Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kedden este, az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése közben, a világszervezet székházában keringeni kezdett egy dokumentum. Ez Oroszország azon elgondolásait tartalmazza, amelyek segíthetnének megoldani a szíriai polgárháborút, véget vetve a 2011 márciusa óta tartó, 250 ezer ember halálát okozó és 4 millió menekültet földönfutóvá tévő vérontásnak.
A dokumentum alighanem a BT-ben ülő nyugati hatalmaktól szivárgott ki. Vlagyimir Szafronkov, Oroszország helyettes ENSZ-nagykövete ugyanis jelezte, nem örül, hogy terveik nyilvánosságra kerültek.
Szívesen fogadjuk más országok javaslatait is, ez csak Oroszország hozzájárulása a politikai rendezéshez
– szabadkozott a diplomata az AP-nek.
Bár Moszkva tagadja, hogy a dokumentumot a hétvégén rendezendő újabb bécsi Szíria-konferenciára időzítették (az első két hete volt az osztrák fővárosban), az mindenesetre világos, hogy az oroszok igyekeznek kezdeményezni – a folyamatosan változó-finomodó nyugati álláspontok ellenpontjaként ez különösen is szembetűnő.
A kiszivárgott nyolcpontos javaslatcsomagnak ezek a fő elemei:
Ha az oroszok javaslatait valamiért kétkedés övezi, az az, hogy nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy mi legyen Aszaddal.
Annyit lehet csak tudni, hogy nem szánnának neki szerepet a 18 hónapos átmeneti időszakban,
azt viszont nem zárják ki, hogy elinduljon a következő elnökválasztáson.
Figyelembe véve, hogy a szír elnököt eddig Moszkva feltétlenül támogatta – azt hangoztatva, hogy a népakarat tartja őt hatalomban –, a mostani tervek orosz részről már kompromisszumos megoldásnak tekinthetők, a Nyugat (és főleg a szír ellenzék) azonban láthatóan ezzel sem elégedett.
„Hogyan teremethetünk békét anélkül, hogy a polgárháború okát megszüntetnénk” – tette fel a reflexszerű kérdést Philip Hammond brit külügyminiszter. Ha ugyanis Aszadnak nyitva hagyják a kiskaput a visszatérésre, a szír ellenzéket aligha fogják asztalhoz ültetni.
És ha már a szír ellenzék: valójában az is
nagy eredmény volna, ha ez a fogalom konkrét személyekben öltene testet.
Amíg ugyanis az eltérő motivációjú, a mérsékelt–dzsihádista skála különböző fokain operáló fegyveres szervezetek nem jutnak egyetértésre, aligha lehet érdemi eredményt elérni – márpedig az ellenzék egységes megjelenését az orosz javaslat alapvetésként kezeli.
Nem tudni, hogy mi hozná őket egy platformra, hiszen a közös ellenség, Bassár el-Aszad személye az elmúlt négy évben láthatóan kevés volt ehhez.
A világos cezúrára azért is szükség lenne, mert Moszkva – állítólag már a hétvégén, Bécsben – össze akar állítani egy listát, amely azokat a csoportokat tartalmazza (az Iszlám Államon kívül), amelyeket a nagyhatalmak terrorszervezetnek minősítenek, Oroszországot ugyanis rendszeresen azzal vádolják, hogy nem csak az ISIS-t bombázza szeptember 30. óta. A listát lengetve könnyebb lenne cáfolni.
Kérdéses, hogy a most megszellőztetett orosz javaslatoknak mennyire lesz nagyobb hatása, mint az elmúlt években született számtalan hasonló javaslatcsomagnak, hiszen – mint arra az előbb utalni próbáltunk – kész ténynek vesz olyasmit, aminek még a körvonalai sem látszanak.
Ezekhez képest pedig még az is részletkérdés, hogy például hogyan fogják garantálni a most kormányzó – és a felkelők által ellenségnek kikiáltott – síita kötődésű alaviták vagy a keresztények jogait a szunnita ellenzéki csoportok. Vagy hogy ki lesz az elnöke az alkotmányozó bizottságnak. Az orosz javaslat ugyanis már ezekről szól.
