Kémeket cserélt Tajvan és Kína

Kémeket cserélt októberben Tajvan és Kína a két ország vezetőinek találkozója előtt, a kölcsönös jó szándék jeléül - közölte a szigetország elnökének hivatala hétfőn.

A Kínai Népköztársaság szabadon engedte a tajvani katonai hírszerzés két tagját, Zsu Gonghszün és Hszü Csangkuo ezredeseket. Őket 2006-ban életfogytiglani börtönre ítélték - később 20 év szabadságvesztésre enyhítették az ítéletet. Cserébe Tajvan szabadon engedte a szintén kémkedésért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt kínai Li Zsihaót. A hetvenéves Lit még 1999-ben tartóztatták le a tajvani hatóságok.

A kémcserére október közepén került sor,

Hszi Csin-ping kínai és Ma Jing-csiu elnök történelmi jelentőségű, november 7-ei találkozója előtt Szingapúrban.

Ma Jing-csiu tajvani elnök szóvivője a hivatal közleményében azt írta, hogy az államfő reméli: a két ország közötti párbeszéd folytatódik, és további konkrét eredményeket érnek el.

Kína és Tajvan vezetői hatvan év óta először találkoztak november elején.

Hszi a találkozón úgy vélekedett, hogy semmilyen erő nem választhatja el a Tajvani-szoros két partját, amely "egy családot" alkot. Egyúttal úgy vélte, a felek útkereszteződéshez értek, amelyben meg kell választaniuk jövőbeni kapcsolatuk irányát.

Hszi Csin-ping, Kína elnöke Forrás: AFP/Mustafa Ozer

Ma Jing-csiu tajvani elnök a találkozón ötpontos javaslatot terjesztett elő a viszony békés fejlesztésére. Ebben az "egy Kína" elvének kölcsönös elfogadását magába foglaló, 1992-ben született konszenzus megszilárdítását, az ellenséges érzelmek visszafogását, a viták békés kezelését szorgalmazta, valamint kezdeményezte egyfajta forródrót létrehozását vészhelyzetek esetére.

A pekingi kormány Tajvan ügyeivel foglalkozó hivatalának vezetője az egyórás megbeszélés utáni sajtóértekezleten azt mondta, hogy a békére a

Tajvan függetlenségét szorgalmazó erők jelentik a legnagyobb veszélyt.

A Kuomintang párti köztársasági kormány a kínai polgárháború végén, a Kínai Népköztársaság 1949. októberi pekingi kikiáltása után menekült Tajvanra, amely azóta Kínai Köztársaságként, vagyis de facto független államként működik. Peking ugyanakkor Kína részének tekinti Tajvant, és a mindenkori pekingi vezetőségnek kinyilvánított célja az ország újraegyesítése.