségeket, vagy inkább egy semleges teret hozunk létre, ahol szabadon lehet beszélni? Szerintünk az utóbbi történik. Az arab tavasz után Tunéziából érkezett ilyen visszajelzés.

A helyiek jobban tudják, mi kell nekik Fotó: Polyák Attila - Origo

Tehát a TED álca is.

Nem álca, inkább semleges tér, függetlenül politikai oldalaktól vagy nagy cégektől.

Gyorsan beszél

A Corvinuson azt is mondta, hogy a TED „nem 100 százalékig biztonságos”. Ezt hogy értette?

Nem pontosan ezt mondtam.

Pedig szóról szóra felírtam.

Milyen kontextusban hangzott ez el?

Éppen az elszámoltathatóság kapcsán, meg hogy ki adhat elő a TED-nél.

Próbálok visszaemlékezni. Elnézést, ha nem megy, mert sokszor gyorsan beszélek. Minden előadásról készül vázlat, az állításokat pedig ellenőrzik előtte. Persze még így lehet, hogy az előadó hülyét csinál belőlünk, de a videója egymillió nézőjéből nem fog tudni.

Őket átverhetik, de a nézőt nem Fotó: Polyák Attila - Origo

Mi a távlati céljuk: befolyásolni a politikát? Csak mert a megoldásokról gyakran ott születnek a döntések.

Sokszor megkérdezik tőlünk: mi van abban, hogy csak ötleteket terjesztünk? Ha nem látjuk be, hogy ebben van érték, akkor semmilyen előadásnak nem lenne értelme. Olyan módot találtunk a tudásmegosztásra, amit előttünk még senki.

Semmi érdekünk nincs abban, hogy lobbistákká váljunk.

És vannak olyan döntések is, amik meghatározzák az életünket, de semmi közük a politikához. Nézze csak meg a Google-t vagy a Facebookot! Sok kormánynál nagyobb hatalmuk van. Őket ki számoltatja el?