Rémhírek, tapintható félelem, ideges rohamrendőrök a Notre Dame előtt

Vágólapra másolva!
Rémhírek, rohanó rohamrendőrök, rendőrségi helikopter szirénák zavarták meg a Notre Dame székesegyházban vasárnap este tartott misét, melyet a pénteki terroristatámadások áldozatainak szenteltek. Az Origo helyszíni tudósítója jelenti. 
Vágólapra másolva!

Csak a harangzúgást kellett követni az Ile de la Citén vagyis a Szajna kis szigetén, ha a Notre Dame volt a cél vasárnap este Párizsban. A székesegyház előtti XXIII. János pápa teret kettős kordonnal vették körbe, fegyveres katonák és rendőrök ügyeltek a biztonságra. Számtalan rendőr- és mentőautó parkolt a környező utcákban.

Forrás: Origo

A Notre Dame-ban a két nappal korábbi terrorista támadások áldozataira emlékeztek. A tágas gótikus templom már jóval a gyászmise kezdete előtt megtelt, többen sajnálkoztak a kívül rekedek közül, hogy lemaradtak az eseményről. A kordonok által körülhatárolt területre lassan jutottak be az érdeklődők. A rendőrök mindenki táskájába, hátizsákjába belenéztek, megtapogatták a kabátzsebeket.

Együtt lenni, most ez a legfontosabb

„Nem a mise miatt jöttem, hanem csak hogy itt legyek. Kimozdultunk végre.” – mondta egy fiatal férfi, mellette álló párja bólogat. „Egész hétvégén nem mentünk sehova, csak a barátainkkal vitattuk a történteket.” Holnap mi lesz? kérdeztem. „Megyek dolgozni.” felelte.

A szigorú biztonsági előírások elkerülhetetlen konzekvenciái hamarosan érzékelhetőek: a beengedés, a ruházat, csomagok átvizsgálása lassabban haladt, mint ahogy azt a gyászoló tömeg szerette volna, az eredmény: ideges, szigorú rendőrök, kurta utasítások: „menjen!” vagy „arra”.

Az emberekből a szomorúság és a fájdalom hangja szólt. „Ez nem normális, ami itt történik. Ez ellen tenni kell valamit.” Csóválja a fejét egy szemüveges hatvan felé járó asszony. „Szeretnék segíteni valahogy, de nem tudok. Ez minden, amit tehetek, hogy eljövök ide, meg elmegyek a tragédiák színhelyére, és együtt vagyok azokkal, akik hasonlóan éreznek.” – magyarázza egy 40-es nő.

A templomból alig szűrődtek ki a szertartás hangjai, mégis emelkedett hangulatban ácsorogtak az emberek a novemberi éjszakában: lehajtott fejjel, mobiltelefonjuk képernyőjén élőben követték a nagymisét.

Aztán az emlékezést megzavarta valami: szirénázó rendőrautók és motorok hangja, majd védőöltözetben érkező rendőrök látványa. A sziget felett helikopter bukkant fel. Senki nem tudta pontosan, mi történt; rossz reflexek léptek működésbe, és félelem lett úrrá a tömegen. Még két nap sem telt el a szörnyű, nemzeti katasztrófa óta.

Valahogy lábra kapott a hír, hogy a megemlékezések egyik színhelyén, a Köztársaság téren, az esti órákban, a misével egy időben robbanás történt. A téren, ahol összegyűlt a tömeg – éppen mit a Notre Dame előtt.

Forrás: Origo

Rémült emberek

Noha a misét nem szakítják félbe, az óriási faajtókat bezárták. Nyugtalan fejforgatások, egymás szemét kereső, magyarázatra váró, kérdő pillantások jellemezték a tömeget. Sokan mobiltelefonjukon átkapcsoltak a híroldalakra, mások telefonálgatni kezdtek. A térre befutó rendőri erősítés lezárta a Notre Dame előtti teret, a rohamrendőrök egy része pedig kintebb tolta a kordon határait.

Az emberek nyugtalanok voltak: a Köztársaság tér nem volt olyan messze. Aztán újabb pletyka robbant: incidens a zsidó negyedben. Sokan kétségbeesetten próbáltak információhoz jutni. A Notre Dame előtti téren a gyászt végleg felváltotta a félelem. Negyed óra sem telt bele, és mindkét értesülés álhírnek bizonyult. De már késő, más lett a légkör, a legtöbben elhagyták a teret, és elindultak haza.