Vlagyimir Putyin orosz államfő szerdán behívatta a moszkvai török nagykövetet Törökország szíriai politikája miatt. A Moscow Times állítása szerint megszerezték a zártkörű tárgyalás dokumentumait. Ezek szerint Putyin durván nekiment a nagykövetnek, illetve Eecep Tayyip Erdogan török elnöknek. Állítólag azt mondta,
Mondd meg a diktátor elnöködnek, hogy elmehet a pokolba az ISIS terroristáival együtt, és azt, hogy teszek róla, hogy Szíria egy nagy Sztálingrád legyen számára”.
Emellett Putyin képmutatónak nevezte Erdogant, amiért kritizálta az egyiptomi katonai puccsot (a 2013-ban megbuktatott, a Muszlim Testvériség vezette kormány Erdogan egyik fő szövetségese volt a régióban), miközben „a megválasztott szíriai kormány megbuktatásán dolgozik”. Ígérete szerint „Kína, Irán és Oroszország garantálják Szíria túlélését”. A Moscow Times szerint a török nagykövet, Umit Yardim is indulatosan tárgyalt, kiabált Putyinnal, és őt okolta Szíria problémáiért.
A lap szerint Putyin azzal fenyegetőzött, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Törökországgal, ha az nem változtat szíriai politikáján, amellyel szerinte csak az Iszlám Államot erősítik. Korábban az Origo is beszámolt róla, hogy Törökország egy súlyos áldozatokkal járó merénylet kapcsán légi csapásokat indított az Iszlám Állam, valamint a Kurd Munkáspárthoz tartozó PKK ellen Szíriában és Irakban.
Ez azért problémás, mert a PKK fegyveresei az Iszlám Állam ellen is harcoltak. Emellett, bár Erdogan elvileg mind az Iszlám Államnak, mind a PKK-nak hadat üzent, a légi csapások szinte csak az utóbbiakat érintették. Múlt csütörtökön a török titkosszolgálat kiszivárogtatta, hogy a török légierő 190 kurdot ölt meg a PKK táborainak bombázásakor, és több mint 300 főt megsebesített, míg az Iszlám Állam elleni török légi csapásnak csak 35 áldozata volt.
A Moscow Times értesülése szerint Putyin úgy véli, Erdogan politikája az Iszlám Államot erősíti, célja pedig, hogy siettesse a Moszkva által támogatott Bassar el-Aszad-féle síita rezsim vereségét. Ebben Ankara szerinte összejátszik Szaud-Arábiával.
Bassar el-Aszad és kormánya 2011 óta próbálja visszaszerezni az irányítást Szíria egésze fölött, amelynek egy részét az Iszlám Állam, egy részét az Egyesült Államok által támogatott felkelők, egy kisebb, észak-keleti részét pedig a kurdok tartanak uralmuk alatt. Az utóbbi hónapokban egyre több jel is arra mutatott, hogy a rezsim hadereje a kimerülés határán áll.
El-Aszad csapatai a közelmúltban több területről is visszavonultak az Iszlám Állam és egy másik iszlamista szervezet, az Al-Núszra Front támadásai nyomán. Júliusban a szír elnök is elismerte, hogy több területet is fel kellett adniuk, de azt ígérte, a végsőkig ki fog tartani. A rezsim helyzetét tovább rontja, hogy a napokban Barack Obama amerikai elnök engedélyezte, hogy az amerikai légierő a kormánycsapatokat is támadja, ha azok a mérsékelt felkelőket veszélyeztetik.
A damaszkuszi kormány bukását hétfőn Erdogan is felvetette: szerinte Putyin kész lehet elengedni el-Aszad kormányát, beszüntetni annak támogatását. Állítása szerint ezt a benyomását utolsó, június 15-én, az azerbajdzsáni Bakuban lezajlott találkozása után alakította ki. A nagykövet behívása tehát akár erre a kijelentésre adott válasz is lehetett.
Szerdán Putyin szóvivője rövid közleményben reagált a Moscow Times értesüléseire. A találkozóról szóló beszámoló nagy részét nem cáfolta, de tagadta, hogy Putyin diktátornak nevezte volna Erdogant, és azt is, hogy Oroszország katonákat küldene Szíriába. "Nem, erről semmilyen formában nem tárgyalunk. Nincs napirenden ez a kérdés" – mondta.
Oroszország és Törökország között rövid időre viszonylag jó viszony alakult ki, az év elején megegyeztek például egy gázvezeték építéséről, amely Törökországon keresztül szállította volna a földgázt Európába. Júniusban pedig Bakuban találkozott a két államfő, ahol főként szintén a gázvezetékről tárgyaltak. A közelmúltban azonban megromolhatott a kapcsolat a két ország között, júliusban például a Gazprom leállította a „Török Áramlat” építését, mivel nem tudtak megegyezni török partnereikkel.
Orbán Viktor korábban pozitív példaként említette Putyint és Erdogant is, tavalyi, tusnádfürdői beszédében mindkettőjüket az úgynevezett „illiberális demokrácia” sikeres képviselőjének nevezte.