A holtak bosszújától félnek Észak-Koreában

This picture taken by North Korea's official Korean Central News Agency on December 15, 2013, shows North Korean leader Kim Jong-Un (C) visiting the bier of Kim Kuk Thae, member of the Political Bureau of the Central Committee of the Workers' Party of Korea and expressed deep condolences over his death in Pyongyang. AFP PHOTO / KCNA via KNS REPUBLIC OF KOREA OUT THIS PICTURE WAS MADE AVAILABLE BY A THIRD PARTY. AFP CAN NOT INDEPENDENTLY VERIFY THE AUTHENTICITY, LOCATION, DATE AND CONTENT OF THIS IMAGE. THIS PHOTO IS DISTRIBUTED EXACTLY AS RECEIVED BY AFP ---EDITORS NOTE--- RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO / KCNA VIA KNS" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS

Észak-Koreában a temetkezést is egyedülálló módon oldják meg. Három napig várnak, hogy megbizonyosodjanak arról, valóban halott-e a felravatalozott.

Nincsenek halottasházak vagy ravatalozók Észak-Koreában – a gyászszertartást otthon rendezik, mondta egy disszidens. Az NK News olvasói minden héten feltehetnek egy kérdést egy észak-koreai disszidensnek. Ezúttal arra voltak kíváncsiak, milyen a temetés a világtól elzárt országban.

Vannak persze kivételek: egy régi hagyomány szerint nem kerülhet a házba olyan ember teste, aki külföldön halt meg, így

őket a munkahelyükön – a folyosón vagy egy irodahelyiségben – ravatalozzák fel.

Temetési bizottság

A magas rangú katonatiszteket sem az otthonukban búcsúztatják, az ő tiszteletükre temetési bizottságot állítanak fel, és nagyszabású ünnepség keretében helyezik őket örök nyugalomra.

Kim Dzsongil temetési menete Forrás: AFP/Kcna

Háromnapos esemény

A gyászszertartás általában három napig tart – kivéve, ha valaki a hónap végén hal meg. Az észak-koreaiak ugyanis nagyon babonásak, és szentül hiszik, hogy

a koporsónak még ugyanabban a hónapban el kell hagynia a házat, amelyikben a szerettük elhunyt.

Ezt a szokást azonban nem követi mindenki, méghozzá gyakorlatias okokból. Ahhoz ugyanis, hogy valaki egy másik városba utazzon – például egy közeli rokona temetésére – engedélyt kell szereznie, ami minimum két-három nap.

Ráadásul olyan gyatra állapotban van a közlekedés, hogy a családok sokszor kénytelenek napokra elhalasztani a gyászszertartást, különben a rokonság fele lekésné az egészet.

A katonai temetőben csak a háborús hősök kapnak helyet Forrás: AFP/Ed Jones

A gyermekük temetését is lekésik

Különösen nehéz a helyzet, ha egy sorkatonai szolgálatát teljesítő fiatal hal meg, akinek a szülei vidéken élnek.

A falvakban ugyanis alig van telefon,

a távirat pedig 7-10 nap alatt ér el a távolabbi vidékekre. Vagyis mire a szülők tudomást szereznek a gyermekük haláláról, már régen el is temették őt.

Kim Dzsongun egy magas rangú pártpolitikus ravatalánál Forrás: AFP/Kns

Ismeretlen fogalom

A „temetkezési vállalkozó” ismeretlen fogalom Észak-Koreában, a holttest előkészítésével általában olyan idősebb emberek foglalkoznak, akik életük során szereztek e téren némi tapasztalatot.

A név nélkül válaszoló északi disszidens elmesélte, hogy amikor a nagymamája télen meghalt, nem engedhették meg maguknak, hogy új meleg ruhát vegyenek neki, és abban temessék el, ezért egy nyári blúzt adtak rá.

Az édesanyját emiatt hosszú ideig rémálmok gyötörték,

a nagymama ugyanis álmában gyakran visszatért, és panaszkodott, hogy fázik.

Annak egyébként még a lelkiismeret-furdalással együtt is szerencséje van, akinek a közeli rokona télen hal meg, mert nyáron a nagy hőségben oszlani kezdenek a holttestek, mire a temetőbe kerülnek.

A temetés költségei súlyos terhet jelentenek a legszegényebbeknek Forrás: AGENCE FRANCE-PRESSE/GETTY IMAGES

Rizs a szájban

A virrasztás egyébként azért tart három napig, mert a rokonok biztosak akarnak lenni abban, hogy szerettük valóban meghalt.

Ha valaki meghal, először is vattával bedugaszolják a fülét és az orrlyukait, hogy megakadályozzák bármiféle folyadék kiszivárgását.

Ezután megtöltik a halott száját nyers rizzsel,

hogy legyen mit ennie a túlvilágon, majd tiszta pamutruhába öltöztetik.

A hamvasztáson meg kell vendégelni a részvétnyilvánítókat, ami komoly anyagi megterhelést jelent a családnak.

Ritka a hamvasztás

A hamvasztás ritka, a 2000-es évekig nem is fordult elő, és még ma is többnyire csak Phenjanban szokás.

Vidéken a hatóságok jelölnek ki egy-egy hegyet temetőnek; a nagymama koporsóját teherautóval vitték el odáig.

Mivel Észak-Koreában senkinek se lehet autója, a család elment a teherautógyárba, és addig könyörögtek az igazgatónak, amíg kölcsön nem adott egy járművet – de a családnak természetesen ki kellett fizetni a bérleti díjat, a benzin árát és a sofőr bérét.

Annyi adósságot halmoztak fel a temetés miatt, hogy egy évbe telt, mire mindent visszafizettek.

Ha katona hal meg, a szülők gyakran lekésik a temetést Forrás: AFP/Iliya Pitalev

A szegénynek csak kordé jut

A legszegényebbek nem engedhetnek meg maguknak ilyen „luxustemetést”. Ők általában csak a legközelebbi családot hívják össze, mindössze egy tál frissen főzött rizzsel kínálják őket, a koporsót pedig maguk húzzák ki kordén a hegyi temetőbe, ahol

saját kezűleg ássák meg a sírt is.

Pedig ezzel talán a halott bosszúját kockáztatják – az észak-koreaiak ugyanis babonásan hisznek abban, hogy az elődeik megbüntetik őket, ha nem rendeznek a számukra megfelelő gyászszertartást.

A halottak jóindulatának a megőrzéséhez elengedhetetlen az is, hogy a rokonok rendszeresen leróják kegyeletüket a sírjuknál. Ha pedig kiderülne, hogy valami baljóslatú helyen nyugszanak, a hozzátartozók kihantolják és máshol temetik el őket újra – írja a Guardian.